Nagyon elszállt a hitem az utóbbi időben pedig próbálok jó lenni másokkal imádkozok és megtartom a tíz parancsolatot csak valahogy nem tudok az Istenbe hinni mit tegyek?

Hát ne itt keresd, hanem vallási fórumon.

(Ha ennyitől elszállt, akkor az nem hit volt, hanem vélemény.)

Hidd el, Istennek az a lényeg, hogy betartsd a parancsolatait! A hit az csak téged boldogítana, ha nem teszi, nem kapsz büntetést érte....

Akarat kérdése, is.

"Istenbe hindi"? Szerintem, használj vesszőket a mondatban, mert nem lehet érteni, mit akarsz kérdezni!

Ha nem tudsz hinni, szerintem ne imádkozz, mert csak akkor van értelme, tudsz hinni.

Szia!

A probléma azzal van, hogy próbálsz jó lenni, másokkal imádkozol és megtartod a tíz parancsolatot.

Ott kezdődik a problémád, hogy üres cselekedetekbe kapaszkodsz, mert gondolom azt te is látod, hogy semmit nem ér az pl. az imádság Istenhit nélkül.

Az ember a saját természete szerint nem tud jó lenni. Képtelenek vagyunk "megerőszakolni" magunkat, hogy jók legyünk, mert önzőek vagyunk, így születünk. A tíz parancsolatot sem tudod megtartani, max. betű szerint ami nem sokat ér (lásd gazdag ifjú).

Amíg az Isten átformáló hatalmát nem tapasztalod meg saját, vagy más közeli ismerőseid életében nem is fogsz hinni. A vallásos üres cselekedetek nem jelentenek valódi megoldást az életre, csak az Isten jellemátformáló hatalma tud megváltoztatni!

Üdv. Péter

helló

nem tudom van e, lesz e itt hozzáértő, de akadna egy kérdésem, talán itt válaszra lelek.

a 10 parancsolattal kapcsolatban kérdeznék, mégpedig azt, hogy milyen kortól "számít" betartani, mert ugye gyerekkorban nem fejlődött még ki teljesen az ember személyisége és befolyásolt állapotban van még, manipulálható a különböző megtévesztések által, amik "rossz" beidegződéseket hagynak maguk után (én 15 éves koromtól próbálom valamennyire tudatosan kizárni a negatív tulajdonságokat).

ezt azért kérdezem, mert körülbelül ettől a koromtól felismertem magamban egyfajta "jóság" szindrómát, hogy hogyan is kell bánni az emberekkel, pár év múlva elhatalmasodott rajtam egy túlzott igazságérzet, és ahányszor belegondolok valami rossz cselekedetbe, lelki fájdalom tör rám, előtte is becsületesen voltam, de gyerekes csínyeim miatt írtam azt a kort. A kérdés pedig akkor az lenne, hogy bűnös vagyok ilyenkor az Úr szemében vagy megbocsájtást leltem azokban az esetekben, a józan, tudatos elhatározásom miatt, ahol gyerekként vétettem?!

és megjegyzésként még egy dolog, ez a bizonyos paráznaság, ezzel nem bírok, nem tudom azt sem, hogy mit is jelent konkrétan, mert ezen az oldalon elég sok megközelítést találtam, kérem aki esetleg jól informált segítsen.

köszönöm és üdv

új kérdést kellett volna kiírjak, de mára már teljesen mindegy, ugyanis ráleltem az igazságra magamtól. :)

üdv

25/F