Vallásosok, hívők! Sétál még más is azon a vékony mesgyén, amelyen én?
22 éves nő vagyok, kb. 2 éve fordultam Isten felé. Világ életemben nagyon segítőkész voltam, így felnőttként is sok karitatív munkát végzek, illetve szeretem vidámabbá tenni az embereket, különféle apró figyelmességekkel. Katolikusnak kereszteltek, de nem érzem magaménak ezt a vallást. A gond az, hogy a többit se, semelyikkel nem tudok azonosulni. Nem tudok megfelelni efféle dogmáknak, elvárásoknak, illetve nyilván tudnék, de nem akarok. Nagyon gyakorlatias ember vagyok, és képtelen vagyok órákig imádkozni pl. az elesettekért. Inkább azért imádkozom, hogy legyen elég erőm és bátorságom segíteni rajtuk, mert magamat (és nyilván a többi embert) tartom Isten eszközének. Ezt most példaként írtam, mert épp egy ilyen szentségimádós-gyógyító alkalomra hívtak, és bár biztos szép, én nem érzem jól magam egy ilyenben. Aztán nem hajolok meg szobrok előtt, mert nem értem a lényegét. Nem imádkozom Máriához, mert hiszem, hogy Isten mindenki felé tud fordulni. Kétségek vannak bennem a papokat illetően. Nem járok közösségbe, mert úgy érzem félig kilógok onnan. És a többi, ezeket mind csak példaként írtam.
Viszont, szűzen szeretnék férjhez menni, a család, és az ünnepek számomra szentek. Mint írtam, igyekszem szeretettel az emberek felé fordulni, legyen az egy hányattatott sorsú állat, drogos, bűnöző, vagy koldus. Járok hetente szent misére, de azt is inkább csak azért, hogy ott nyugodtan figyelhessek Istenre, és semmi másra. Olvasom a Bibliát, szeretem a témában írt könyveket, zenéket.
A lényeg, hogy az út amin járok, nagyon nehéz nekem, mert nem vagyok sem világi, sem vallásos teljesen. Félek, hogy nem lesz majd társam, mert egy világinak keresztény vagyok, egy kereszténynek meg világi. Nem tudom mit tehetnék, mert Istent eszemben sincs elhagyni, ugyanakkor ennél vallásosabb sem leszek már, mert nem megy. Mit gondoltok, fenntartható ez így? Találhatok hozzám hasonlókat, vagy egyedül kell megküzdenem?
(Elnézést, ha nem voltam teljesen érthető, igyekeztem, csak a téma túl fontos számomra, és csapongok)
válasza: válasza: válasza:Torba A.!
Elnézésed elfogadva. Béke van, ha valóban a jószándékod őszinte.
Nem szerepel sem közeli, sem távolabbi céljaim között, hogy csúfolódók székébe üljek. :D
Köszi a tippet.
Azért ez árnyaltabb és nem akarok mélyen foglalkozni a csúfolódással, de lényeg, hogy ez azért nem ilyen egyszerű. Ajánlom figyelmedbe a következő két igét. Nem vagy te olyan vaskalapos, hogy ne értsed. Egyik csúfolódást kenet alatt tette Illés, másikat pedig az Úr maga. :D
1. Királyok 18.27 és 2.Zsoltár 4.
Magam részről a témát lezártam, nem kívánok tovább foglalkozni vele.
Erős tippem, hogy amit leírtam az újjászületésről, a kérdező nem tette meg. Ez van. Ez nem ítélkezés és nem kell hozzá személyesen találkoznom vele.
Úgy jött le, te valami pünkösdi közösség tagja lehetsz, úgyhogy talán nagyobb rálátásod van, hogy amit írtam, azok nem saját fikcióim, hanem Jézus tanításainak sarkalatos pontjai.
János Evangéliuma:3:3 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
János Evangéliuma:3:5 Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
válasza: válasza: válasza:Udv kerdezo
Az en tanacsom ez.:
Az Isten a tetteket a szandek alapjan iteli meg!
Egy jocselekedet csak akkor fogadtatik el ha jo a szandek is. Ha valamit Isten iranti szeretetbol teszel es az Ő megelegedeset keresve akkor az egy jo tett.
tehat legszebb cselekedetet is elrontja a rossz szandek.
Ne keress vallast Istenben higgy
Ha az Isten ugy akarja elvezet az igaz utra ne felj
Kedves kerdezo nehany jo tanacs ha boldogulni akarsz es jo ember maradni
Ne felejtsd el h Isten él es a kezeben tartja a lelkeded az ellatasodat es a kepessegeid
Ne felejtsd el soha de soha h meghalsz es szamot kell adnod a tetteidert
Es a legfontosabb ne felejtsd el h az Isten jobban szeret teged mint egy anya az ujszulott gyermeket.
Remelem nem tunok csopogosnek es tudtam segiteni
válasza:Kedves Kérdező!
A kérdés az; hogy elfogadtad-e Jézust személyes megváltódnak. Hiszed-e, hogy helyetted+érted+miattad halt meg a kereszten? Azaz a Te bűneidért járó büntetést vállalta át a kereszten, és ez akkor érvényes rád, ha elfogadtad Őt megváltódnak.
Ha ezt elfogadtad, akkor alapjaiban rendben vagy Istennel, és Ő maga fog segíteni, hogy cselekedeteid is egyre jobban helyesek legyenek.
Viszont azt is meg kell mondanom őszintén; ha Őt nm fogadod el, akkor minden emberi erőlködés hiába.
Akár szebb, erkölcsösebb, jobb életre; akár nagyobb fokú vallásgyakorlásra irányuljon ez az emberi erőlködés.
Azzal ugyanis, hogy másoknál többször cselekszel helyesen, nem teszed semmissé azt, amikor vétkezel.
A templomba járás pedig valóban csak akkor ér valamit, ha ott az ember valóban Biblikus tanítást és testvéri közösséget talál.
Ilyen közösséget pedig valóba nehéz találni. Én Református vagyok, tehát egy elméleti tanításában Biblikus Egyház tagja. Még így is 3 Gyülekezetet kellett ezen az Egyházon belül végigjárnom; mire olyan közösséget találtam, ahol megtaláltam mindazt ami szerintem egy Gyülekezetre jellemző kell, hogy legyen.
De én végül megtaláltam, Imádkozom, hogy Te is megtaláld!
válasza:# 6
Kedves "yuda"!
Ezt írtad a kérdezőnek:
"Valójában, ha elfogadod, ha nem, de nem találkoztál még igazából Istennel és nem születtél újra, ami a keresztényné válás kezdeti lépése."
"Jézus Krisztus be akar költözni a szívedbe, életed Ura akar lenni, Messiásod és akkor belülről fogsz megváltozni, mert gyönyörűséged lesz az Úrban."
Aztán megfogalmaztad a következő gondolatokat:
"Torba és kérdező!
Vitázhatnátok velem, ha engedném, de egyszerűen kikapcsolom a laptopot és elvesztek az éterbe. :D
Érted Torba? Erősködhetsz itt, de mi értelme? Nézed a monitort és elmorzsolsz egy imafüzért? :D
Ha kiesne alólad a széked, akkor se tudnék róla. :D
Nekem csobogsz kis patak? Ki osztott egyáltalán lapot?"
Megkérdezhetem kíváncsiságból - a fenti mondataid tartalmán és hangvételén némileg meghökkenve - hogy úgy érzed-e, hogy te magad már igazából találkoztál Istennel, újjászülettél és engedted Jézus Krisztust beköltözni a szívedbe?
Esetleg a hozzá vezető hosszú úton veszett el belőled a jó értelemben vett alázat, az embertársaid iránti alapvető tisztelet, jóindulat és tolerancia, vagy még túl nagy kihívás az egódat lecsendesíteni, vagy netalán én értelmezem rosszul a krisztusi tanításokat és a krisztusi példamutatást?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!