A szüleim miért nem fogadják el, hogy ateista vagyok?
Nem egészen ateista. Valamilyen szinten hiszek azért Istenben, de úgy tartom, mivel ő nem szólhat bele az emberek életébe, ezért nem is törődök vele.
A minap esett szó arról, hogy nem érdekel a karácsonyi templomba menetel, inkább tanulok valami újat, mintsem a pap prédikációját hallgassam. Aki akar, az úgy is megtér, aki nem, az pedig foglalkozik a saját dolgával.
Én a "mindenki saját szerencséjének a kovácsa" című idézetre építem a világnézetem. A "megismerni Istent" cél (amit a hittantanárom tanít), szerintem egy és ugyanaz, mint amit én vallok. Végigélem az életem és utána vagy Isten nyakába ugrok, vagy elfordulok tőle. Ez majd akkor válik el. Szerintem teljesen mindegy, hogy Istent tisztelem-e, vagy reális életet élek-e. A lényeg ugyanaz. Legyél jószívű és halál után is jó dolgokban lesz részed.
17 évesen azért mégiscsak el kéne fogadniuk a szüleimnek, hogy saját világnézetem van nem? Nem beszélve arról, hogy nem valami példamutatóak. Sosem tudtam kit kövessek, nem mutatták merre menjek, így a tudományt választottam. Inkább tanulok, mint templomba menjek.
Hogyan kezelhetném a helyzetet? Fel sem merem hozni többé ezt a témát, de félek, hogy elítélnek ezért...
válasza:"mindenki saját szerencséjének a kovácsa"
"Legyél jószívű"
Ha ez a két dolog nem üti egymást, akkor semmi gond vele, ha ateista vagy. Nem bántásból mondom, de a szüleid kicsit dogmatikusak, bigottak, legalábbis a leírásodból így tűnik. :)
válasza: válasza:Én amondó vagyok menjél.
Ha anyám nagyon erőszakos én is beültem az éjféli misére az más kérdés, hogy halálra untam magamat. Karácsonykor belefér, amúgy is a szeretet ünnepe. Egy évben egyszer mindenki kibírja. Mi több a hangulat és szépsége miatt nekem is volt templomi esküvőm, pedig minden vagyunk csak vallásos nem. De emelte (nagyon) az esemény fényét. (anti-vallásosként mondom a templomi esküvő igencsak szép) Szóval most tényleg kibírod egyszer és kész.
Többször meg nem kell. Aki ott akar kotlani ám tegye, neked nincsen rá okod.
Egyébként más részről ez a "leüvöltöm" a másikat mert nem hajlandó befogadni a dajkamesémet ez nagyon sok vallásosra jellemző (sokra meg nem!) majd megtanulod kikerülni őket. A szülők baromságára tenni meg 17 évesen már amúgy is tudsz :DDD
So karácsony, kibírod, stb... Élvezni nem kell, meg ájtatoskodni, elég ott lenni, és mindenki megnyugszik.
válasza:Az elfogadás nem erőssége az embereknek, akkor sem, ha történetesen szülők :)
Bizonyára van rá okuk, hogy miért állnak a kérdéshez úgy, ahogy. Ez viszont téged nem kell, hogy bármiben is befolyásoljon, HA ÚGY DÖNTESZ. Te is lehetsz velük szemben megértő anélkül, hogy mást tennél, mint amit szándékozol.
Hogy kit kövess, a tudományt-e vagy vallást, szintén elég ködös kérdés - igzából a világ ennél sokkal több, és abban sem vagyok biztos, hogy a "követés" lenne számodra az út. Abból, ahogy ezt a kérdést feltetted, nekem úgy tűnik, kényelmesebb lehetne számodra követés helyett inkább a "felfedezés", "megélés", "érdeklődés" attitűdje, mint valamiféle "igazság" fixálása, amin általában csak összeveszni lehet, ha követőkre talál.
Megismerni Istent szintén egy életre szóló kérdés, és minél hamarabb véli valaki tudni, mi vagy ki is ő, onnantól esélye nem lesz valójában megtalálni vagy megtapasztalni.
Ha olyan vagy, és olyat teszel, amivel úgy érzed jól magad, hogy közben senkinek sem ártasz, akkor viszonylagos harmóniában élheted az életed. Ha hagyod, vagy segítesz másokat is, hogy így tegyenek, akkor még elegáns is vagy ;)
Sok sikert!
válasza:Az embernek a világképét sok minden alakítja, mindenekelőtt a környezete (néha ellenkezőjére annak, amit szeretne). De most nem erről szólnék, hanem a környezethez való viszonyulásról.
Aki magabiztos, annak azért nincs szüksége külső támaszra, mert végig tudja gondolni, a különféle hatásokhoz hogyan viszonyuljon. A bizonytalan embernek éppen ebben vannak nehézségei, ezért mások segítségére szorul,azaz függővé válik.
A magabiztosság azt is jelenti, hogy minden helyzetből a maximumot hozzuk ki. Ez azt jelenti, hogy ahol érdekeinket érvényesíteni tudjuk a kapcsolatrendszerünk különösebb sérülése nélkül, ott érvényesítjük, hol pedig nem, ott alkalmazkodunk, mert ez igényli a legkisebb energiát. Az alkalmazkodás nem elfogadást jelent, csupán megfelelő viselkedést.
Nem ismerhetlek sem téged, sem a szüleidet ahhoz, hogy konkrét tanácsot adhassak. De a szüleidtől nemcsak függsz, hanem mégis ők a legközelebbi hozzátartozóid. A velük való jó kapcsolathoz az ember több energiát szán, mint másokhoz. Ha nem tudod békésen kedvesen meggyőzni őket (akár aért, mert meggyőzhetetlenek, akár azért, mert még nincs annyi tudásod), akkor tedd, amit mondanak. Egyfelől nem kell azt is gondolnod, másfelől ha kényszernek érzed, fantázia kérdése, mire fordítod közben az időt, harmadfelől aki kényszeríteni akar valamire, mindig engedékenyebb, ha úgy véli, elérte célját. Őt a belső tartalom (vagyis, mit gondolsz felőle) kevéssé érdekli, mint a formális "győzelem".
válasza:Szervusz
Talán azért nem fogadják el, mert nem ismerik az érveidet. Indokold meg nekik, úgy ahogyan a kérdésed alatt itt tetted. De a szüleidnek mindig add meg (a beszélgetés alatt is) azt a tiszteletet, ami megilleti őket. Hiszen a szüleid!!
Mond el, hogy egyedül szeretnél dönteni ebben a kérdésben, mivel úgy érzed van erről saját véleményed.
"Fel sem merem hozni többé ezt a témát, de félek, hogy elítélnek ezért..." - ez a megoldatlan ddolgok halogatása. A legrosszabb, amit tehetsz. Keres egy megfelelő időt, alkalpmat, űlj le velük(pl.egy finom tea mellé) és....
KZitus, az a baj, hogy mondhatok akármit, érvelhetek életfogytig, erre szinte mindig azzal jönnek, hogy egy fsz filozofista vagyok, aki azt sem tudja miből áll a világ, holott nap, mint nap szívom a levét több dolognak is (de ez nem témába illő). A teázás és a közös megbeszélés nálunk felejtős, nem is létezik ilyen. Nappal mindenki rohan a dolgok után, este pedig mindenki pihenni akar, és nem törődik senki senkivel. Én főleg nem, mivel gyakorlatilag beneveltek négy fal közé, csak, hogy ne nyafogjak a nyakukon. Barátaim persze nincsenek, napi rutinom annyi, hogy reggel suli, és utána 10-11-ig tanulás vagy hobbizás a szobámban (meg heti 3 alkalommal edzéskor kimozdulok még, de az csak 2 óra hossza).
Nem akarok annyira belemenni ebbe a témába, sok dolog van, amit még tiltanak, és az én kapacitásom ezt már nem bírja. Nem mondom, hogy lenézem őket, de ha már feszültséget kelt bennem az, hogy egy hatalmas szakadék van a családom és közöttem, és nem is érdekli őket a világnézetem, akkor valamit nagyon rosszul csinálnak, nem?
válasza:Akkor viszont itt nem a vallásosság a probléma, hanem az, ahogyan egyébként viselkednek veled. Nagyon nem jó, hogy a "négy fal közé neveltek", és az sem, hogy nem tartják tiszteletben a véleményedet. Igen, valamit rosszul csináltak.
Biztos, hogy nem tudod velük ezt megbeszélni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!