A Bibliában a 144ezer fő ( Jelenések 14:1) mit jelent? És a többiek?

Na, már megint itt vannak azok, akik no öntudattal biflázzák vissza a teológiai szövegeket.

Szerintetek ezeket elolvassa egyáltalán valaki?

Kedves Jehova Tanújának pedig:

És ha ez az igazság? Tagadod az igazságot, csak mert te nem abban hiszel? Nem szép dolog.

"Írjon nekem az ,aki nem kötekedni akar egy JT-vel ,hanem igazi válaszokat kapni arról,hogy mi az igazság a 144000 -el kapcsolatosan !"

Én nem kötekedni akarok, de a Biblia szó szerinti magyarázását, ami ugyebár Jehova Tanúinak az alaptana, alapvetően elhibázottnak és ostoba, szolgalelkű módszernek tartom.

Kezdjük pont a 144.000-rel.

Ahogy a kérdező is megkérdezte: És mi lesz a többiekkel?

A kereszténység pont arra tanít, hogy mindenki üdvözülhet, aki megtartja Isten törvényeit.

Nem tartom valószínűnek, hogy ennek több mint két milliárd emberből csak 144.000 felelne meg.

Elmondhatod a véleményed. Elvégre ezért van ez az oldal.

De készülj rá, hogy ízekre fogják szedni! Elvégre ezzel már önmagatokkal hasonultok meg. Hiszen Jehova Tanúi elvileg egy keresztény irányzat, de ezzel nagyon sok standard keresztény eszmét tagadtok.

L

még elvileg sem!

egyébként csak akkor értelmezik szó szerint a Bibliát, ha ez összhangban áll a tanaikkal

1) 12,000 and 144,000 are symbolic numbers representing all of God's people; or 2) Literally 144,000 people (12,000 from each tribe) will be chosen from the tribes of Israel.

All Christians are born again and will thus spend eternity with God.

TÁMOGATJA-E A JELENÉSEK 7 ÉS 14 A KÉT-OSZTÁLY ELMÉLETET?

Jehova tanúi azt állítják, hogy a Jelenések könyve 7:1-8 és a 14:1-5 a mennyei reménységet öröklőkről beszél, míg a 7:9-17 azokról, akik örökké a Földön fognak élni a földi paradicsomban.

A Jelenések könyve képi kifejezőeszközeinek értelmezése nem tartozik a legegyszerőbb feladatok közé, ennél fogva a könyv képeit gyakran kihasználják különféle teóriák alátámasztására.

Ebben az esetben számtalan ellentmondás figyelhető meg a Jehova tanúi érvelésében:

Ha Izrael törzseit szimbolikusan értik (azaz nem a zsidó keresztényekre, hanem különféle népekből kiválasztott keresztényekre vonatkoztatják), akkor milyen alapon értik szó szerint a 144 000-et? 12x12=144 szimbolikus szám, éppígy az "ezer" is, mely a teljességet jelképezi.

Mind a 144 000 (Jelenések 14:3), mind a nagy sokaság (Jelenések 7:9 és 15 - ahol az ő templomában szolgálnak!) Isten trónja előtt állnak, így igen önkényes dolog azt állítani, hogy a 144 000 a mennyben, míg a nagy sokaság a Földön található!

A nagy sokasághoz tartozók fehér ruhába vannak öltözve, ez a győzteseknek ígért jutalom (Jelenések 3:5) azzal a bizonyossággal együtt, hogy a nevük be van írva az élet Könyvébe, s így jogukban áll, hogy belépjenek a mennyei Jeruzsálembe! Hasonlatosképpen, akik győznek, Isten templomában lesznek, és Jézus trónján fognak helyet foglalni. (Jelenések 3:12.21)

Nincs utalás arra, hogy a győzteseket 2 csoportra lehetne osztani, s néhányan csak fehér ruhát öltenének ugyan, de nem részesülnének a többi ígéretből.

Sziasztok!

Lám azért van olyan kérdés amiben a katolikus testvérrel egyetértünk! Ja és köszi, hogy a vérrel kapcsolatosan írt korábbi hozzászólásomat is másolod, igen megtisztelő! ;-)

A 144.000 azonos a nagy sokasággal, ahogyan ezt láthattuk szépen a kifejtésben.

Üdv: Péter

Először is kezdeném avval,hogy nem a "mi" Bibliánkból idézek hanem a Károli fordításúból.Nehogy azt tudjátok mondani,hogy részrehajló lennék!

Ez a 144000 fő számszerint van megírva fent említett versben,és ezt így szám szerint is kell venni,mivel a "abból" a tizenkét törzs leszármazottaiból vannak kijelölve.

Ők azok az emberek akik ahhoz a bizonyos "kicsiny nyájhoz" tartoznak amit a Lukács12:32-ben ír.

Tehát nem minden hívő ember tartozik közéjük:a számuk korlátozott,meghatározott céllal kerülnek az égbe.

A Jelenések:20:4,6-verse leírja nekünk,hogy kik ők,és miért kerülnek oda.

A tévhittel ellentétben nem minden jó ember megy a mennybe.Erről ír nekünk a Máté 11:11 is:"bizony mondom nektek,az asszonyoktól születettek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánostól de a legkisebb a mennyek országában nagyobb nálánál"(tehát János sem ment az égbe a halálakor)Ez a 144000 ember akiknek száma nem csupán csak jelképes ők azok akiket a Biblia szerint a földről "áron vétettek meg".

Ők fognak uralkodni Jézussal az ezer éven keresztül.

Valahol olvastam ,hogy azt írta valaki,hogy a 12 a Bibliában a teljességet jelöli.

Nem tudom,hogy honnan vette ezt de nem igaz.

A Bibliában a teljességet a 7-es szám jelöli.

Lehet,hogy a számmisztikában a teljességet jelenti de a Bibliában nem.Már a teremtés napjai is hét napból álltak.

(hat,de a pihenő nap a hetedik)

Azt kérdezitek,hogy mi lesz a többi emberrel?

Nekik a jutalmuk a hűségükért a földi örök élet.(Zsolt:37:11,Máté:5:5,)

Péter!A 144000 nem a nagy sokasággal azonos,hanem a kicsiny nyájjal aki Jézussal fog uralkodni!

És az is csak egy félre magyarázás,hogy mindenki üdvözülhet!

Csak is akkor kaphat megmentést valaki ha be is tartja azt amit Isten kér tőle.

Akkor kaphat örök életet ha meg ismeri Isten szándékát és teszi is azt a mindennapi életében!(János :17:3)

Annak az illetőnek aki minket matekórára küldött,javasolnám,hogy vegyen elő egy lexikont és nézze meg,hogy hogyan kell leírni azt a szót,hogy:elvtárs.(más szemében a szálkát,a sajátban a gerendát sem)

Kösz a sok figyelmet és időt amit ránk szántok !

"Annak az illetőnek aki minket matekórára küldött,javasolnám,hogy vegyen elő egy lexikont és nézze meg,hogy hogyan kell leírni azt a szót,hogy:elvtárs.(más szemében a szálkát,a sajátban a gerendát sem)"

Az igazság akkor is igazság marad, ha fáj. Végtelenül műveletlen, feminobuzoid szektás csírák vagytok, még ha sokszor is lapozgatjátok az őrtorony-féle bucimaci magazint.

A „száznegyvennégyezer” jelképes szám. Rengeteg ilyen bőbeszédű jelképes szám szerepel a Bibliában, pláne a Jelenések könyvében, ami erősen szimbolikus.

A 12-es szám igenis a teljesség jelképe a Bibliában. Vesd össze: 12 pátriárka, Izrael 12 törzse, 12 apostol. Tehát a 12-es szám azt jelenti: Isten népének teljessége. Ezt szorozza meg önmagával, majd ezerrel (ami pedig Isten népének nagy számát, sokaságát szemlélteti).

A Jelenések könyvében található 144ezer elpecsételtnek semmi köze a Lk 12:32-ben említett „kicsiny nyájhoz” sem pedig a Jel 20. fejezetében található „királyokhoz és papokhoz” – milyen jogon kötöd össze?!. Ez lóugrás bibliahivatkozás, amikor úgy ugrálsz különböző, nagyon eltérő stílusú bibliakönyvek között, mint a lófigura a sakktáblán. Semmi alapja nincs annak, hogy ezeket egymással összekösd.

De ha már szóbahoztad:

De miről szól a Lk 12:32-ben említett kicsiny nyáj? A 12 apostol kicsinysége nem a számukra, hanem a helyzetükre utal (Ne félj...! Lk 12:22, 25,29). A tizenkét tanítvány mint új Izrael valóban „kicsiny nyáj" volt, amely rászorult az Isten gondviselésébe vetett bizalomra (lásd a szövegkörnyezetet). Jézus tehát itt nem a tanítványainak egy speciális csoportját szólítja meg. A gondolatok egy olyan bátorítás részeként hangzanak el, amely minden időben érvényes bárkire, aki követni akarja őt. A nyáj kicsiny, de nem azért, mert csak 144 000 főből áll, hanem azért, mert azok alkotják, akik a keskeny úton akarnak járni.

Idézted a Mt 11:11-et. Ez sehol nem mondja, hogy majd ne juthatna a mennybe Keresztelő János. Jézus végig jelen időben mesél. Különben is arról van szó egyszerűen, hogy János minden nagysága ellenére is még az Ószövetséghez tartozik. Az Újszövetség annyira felülmúlja az Ószövetséget, hogy a legkisebb keresztény is nagyobb Jánosnál, mivel felszőbb rendbe, a kegyelem rendjébe tartozik.

Jesus’ words here are: “Among those born of women there has not been raised up a greater than John the Baptist; but a person that is a lesser one in the kingdom of the heavens >is< greater than he is.” Notice that Jesus is speaking in the present tense. He is not speaking of John the Baptist’s final position. He is speaking about current blessings. While at times the Kingdom is spoken of as future, it is also spoken of as present. (Compare Colossians 1:13 where it says God has “transferred” [past tense] Christians into the Kingdom. See also Matthew 12:28; Mark 10:15; Luke 17:20, 21.) Jesus inaugurated the Kingdom. John the Baptist had no part in that, except to introduce Jesus. So those who would be following Jesus (and thus be in the Kingdom) would be greater (more privileged) than John, who did not get involved with Jesus’ ministry. This verse says nothing about John the Baptist’s final destiny.

Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé. Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: "Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak." Akkor a trónon ülő megszólalt: "Íme, újjáteremtek mindent!" (Jel 21,1-5; Vö. Iz 65,17; 66,22; 2Pét 3,13)

Azaz nem lesz menny és föld (a mostani, "régi" értelemben), hanem e kettő lényegében fedni fogja egymást.

A Szentírásban az "ég és föld" kifejezés jelentése: minden, ami létezik, az egész teremtés. Utal a kapcsolatra is, mely a teremtésen belül az eget és a földet egyszerre egyesíti és szétválasztja: a "Föld" az emberek világa; [Vö. Zsolt 115,16.] az "ég" vagy az "egek" jelölheti az égboltot, [Vö. Zsolt 19,2.] de jelölheti Isten sajátos "helyét" is, hiszen Ő, a "Mi Atyánk a mennyekben" (Mt 5,16); [Vö. Zsolt 115,16.] következésképpen a "mennyet" is, ami az eszkatologikus dicsőség. Végül az "ég" szó jelenti a szellemi teremtmények, az Istent körülvevő angyalok "helyét".

Az Istennel való tökéletes életet, ezt az életközösséget az Istennel, a Szűz Máriával, az angyalokkal és az összes szentekkel nevezzük "mennyországnak". A mennyország az ember végső célja és legmélyebb vágyainak beteljesedése, a végső és teljes boldogság állapota.

A mennyországban élni azt jelenti, "Krisztussal lenni". [Vö. Jn 14,3; Fil 1,23; 1Tesz 4,17.] A választottak "Őbenne" élnek, de megtartják, sőt megtalálják saját mivoltukat, a saját nevüket: [Vö. Jel 2,17.] "Az élet ugyanis annyit jelent, mint Krisztussal lenni; mert ahol Krisztus, ott van az Ország." Jézus Krisztus halálával és föltámadásával "megnyitotta" nekünk a mennyországot. Az üdvözültek élete a Krisztus által megvalósított megváltás gyümölcseinek teljes birtoklása. Krisztus azokat, akik hittek benne és hűségesek maradtak akaratához, részesíti a maga mennyei dicsőségében. A mennyország mindazok boldog közössége, akik tökéletesen beépültek Krisztusba.

"Ki vagy a mennyekben" - Ez a bibliai kifejezés nem helyet (teret) jelent, hanem létmódot; nem Isten távolságát jelenti, hanem fölségét. A mi Atyánk nem "másutt" van, hanem "túl van mindazon", amit mi az Ő szentségéről elgondolhatunk. Mivel Ő a háromszor Szent, egészen közel van az alázatos és megtört szívhez.

"Jól értjük tehát, hogy a kijelentés: Miatyánk, ki vagy a mennyekben, az igazak szívére érvényes, mint az Ő szent templomára. Ugyanígy, aki imádkozik, azt is akarja, hogy benne lakjék az, akit megszólít."

"A mennyek azokat is jelenti, akik a mennyei képmást hordozzák, akikben Isten lakik és sétál."

A mennyek szimbóluma a szövetség misztériumára utal, melyben élünk, amikor a mi Atyánkhoz imádkozunk. Ő a mennyekben van, ez az Ő lakása, az Atya háza tehát a mi "hazánk". A szövetség földjéről a bűn kiűzött minket, [Vö. Ter 3.] és az Atyához a mennybe a szív megtérése vezet vissza. [Vö. Jer 3,19--4,1a; Lk 15,18.21.] Krisztusban tehát az ég és a föld megbékél, [Vö. Iz 45,8; Zsolt 85,12.] mert egyedül a Fiú "szállt alá a mennyekből", és Ő teszi, hogy mi Vele együtt oda fölmenjünk keresztje, föltámadása és mennybemenetele által. [Vö. Jn 12,32; 14,2--3; 16,28; 20,17; Ef 4,9--10; Zsid 1,3; 2,13.]

A "ki vagy a mennyekben" nem helyet jelöl, hanem Isten fölségét és jelenlétét az igazak szívében. Az ég, az Atya lakása az igazi haza, mely felé törekszünk, s melyhez már hozzátartozunk.

A Bibliában egyébként a "föld" szó alatt nem ezt a sárgömböt kell érteni, melyért az erőszakosak harcolnak, s ahol a szelídek a rövidebbet húzzák, hanem az igéret földjét, a földi messiási országot és annak folytatását a mennyben. (V. ö. Zsolt. 37, 11.)

A földet, országot gyakran nevezik a próféták képleg a mennyország helyett.

A mennyország, vagy mennyek országa nem más, mint a tökéletes boldogság helye, Isten országának beteljesedett állapota. Tehát ez a szó a végleges üdvösség kifejezése, ahol az emberek Krisztus által Isten életében részesülnek.

Krisztus mennybemenetele nem azt jelentette, hogy elszakadt ettől a világtól, hanem inkább azt, hogy megadta és bemutatta a kozmikus megdicsőülés lehetőségét. A mi üdvösségünk és boldogságunk nem más, mint részesedés az ő dicsőségében.

A mennyország nem valami történésen kívüli hely, ahová az ember eljut, hanem a Krisztussal való együttlét, az ő dicsőségében való részesedés, amit ő földi érdemeivel kiérdemelt önmagának és a mi számunkra.

A mennyországot nem lehet úgy fölfogni, mint külön helyet v. mint egészen más állapotot, hanem mint az embereknek Istennel való életközösségét. Ezért amikor „felsőbb” világról beszélünk, azt nem tér szerint, hanem a lét rendje szerint kell érteni.

Isten az embernek eleve természetfeletti szerepet szánt, és az ember megfelelő idő után úgy hagyta volna el a természetes világot, hogy - miként az áteredő bűn nélkül fogantatott Szűz Mária — nem kellett volna keserves haláltusát vívnia, és testét nem látta volna romlás.

A menny az ószövetségi világkép szerint Isten teremtménye, nem azonos Istennel. Óvatosságból, Isten nevének tiszteletéből idővel mégis Isten nevének szinonimájaként kezdték hasznélni. Ezért van az Újszövetségben a mennyek országa - Isten országa kettősség. Az ég sem foghatja be Istent, összecsavarodik, mint a tekercs, ropogva elmúlik stb. Én inkább az angyalok természetes létszférájaként azonosítanám a mennyet, amit persze a mai tudomány száműzött a csillagok világából az anyagvilágon túlra. Ezért nehéz egyáltalán értelmezni az ezt tartalmazó bibliai helyeket: hogy valaki a mennybe jut, vagy a mennyből leszáll.

Szerintem a teremtéskor Istennek a kijelentett szándéka az volt, hogy az ember a földet művelje és uralja. Hogy a bűnbeesés hiányában mit lett volna a további parancsa, meg hogyan jutott volna az ember a mennybe, arról nem akarok spekulálni. Az biztos, hogy Isten már az ember teremtésekor tudta, hogy az el fog bukni, hiszen "eleve" engesztelő áldozatul rendelte a Fiút (Rm 3,25). Tehát ha az "eredeti" isteni tervet keressük, sokkal inkább abban kell keresnünk, ami végül megvalósult, hszen Isten nem szorul rá, hogy lélekszakadva B-terveket készítsen. Ő parancsot adott, de titokzatos bölcsességében nem azt rendelte el, hogy az ember azt megtartsa. Ahogy Pál mondja: Isten mindeneket bűn alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.

Az ősártatlanságot bizonyos természetfölötti adományként kell felfogni, azaz nem volt a teremtettség része, hanem attól különböző aktussal jutott hozzá az ember. Bukása által e természetfölötti ajándékot vesztette el, de természete nem lett olyan értelemben romlott, ahogy azt a protestánsok vélik. Ezt a vélekedést én nem osztom: szerintem az ősártatlanság Ádám természetéhez tartozott, mert csak így mondható, hogy a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett a bukás következtében.

Az eredendő bűn a modern teológia szerint misztikus valóság, nehezen mondható róla bármi konkrétum. A régebbi iskolás (ágostoni) tan szerint kvázi-anyagi entitás, ami generációkon át tovacsorog az emberiségen, és a keresztségben mosatik le. A bűntelen Ádámot meg lehetett volna ölni, hiszen a test összezúzható, az éltető szellem visszavonható, stb. Sőt úgy vélem, Jézus is meghalt volna végelgyengülésben, hiszen született, nőtt, érzett és szenvedett. Isteni természete nem akadályozta volna meg, hogy halandó emberi formát öltve emberi sorsként meghaljon. Én még azt is megkockáztatnám, hogy aki azt véli, hogy a megtestesült Jézus kereszthalál nélkül nem halt volna meg soha emberileg, az tagadja Jézus közösségvállalását az emberiséggel. Neki emberként osztályrésze lett az, ami minden emberre elhatott Ádámtól fogva, vagyis a halál. Sőt a bűnt is magára vette, mikor emberré lett, noha nem saját bűneként. (Véleményem szerint az eredendő bűnről nincs értelme beszélni olyan lények esetén, akikben az nem termi meg a cselekedeti bűnöket, azaz pl. csecsemők, tudat nélküli elmebetegek, s úgyszintén állatok esetén. De az ilyenek is meghalnak.) Ezek persze csak gyorsan leírt vélekedéseim, sokkal hosszabban lehetne róluk beszélni, és egyiket-másikat talán vissza s vonnám, ha jobb érveket hallanék ellene.

Arra nehéz válaszolni, hogy a végső időkben helyreállítás vagy annál több fog történni, bár üdvösségtanilag logikusabb feltenni azt, hogy Jézus az ádámi tökéletes állapot visszaszerzésénél többet ad a Benne hívőnek. Egyrészt nem gondolom, hogy Istennek lett volna "eredeti szándéka" azon kívül, ami végül bekövetkezett. (Elvetem a párhuzamos világokat feltételező és velük Istent labdáztató molinista predestinációtant.) Másrészt az biztos, hogy az üdvözültek végállapota sokkal jobb lesz annál, amire Ádám a bukás előtt eljutott. A "volna" szót Ádámmal kapcsolatban veszélyes spekulációnak tartom - részben a rendelkezésre álló adatok szűkössége miatt, részben mert olyasmibe ártja magát, ami történetileg egyáltalán nem bizonyos. Hiszen azt sem tudjuk, hogy Ádám történeti személy volt-e, vagy a mai bibliai antropológia nézete szerint inkább jelképes alak, akiben az egész emberiség képviselve van. S hogy magát a bukást hogyan lehet az evolúcióelméletet alapul vevő történeti keretbe beilleszteni, nagyon izgalmas feladat - de mindenképpen viszonylagossá teszi az Ádám ősállapotáról szóló gondolkodásunkat.

A feltámadáskor az addig mennyei létállapotban lévő emberek fizikai testet kapnak, s számukra maga a menny is a földre száll. (Mivel a menny nem fizikai hely, hanem állapot, ez triviálisan igaz, tkp. önmagát bizonyítja.) Természetesen a kárhozottak is kapnak testet, de nem ugyanilyen állapotút, hanem olyat, ami nagyon is fájni fog nekik. Hogy az angyalokat látni fogjuk-e, azt nem tudom, de valószínűnek tartom, ha egyszer ítélkezni fogunk rajtuk. Azt viszont nem tartom valószínűnek, hogy ez és a többi részlet a bűnbeesés előtt is így volt. Ádám éretlensége és gyengesége ennek ellentmond.

A Jelenések száznegyvennégyezre az Izraelből kiválasztott igazakat jelképezi: úgy vélem, e szimbolikus szám a tizenkettes négyzeteként Izrael teljességét jelzi, azaz hogy idővel ők is bekerünek az üdvösségbe - habár nyilván nem mindannyian, de tkp. lényegében képviselve az egész választott népet.

Jehova Tanúi elkövetik azt a hibát, hogy a Biblia előrehaladó kinyilatkoztatási menetrendjét sutba dobva az Ószövetséggel ütik agyon az Újat (annak több kinyilatkoztatott részletét, mely néhol felülírta a korábbi szűkös tudásra alapozott kijelentéseket). Erre nem az a megoldás, hogy az Újat akarjuk az Óban minduntalan meglátni, s ahol az kevesebbet mond, ott görcsösen belemagyarázzuk. JT-i ellen bőven elég ilyenkor pl. a Prédikátor vagy némelyik zsoltáros létpesszimizmusát bizonyítékul hozni, hiszen ők a földön vártak minden jutalmat, és ezért féltek a haláltól, könyörögtek életük meghosszabbodásáért és így tovább.

Szerintem most is van hádész (pokol, alvilág): ez magába fogadja a kárhozók lelkét a feltámadásig. El tudom fogadni, hogy ez is egy létállapot, nem fizikai hely. Természetesen az is lehetséges, hogy valami nagy hatalmú gonosz szellemi lény is viseli e nevet, aki hatalmat kapott az oda kerülő emberek fölött, aztán mikor megvolt a feltámadás, ő is megy a tüzes tóba.

A hívőknek egy, közös reménységük van (Ef 4:3-6), az apostolok és a hívők hite azonos értékű (2Pt 1:1). Mt 24:45-51 a példázat a 24-25. fejezet egészével együtt vigyázásra és sáfárkodásra int, nem a 20. századról jövendöl. A Jel 7 és 14-beli 144 000 nem lehet az elmúlt 2000 év folyamatosan elhívott összes felkentje, ui. egységes csoportként megéli a "nagy nyomorúság" elejét. A Jel 7. "nagy sokasága" is a jövőben jön ki "a nagy nyomorúságból": a mai Tanúk nem tartozhatnak közéjük (7:13-14). Lk 12:32 a 12 apostol kicsinysége nem a számukra, hanem a helyzetükre utal (Ne félj...! Lk 12:22, 25,29). Az "ország" itt nem helyre utal (a mennyre), hanem szívbeli állapotra (Róm 14:17-18, Lk 12:31). Jn 10:16 Jézusnak már az 1. században vannak más juhai, ti. a nem zsidó népek, és nem 1935 után lesznek (Mt 10:5-6, 15:24 vö. Mt 28:19, Ef 2:14).

Kedves 5:52-es!

Jó, amit írsz, csak ha lehet, kicsit rövidebben!

Miért mondják Jehova Tanúi, hogy a Jelenések könyvében említett 144 000-es szám szó szerint, és nem jelképesen értendő?

„Hallottam az elpecsételtek számát: száznegyvennégyezer” — írta János apostol (Jelenések 7:4). A Bibliában „az elpecsételtek” kifejezés olyan emberek csoportjára utal, akiket kiválasztottak az emberiségből, hogy Krisztussal uralkodjanak az égben az eljövendő paradicsomi föld felett (2Korintusz 1:21, 22; Jelenések 5:9, 10; 20:6). Több oka is van annak, hogy számukat, a 144 000-et szó szerint értelmezhetjük. Egy ilyen ok a Jelenések 7:4 közvetlen szövegkörnyezetében található.

Miután János apostol látomásban információt kapott erről a 144 000 fős csoportról, egy másik csoportot is látott. Ez utóbbit így írja le: „egy nagy sokaság, melyet senki nem volt képes megszámolni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből.” Ennek a nagy sokaságnak a tagjai túl fogják élni a közelgő ’nagy nyomorúságot’, melyben elpusztul a mostani gonosz világ (Jelenések 7:9, 14).

Figyeljük csak meg az ellentétet a között a két kijelentés között, amelyet János a Jelenések könyve 7. fejezetének a 4. versében és a 9. versében tesz. Azt mondja, hogy az első csoportnak — ’az elpecsételteknek’ — meghatározott a létszáma. A második csoport, a „nagy sokaság” ellenben meghatározatlan számú emberből tevődik össze. Ennek fényében logikus szó szerintinek tekinteni a 144 000-es számot. Ha ez jelképes szám lenne, és egy meghatározatlan létszámú csoportra utalna, elveszne a két vers közötti ellentét ereje. A szövegkörnyezet tehát erősen azt sugallja, hogy a 144 000-es számot szó szerint kell érteni.

Számos, múltban élt és mai bibliatudós jutott ugyanerre a következtetésre, mármint hogy ez a szám szó szerinti. Például dr. Ethelbert W. Bullinger brit szótárszerkesztő közel száz évvel ezelőtt ilyen megjegyzést fűzött a Jelenések 7:4, 9-hez: „Ez egy egyszerű ténymegállapítás: egy határozott szám ellentétben az ugyancsak ebben a fejezetben szereplő határozatlan számmal” (The Apocalypse or “The Day of the Lord”, 282. oldal). Ifjabb Robert L. Thomas, az amerikai Úr Szemináriumának Újszövetség-professzora nemrég ezt írta: „Szövegmagyarázói szempontból gyenge lábakon áll a szimbolikusság melletti érvelés.” Majd hozzátette: „[A 7:4-ben szereplő] határozott szám áll ellentétben a 7:9-ben előforduló határozatlan számmal. Ha jelképesen értjük, akkor a könyvben egyetlen számot sem érthetünk szó szerint” (Revelation: An Exegetical Commentary, I. kötet, 474. oldal).

Létezik egy olyan érvelés, hogy mivel a Jelenések könyve tele van jelképekkel, a könyvben található valamennyi számnak — így a 144 000-nek is — jelképesnek kell lennie (Jelenések 1:1, 4; 2:10). Ez a következtetés azonban bizonyíthatóan nem állja meg a helyét. Igaz, hogy a Jelenések könyvében több jelképes szám is található, de vannak benne szó szerint értendő számok is. Például János beszél ’a Bárány tizenkét apostolának tizenkét nevéről’ (Jelenések 21:14). A 12-es ebben a versben nyilvánvalóan nem jelképes, hanem szó szerinti szám. Továbbá János apostol ír Krisztus uralmának ’ezer évéről’ is. A Biblia gondos vizsgálata arra enged következtetni, hogy ezt a számot is szó szerint kell értelmezni (Jelenések 20:3, 5–7). Tehát az, hogy a Jelenések könyvében egy számot szó szerint vagy jelképesen kell-e érteni, az adott vers hátterétől és szövegkörnyezetétől függ.

Más bibliai szövegrészekkel is összhangban van az a következtetés, hogy a 144 000-es számot szó szerint kell érteni, és hogy ez a szám a ’nagy sokasághoz’ képest korlátozott számú emberre, egy viszonylag kicsiny csoportra utal. János apostol látomásának későbbi részében például azt olvashatjuk a 144 000-ről, hogy őket „az emberek közül vették meg zsengéül” (Jelenések 14:1, 4). A „zsenge” kifejezés az egésznek egy válogatott, kisebb részére utal. Jézus is beszélt a földönlétekor azokról, akik vele fognak uralkodni égi Királyságában, és ’kicsiny nyájnak’ nevezte őket (Lukács 12:32; 22:29). Azok, akik ki lettek választva az emberek közül, hogy az égben uralkodjanak, csakugyan kevesen vannak azokhoz képest, akik az eljövendő paradicsomi földön élnek majd.

Összegezve elmondhatjuk, hogy a Jelenések 7:4 szövegkörnyezete és a Bibliában máshol található kijelentések, melyek ehhez a témához kapcsolódnak, megerősítik, hogy a 144 000-es számot szó szerint kell érteni. Azokra utal, akik az égben Krisztussal fognak uralkodni a paradicsomi föld felett, melyet a Jehova Istent imádó, meghatározatlan számú, boldog emberek tömege tölt majd be (Zsoltárok 37:29).