Miért nem tudok semmilyen témáról beszélgetni az emberekkel? Nagyon elszomorít minden nap. Megtértem, bemerítkeztem, de úgy érzem semmit.

Szia!

Megértelek, én is elég visszahúzódó vagyok. Szerintem ne vállald túl magad :-) Nem kell egyből hirdetned az igét, már az is elég, sőt, hatásosabb is, ha az életeddel mutatsz példát másoknak.

Ha tömegiszonyod van, menj pszichológushoz, az ilyesmit ő tudja kezelni.

Szia!

Nem teljesen értem, hogy mi a pontos probléma. Nekem is sok problémám van az egyetemen abból, hogy nem tudok feloldódni a társaságban, viszont én az igehirdetést nem csak szavaknak tulajdonítom. Nem közhelyeket szeretnék mondogatni, hogy a tettek a fontosak, stb. De a lényeg mindenképpen az, hogy a megtérésed változást eszközöljön ki az életeden - és ezt a környezeted is észre fogja venni. Csak tömegben félsz, vagy ha páran vagytok (2-3), akkor is? Szerintem ebben a kérdésben jó, ha külső segítséghez fordulsz! Nem kell feltétlenül pszichológushoz, de mindenképpen valaki lelki tanácsadóhoz, aki tud rajtad segíteni.

Vidiripi

Keress egy személyt aki a segítségedre lehet. Mondjuk a gyülekezet ahová jársz ott vannak e lehetséges személyek?

Beszélj erről a problémádról a lelkész ,pásztor nem tudom hogyan nevezitek a gyülekezet vezetőjét.

Az meg hogy semmiről nem fogsz tudni beszélgetni velük az nem igaz. Ha nem akarsz velük beszélgetni az oké.

De téma az mindig akad. Menj oda azokhoz akik beszélgetnek. Hallgasd hogy miről folyik a beszélgetés és közben gondolkodj azon hogy te mit tudnál a témához hozzászólni.

Vagy pl. te magad is felhozhatsz egy témát. Valami aktuálisat. A sok eső ami volt. Aztán innét el lehet jutni az özönvízig is Noéval meg a bárkával az élen. El mondhatod hogy a moziban vetített film köszönő viszonyban is alig van a Bibliában leírtakkal. (mondjuk nem árt ha megnézed a filmet ha arról beszélsz. :D )

Ha kérdésed lenne akkor írj! Válaszolok!

Rajtad a pozitív tapasztalás segíthet, más nem nagyon. Ha kell menj olyan csoportos foglalkozásra, ahol segítenek a kommunikációban és a negatív érzések feloldásában.

Sokan eldobják az életet, ahelyett, hogy ùjat kezdenének. Pedig csak fel kellene vállalni magunkat.

*Megtértem, bemerítkeztem, de úgy érzem semmit.

Mert megrekedtél és nem léptél a megszentelődés következő lépcsőfokára.

Már majdnem a célba értél, csak megálltál. Tovább kéne indulnod.

Ahol bemerítkeztél, kérj a pásztorodtól segítséget hozzá.

Szervusz

Az írásodból úgy tűnik, ott akadt el nálad a dolog, tizenéves korodban, és nem volt segítséged, amire akkor lett volna szükséged. De nicsen semmi veszve, lehet segíteni ezen a te erőfeszíítéseddel is. Miért gondolom így?

Mert a kommunikáció nem csupán beszéd. Jézus ezt mondta: ’a szív bőségéből szól a száj’ (Lukács 6:45). A jó kommunikáció során egyrészt tanulunk másoktól, másrészt feltárunk magunkról bizonyos dolgokat. Az utóbbi nehéz lehet a tizenéveseknek, mivel amikor belépnek a serdülőkorba, még a legnyíltabb gyermekek is hirtelen visszahúzódóvá válhatnak. A szakértők szerint jellemző, hogy a tizenévesek úgy érzik, mintha mindig reflektorfényben lennének egy színpadon, és egy képzeletbeli közönség árgus szemekkel figyelné őket. A zavarban levő tizenévesek ahelyett, hogy a reflektorfényben maradnának, lehet, hogy úgymond leengedik a függönyt, és visszavonulnak a saját kis világukba, ahová a szüleik nem tudnak egykönnyen belépni.

Nem kell tömegben hírdetned, Jézus sem ezt tette. Keres egyéni beszélgetéseket, és légy késsz te is meghallgatni másokat, ha szeretnéd hogy tégedet is meghallgassanak. Eleinte olyanokkal beszélges, akiknek a társaságában fesztelenül ki tudod fejezni magadat...

Sok sok bibliai tanácsot is megfogadhatsz, mint pl.:

„Mint aranyalmadíszek ezüstvéseteken, olyan a megfelelő időben mondott szó” (Példabeszédek 25:11)

vagy:

Jób 12:11 ezt mondja: „Nemde a fül próbálja meg a szavakat, miként az íny az ételt ízleli?"

Vidiripi

Kérdező!

"Gyülekezetben sincs egyébként túl sok mindenki..."

Nagyszerű mert neked csak egy személyre van szükséged!

"..."tini" alkalom délutánonként, jártam is egy ideig, de már jó pár éve nem járok pontosan emiatt. Ott is az volt, hogy max röhögök azon amit mások mondanak, de értelmeset nem tudok felhozni."

Hát ha mások mondtak valamit és azon röhögtél akkor annyira értelmes az sem lehetett. De nincs is ezzel gond a humor is egy nagyon jó kiindulópont lehet.

Akkor hozd fel a nem értelmeset viccként. Az is jó lehet segít egy kicsit feloldódni és aztán majd jönnek az értelmes gondolatok is.

Szerintem ez nem betegség csak csendesség. Ami nem minden esetben negatív dolog. Vágj bele és szólalj meg te is! De abban biztos vagyok hogy a gyülekezet vezetőjével még nem beszéltél erről. Pedig kezdő lépésnek egy négyszemközti beszélgetés nagyon is jó lenne!