Egy Jehova Tanúját milyen okokkal lehet kiközösíteni?

Igen.be kell tudni bizonyitani

még a biróságon is ejtik a vádat ha nincs bizonyiték.

akkor kell kiközösiteni ha Bibliai alapelvek ellen vét és nem tanusit megbánást

minden áron Isten nem akar kiközösitést, csak ha az ember tettei azt mutatják, hogy rászolgált erre.

Hát én nem tudom... Jézus azt mondta, hogy nincs megszabva, hányszor bocsáthatunk meg a másiknak (Máté 18,21-22). Szabadon gyakorolhatjuk a megbocsájtást felebarátaink felé és testvéreink felé, korlátok nélkül.

A szeretetből és kegyelemből jövő megbocsájtás márpedig olyan, hogy nem von retorziókat maga után, magyarán ha ugyanazt a vétket elköveti ellened valaki akár 20x is, te ugyanúgy 20x meg is bocsájthatsz neki, mintha mi sem történt volna. Isten pedig ha látja, hogy megbocsájtottál másoknak sokadszorra, akkor neked is megfog bocsájtani sokadszorra az Isten (Máté 6,14).

Az ortorony szervezet mint láthatod, bármikor, bármiért kiközösíthet bárkit. Jézus viszont nem tenne ilyet.

A tanúk keresztapaként tekintenek az istenükre, ezért meg is értem, hogy úgy bevannak f#sv@, hogy képes akár a testvér is feladni a testvrérét, ahelyett, hogy megbocsájtatnának egymásnak.

Jehova hamis tanúi a vallásnak az egyik legvírusosabb formáját hozták létre, ami mint egy rák, úgy terjeszkedik. Akit agymosnak a szervezetben az túléli (egy ideig), akin pedig kifogott az agymosás, az belehal.

Viccesen hangzik tudom, de nem csak én látom így.

Ez Tévedés, hiszen a Teremtő nem árulásnak nevezi ha valaki a tiszta imádatot és Krisztus gyülekezetét tisztán tartja, és ezt Isten szava is leirja mind az Izraeliták, mind a keresztények esetében aki lát vagy hall olyat ami helytelen és nem jelenti azt Isten bűn részesnek tekinti.

(3Mózes 5:1) 5 Ha egy lélek azáltal vétkezik, hogy nyilvánosan mondott átkot hallott, és tanúja annak, vagy látta, vagy tudomására jutott, de nem jelenti, akkor felelnie kell vétkéért.

(1Korintusz 5:1) 5 Ami azt illeti, úgy hírlik, hogy paráznaság van köztetek, mégpedig olyan paráznaság, amilyen még a nemzetek között sincs, hogy tudniillik egy bizonyos férfinak olyasvalakije van, aki az apjának felesége.

a Folytatásban a versek szerint

(1Korintusz 5:2–13) 2 Ti meg fel vagytok fuvalkodva, ahelyett hogy keseregtetek volna azért, hogy távolítsák el közületek azt, aki e tettet elkövette? 3 Én a magam részéről, aki testben ugyan távol, de szellemben jelen vagyok, már bizonnyal megítéltem azt, aki így cselekedett, mintha jelen volnék, 4 hogy Jézus, a mi Urunk nevében — miután egybegyűltetek ti, és a szellemem is Jézus, a mi Urunk erejével — 5 átadjátok az ilyet Sátánnak a test pusztulására, hogy a szellem megmentessék az Úr napján. 6 Nem szép dolog, amivel dicsekedtek. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? 7 Takarítsátok el a régi kovászt, hogy új tészta legyetek, mint ahogy mentesek is vagytok a kovásztól. Mert hiszen Krisztus, a pászkaáldozatunk feláldoztatott. 8 Következésképpen, ne régi kovásszal tartsuk meg az ünnepet, ne is a rosszaság és a gonoszság kovászával, hanem az őszinteség és az igazság kovásztalan kenyereivel. 9 Levelemben azt írtam nektek, hogy ne keveredjetek többé egy társaságba paráznákkal, 10 de nem úgy értve, hogy általánosságban e világ paráznáival vagy a kapzsikkal, a zsarolókkal vagy a bálványimádókkal. Különben bizony ki kellene mennetek a világból. 11 Most azonban azt írom nektek, hogy ne keveredjetek többé egy társaságba senkivel, akit testvérnek neveznek, de parázna vagy kapzsi vagy bálványimádó vagy szidalmazó vagy részeges vagy zsaroló. Az ilyennel még csak együtt se egyetek. 12 Mert mi közöm nekem a kívül levők megítéléséhez? Vajon ti nem a belül levőket ítélitek meg, 13 míg a kívül levőket az Isten ítéli meg? „Távolítsátok el a gonosz embert magatok közül.”

Ez mit jelent szerinted, hiszen akkor az első században is ez volt a helyes eljárás, hogy Isten a szellemét ne vonja meg a gyülekezettől ahogy a vers irja is.

"Hát én nem tudom... Jézus azt mondta, hogy nincs megszabva, hányszor bocsáthatunk meg a másiknak (Máté 18,21-22). Szabadon gyakorolhatjuk a megbocsájtást felebarátaink felé és testvéreink felé, korlátok nélkül."

Kedves kérdező! Mivel már kaptál pontos választ a kérdésedre, engedd meg, hogy Attila félreértésével válaszoljak.

Amiről itt Jézus beszélt, az nem a MEGBÁNÁS NÉLKÜLI súlyos bűn sorozatos megbocsájtása, hanem emberi tökéletlenségekből fakadó kisebb hibák, vélt vagy valós sérelmek megbocsájtását jelenti. A megbánás nélküli, súlyos bűnökkel kapcsolatban EGYÉRTELMŰEN kiközösítést parancsol Isten Szava.

Péter valószínűleg azt gondolta, igazán nagylelkű a javaslatával. Akkoriban a rabbinikus hagyomány azt mondta, hogy háromnál többször nem lehet megbocsátani ugyanazért a sérelemért. Képzelheted, mennyire meglepődött ezek után Péter, amikor Jézus így válaszolt: „Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is” (Máté 18:22). A hetes szám megismétlése ugyanazt jelentette, mintha azt mondta volna, hogy „a végtelenségig”. Jézus nézőpontja szerint gyakorlatilag nincs számban határa annak, hányszor bocsássanak meg a keresztények másoknak.

De mi a helyzet akkor, ha mások olyan bűnt követnek el velünk szemben, amely a lehető legmélyebb sebeket okozza, s mégsem ismerik el bűnüket, nincs megbánás, nem kérnek bocsánatot a sérelmet okozók? (Példabeszédek 28:13). A Szentírás világosan utal rá, hogy Jehova nem bocsát meg a megbánást nem tanúsító, megkeményedett bűnösöknek (Zsidók 6:4–6; 10:26, 27). Mi a helyzet velünk? Az Insight on the Scriptures ezt mondja: „ A keresztényektől nem várják el, hogy megbocsássanak azoknak, akik rosszindulattal, szándékosan gyakorolnak bűnt, s nem bánják meg. Az ilyenek Isten ellenségeivé válnak” (I. kötet, 862. oldal). Egyetlen keresztény se érezze magát kényszerítve arra, hogy megbocsásson, vagy elnéző legyen egy megbánást nem tanúsító vétkezővel, ha rendkívül igazságtalan, utálatos vagy kegyetlen bánásmód áldozata (Zsoltárok 139:21, 22).

Jézus együtt étkezett olyan emberekkel, akiket a farizeusok kiközösítettek, és ezért a farizeusok elítélték Jézust.

Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

Szervusz

Amikor valaki megkeresztelkedik a Máté 28:19,20 szerint, akkor tulajdonképpen már teljes mértékben Krisztus tanításai szerunt él. Csak akkor közösítenek ki valakoit, ha már nem AKAR Krisztus tanítása szerint élni.

De hát akkor tényleg, mit is csinálna olyan emberek között, akik csak keresztényi alapelvek szerint élnek, ő pedig már nem hajlandó erre?

Egyébként Pál apostol ír arról, hogy a megbánás nélküli bűt elkövetőkkel mit kell tenni, nem maguktól találták ki a Tanúk, hogx mit tegyenek egy ilyen helyzetben.

A megbánás nélküli bűnt elkövetőkről, több helyen ír a Biblia. Ami a kérdéseddel is kapcsolatos, ide másolom neked:

" Az Isten azért szívük kívánságainak megfelelően átadta őket a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák saját testüket, igen, azokat, akik az Isten igazságát a hazugsággal cserélték fel, és inkább a teremtést imádták, és annak végeztek szent szolgálatot, semmint Annak, aki teremtett, aki örökké áldott." Róma 1:24,25

2Péter 2:4-10

"Bizonyos, hogy ha az Isten nem habozott megbüntetni az angyalokat, akik vétkeztek, hanem a tartaroszba vetve sűrű sötétség vermeinek adta át őket, hogy ítéletre tartassanak fenn; és nem habozott megbüntetni egy hajdani világot, de Noét, az igazságosság prédikálóját nyolcadmagával megtartotta biztonságban, amikor vízözönt hozott az istentelen emberek világára; és elhamvasztva Szodoma és Gomorra városát elítélte azokat, példát állítva az istenteleneknek az eljövendő dolgokra nézve; és megszabadította az igazságos Lótot, akit nagyon gyötört, hogy a törvénnyel dacolók átengedik magukat a gátlástalan viselkedésnek — mert amit ez az igazságos ember nap mint nap közöttük lakva látott és hallott, kínozta igazságos lelkét a törvénytelen tetteik miatt —, akkor Jehova tudja, mi a módja annak, hogy az Isten iránti odaadásban élő embereket megszabadítsa a próbából, az igazságtalanokat ellenben fenntartsa az ítélet napjára, levágatásra, de kiváltképp azokat, akik a test után járnak azzal a kívánsággal, hogy beszennyezzék azt, és akik lenézik a felsőbbséget.Ezek vakmerők, önfejűek, nem remegnek a dicsőségesek előtt, hanem becsmérlően beszélnek,.."