Jehova tanúi szerint ez hogy jött ki (hogy számolták ki)?

Szervusz!

Valamit mondanunk kellett, de úgy látszik, hogy te inkább e világnak az urát szolgálod.

No de se baj. Az nevet, aki a végén nevet :D

Mennyire pontos a zsidó naptár?

A ZSIDÓ NAPTÁR szerint 1993. szeptember 16-án, csütörtökön volt rós hasána ünnepnapja. A hagyomány alapján megfújták a sófárt, vagyis a kosszarvkürtöt, hogy kihirdessék az újév beköszöntét. Ez az év (zsidó naptár szerint) 5754., amely 1993. szeptember 16-tól 1994. szeptember 5-ig tart.

Azonnal szembetűnik, hogy 3760 év különbség van a zsidó időszámítás és a nyugati vagy Gergely-naptár között, amely ma általában használatos. Miért van ilyen különbség? Mennyire pontos a zsidó naptár?

A kiindulópont meghatározása

Minden időszámítási rendszerben kell lenni egy meghatározott kiinduló- vagy vonatkoztatási pontnak. A kereszténység például Jézus állítólagos születési évétől számítja az időt. Az azóta lévő dátumokat a keresztény korszakba tartozónak mondják. Ezt gyakran az A. D. jelöléssel mutatják, amely a latin anno Domini — „az Úr . . . évében” — kifejezésből ered. Az olyan dátumokat, amelyek ennél az időszaknál korábbra esnek, Kr. e., „Krisztus előtt” jelöléssel látják el. A hagyományőrző kínaiak hasonlóképpen i. e. 2698-tól, a legendás sárga uralkodó, Huang-Ti uralkodásának kezdetétől számítják az időt. Ilyenformán 1994. február 10. a 4692. kínai holdév kezdetét jelezte. De mit mondhatunk a zsidó naptárról?

A The Jewish Encyclopedia kijelenti: „A zsidók között az a jelenleg szokásos módszer egy esemény időpontjának jelzésére, hogy megállapítják, mennyi év telt el addig a világ teremtése óta.” Ez a rendszer, mely a zsidók között a teremtés korszaka néven ismeretes, az i. sz. IX. századtól lelt általános alkalmazásra. Ezért a zsidó naptárban a dátumokat általában az a. m. jelzés előzi meg. Ez annyi mint anno mundi, ami az ab creatione mundi rövidített formája, melynek jelentése „a világ teremtése . . . évében”. Mivel az idei év a. m. 5754., ennek az időszámítási rendszernek az alapján „a világ teremtéséről” úgy tartják, hogy 5753 évvel ezelőtt történt. Lássuk, hogyan határozták meg ezt az időtartamot.

A „teremtés korszaka”

Az Encyclopaedia Judaica (1971) ezzel a magyarázattal szolgál: „Különféle rabbinikus számításokban a »teremtés korszaka« az i. e. 3762 és 3758 között eltelt valamelyik év őszén kezdődött. Az i. sz. XII. századtól kezdve azonban elfogadottá vált, hogy a »teremtés korszaka« i. e. 3761-ben (pontosabban ebben az évben, október 7-én) kezdődött. Ez a számítás a Bibliában kifejezésre jutó kronológiai elemek és a Biblia után íródott, korai zsidó irodalomban található számítgatások közötti időbeli egybeesésekre támaszkodik.”

Ez a keltezési rendszer, amely a „világ teremtésétől” számítandó, lényegében a bibliai beszámoló rabbinikus értelmezésein alapszik. Mivel abban hisznek, hogy a világ és minden benne lévő dolog hat huszonnégy órás nap alatt lett megteremtve, a rabbinikus, valamint a kereszténységen belüli tudósok, feltételezik, hogy az első ember, Ádám teremtése ugyanabban az évben történt, mint a világ teremtése. Ez viszont távolról sem pontos.

A Mózes első könyve azzal a kijelentéssel kezdődik, hogy „kezdetben teremté Isten az eget és a földet”. Ezek után azzal folytatja, hogy leírást ad arról, mit tett Isten a következő hat „napban” azért, hogy a földet „kietlen és puszta” állapotából az ember számára megfelelő lakóhellyé alakítsa (1Mózes 1:1, 2). A két állapot között több millió év is eltelhetett. Továbbá a teremtési napok nem huszonnégy órás időszakok voltak, mintha ilyen korlátozás szabna határt a Teremtő tevékenységeinek. Az 1Mózes 2:4 (Katolikus fordítás) is indokolttá teszi azt, hogy egy „nap” ebben a szövegösszefüggésben hosszabb lehet, mint huszonnégy óra, mivel az összes teremtési időszakot egy „napnak” nevezi. Sok ezer év telt el az első és a hatodik teremtési nap között, amikor Ádám megteremtetett. Ádám teremtését ugyanarra az időpontra tenni, mint a fizikai egek és föld megteremtését nem Írás szerinti és nem is tudományos. Mégis hogyan határozták meg, hogy a „teremtés korszaka” i. e. 3761-ben kezdődött?

A kronológia alapja

Sajnos azoknak a zsidó írásoknak legnagyobb része már nem létezik, amelyeken a most vizsgált számítások alapulnak. Ami fennmaradt, az egy kronológiai mű, melyet eredetileg Seder ‛Olam-nak (A világ rendje) hívtak. Az i. sz. második században élt talmudi tudósnak, Yose ben Halaftának tulajdonítják. Ez a mű (melyet később Seder ‛Olam Rabbah-nak neveztek el, hogy megkülönböztessék a középkori Seder ‛Olam Zuṭa című krónikától) kronológiai történelmet tartalmaz Ádámtól az i. sz. második században történt, Róma elleni zsidó lázadás idejéig, amely a hamis messiás, Bar Kokhba vezetése alatt történt. Hogyan tett szert az író ilyen értesülésekre?

Habár Yose ben Halafta igyekezett követni a Biblia beszámolóját, saját értelmezéseit is hozzáfűzte ott, ahol a szöveg az időpontokat illetően nem volt világos. „Sok esetben . . . a dátumokat a hagyomány alapján adta meg, emellett a korábbi rabbik és kortársai mondásait és a halákhat [hagyományait] is betoldotta” — mondja a The Jewish Encyclopedia. Mások kevésbé finom becsléseket tettek. A The Book of Jewish Knowledge kijelenti: „A teremtés korszakától számolt, és ennek megfelelően különböző olyan zsidó eseményeket, amelyekről úgy vélték, hogy az első ember, Ádám és Nagy Sándor ideje között történtek, fantáziaévszámokkal keltezett.” Mégis hogyan érintették ezek az értelmezések és betoldások a zsidó kronológia pontosságát és hitelességét? Lássuk.

Hagyományok és értelmezések

A rabbinikus hagyománnyal összhangban Yose ben Halafta kiszámolta, hogy a második jeruzsálemi templom összesen 420 évig maradt fenn. Ezt Dániel „hetven hétről”, vagyis 490 évről szóló próféciájának rabbinikus értelmezésére alapozta (Dániel 9:24). Ezt az időszakot az első templom lerombolása és a második elpusztítása közötti időtartamra vonatkoztatta. Yose ben Halafta a babiloni fogság idejére hetven évet számolt, és így arra a következtetésre jutott, hogy a második templom 420 évig állt fenn.

Ez az értelmezés azonban komoly nehézségeket vet fel. Mind Babilon bukásának éve (i. e. 539), mind a második templom elpusztítása (i. sz. 70) közismert történelmi dátum. Így a második templom fennállása idejének 606 évig kellett tartani, nem pedig 420 évig. Mivel a zsidó kronológia ezt az időszakot csak 420 évnek tartja, kihagy 186 évet.

Dániel próféciája nem arra vonatkozik, hogy mennyi ideig fog a jeruzsálemi templom fennmaradni. A prófécia inkább azt a időt jövendölte meg, amikor a Messiás megjelenik. A prófécia világosan jelzi, hogy „a Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van” (Dániel 9:25, 26). Habár a templom alapját már a zsidók fogságból való visszatérésének második évében (i. e. 536) lerakták, a Jeruzsálem városának újraépítéséről való „szózat” nem hangzott el „Artaxerxes királynak huszadik esztendejéig” (Nehémiás 2:1–8). Pontos világi történelem kimutatja, hogy i. e. 455 volt ez az év. Ha 69 „hetet” vagy 483 évet előreszámolunk, i. sz. 29-hez érkezünk. Ez volt a Messiás megjelenésének ideje Jézus megkeresztelkedésekor.

A rabbinikus értelmezés egy másik olyan pontja, amely jelentős eltérést eredményezett a zsidó kronológiában, Ábrahám születési dátumával kapcsolatos. A rabbik összeadták az 1Mózes 11:10–26-ban feljegyzett egymást követő nemzedékek életidejét, és 292 évet határoztak meg az Özönvíz és Ábrahám (Ábrám) megszületése közti időszakként. A gond azonban a 26. vers rabbinikus értelmezésében rejlik, amely ezt mondja: „Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.” Ebből kiindulva a zsidó hagyomány feltételezi, hogy Táré hetvenéves volt, amikor Ábrám megszületett. De a vers nem kifejezetten azt mondja, hogy Táré hetvenéves korában lett Ábrahám atyja. Hanem egyszerűen csak arról beszél, hogy három fiú apjává lett, miután betöltötte a hetven évet.

Ahhoz, hogy rájöjjünk, mennyi idős volt pontosan Táré, amikor Ábrahám született, csak tovább kell olvasnunk a Biblia beszámolóját. Az 1Mózes 11:32—12:4-ből megtudhatjuk, hogy miután Tháré 205 éves korában meghalt, Ábrahám és családja Jehova parancsára elhagyta Háránt. Ábrahám ekkor 75 éves volt. Így Ábrahámnak akkor kellett születnie, amikor Tháré 130 éves volt, nem pedig hetven. Ily módon az Özönvíztől Ábrahám születéséig 352 év telt el, nem pedig 292. Ezen a ponton a zsidó kronológia 60 évet téved.

Vallásos ereklye

Az ilyen tévedések és eltérések a Seder ‘Olam Rabbah-ban és egyéb talmudi kronológiai művekben nagy zavart és jelentős vitákat váltottak ki a zsidó tudósok között. Noha számos kísérlet történt, hogy ezt a kronológiát összeegyeztessék a közismert történelmi tényekkel, ezek nem jártak teljes sikerrel. Miért nem? „Az érdekeltségük inkább vallási volt, mintsem tudományos — hangzik a Encyclopaedia Judaica megfigyelése. — A hagyományokat mindenáron fenn kell tartani, különösen a más véleményen lévő szektariánusok előtt.” Néhány zsidó tudós ahelyett, hogy kiküszöbölte volna a hagyományaik által okozott zűrzavart, megpróbálta kétségbe vonni a Biblia beszámolóit. Mások a babiloni, egyiptomi és hindu legendákban és hagyományokban igyekeztek alátámasztást találni.

Következésképpen a történészek a „teremtés korszakát” már nem tekintik a kronológiai művek megbízható darabjának. Csak kevés zsidó tudós igyekszik védelmére kelni, és még olyan tekintélyes referenciamunkáknak is mint a The Jewish Encyclopedia és az Encyclopaedia Judaica általánosságban negatív véleménye van róla. Ezért a világ teremtésétől számolt, hagyományos zsidó időszámítási módszert Jehova Isten feltáruló prófétai menetrendjének, a bibliai kronológiának szempontjából nem tekinthetjük pontosnak.

[Lábjegyzetek]

Mind a bibliai, mind a történelmi bizonyítékok rámutatnak, hogy Jézus Krisztus i. e. 2-ben született. Ezért a pontosság kedvéért sokan előnyben részesítik az i. sz. (időszámításunk szerint) és i. e. (időszámításunk előtt) jelöléseket, és a Watch Tower Society kiadványaiban is így jelölik a dátumokat.

Részleteket a Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc. kiadásában megjelent „A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos” című könyv 3. tanulmányának 18. bekezdésében, illetve a w92 10/1 11. oldal 8—11. bekezdésben találhatsz.