November 1 vagyis mindenszentek pogány ünnep vagy keresztény ünnep, vagy lehet e egyáltalán ünnepnek nevezni a halottak napját?

Nem ünneplünk ilyen napot. Pont ma találtam egy írást erről, érdemes átolvasni:

November és a halottkultusz

Kulcsár Árpád vallástörténésszel beszélgettünk a novemberi halottkultusz gyökereiről, kialakulásáról, bibliai vetületéről.

- November a Mindenszentek napjával kezdődik. Mikor kezdődött a szentek tisztelete?

- A szentek tisztelete nem apostoli hagyomány. A 4-5. századokban kezdődött el a szentek tisztelete. Először a vértanúkról emlékeztek meg. A bibliai alapokon elfogadhatatlan szakasz akkor kezdődött, amikor a szentek kultuszának a keretében elkezdték megszólítani őket, elkezdtek kommunikálni velük. Ez a Biblia szerint megengedhetetlen, spiritizmus, bűn, halálos bűn. Az a sajátos helyzet állt elő, hogy maga az egyház, illetve annak a hivatalos része, a katolikus egyház kezdett szembefordulni a Biblia üzenetével; ahelyett, hogy a bibliai igazságokat igyekezett volna betölteni, durva bibliaellenes tradíciókat kezdett meghonosítani a 4-5. századtól.

- Az első században mártírhalált halt szentekről - Szent Péter, Szent Pál - az egyház megemlékezett, és ezt a megemlékezést kezdték el más elemekkel társítani?

- Igen. Eltorzították azzal, hogy ezeket a szenteket megszólították, segítségül hívták. Ez azért megengedhetetlen, mert a Biblia egyértelműen beszél arról, hogy csak Jézus az egyedüli közbenjáró. Az Apostolok Cselekedetei könyvének 4. részében azt olvashatjuk, hogy nem is adatott más Név, amelyben lenne megtartatásunk. Tehát egyetlen egy, akár a Bibliában is szereplő, és garantáltan szent életű személynek a neve sem adatott a hívő emberek számára, hogy megtartást jelentsen. A legkiválóbb szenteknek a neve sem. Csak a Názáreti Jézus Krisztusnak a neve adatott, hogy abban legyen a hívők számára megtartatás. A Timótheushoz írt első levél 2. részében pedig határozott kijelentés szól arról, hogy nincs is más közbenjáró az emberek és Isten között, csak az ember Jézus Krisztus. Ellenszegülés és súlyos engedetlenség az Isten beszédével szemben az, amikor bárkik - akár egyházi személyek - úgy gondolják, hogy meg lehet szólítani elköltözött személyeket. Szeretném mindenkinek figyelmébe ajánlani a Sámuel első könyvét és az ott leírtakat Saul királyról, aki mellett egy valóban szent személy állt, Sámuel próféta. Amikor a próféta elköltözött, Saul a saját hitét kevésnek érezte, és hogy újra beszélhessen Sámuellel, egy halottidéző asszonyhoz ment el. Amikor az asszony megidézte a prófétát, akkor Sámuel üzenete az volt a királyhoz, hogy „miért háborgatsz engem?” A Bibliának határozott, világos, egyértelmű üzenete, hogy az elköltözött személyekkel nincs kommunikáció. Az elköltözött személyek nem térnek vissza, nem is tartózkodnak a Föld felszínén.

- Jézusnak volt erre egy példabeszéde. Ott is kategorikusan ezt látjuk.

- Így van. A szegény Lázárnak és a gazdag embernek a története a Lukács evangéliumának a 16. fejezetében szintén erről tesz bizonyságot. A történet ismert, hogy mind a ketten meghaltak, elköltöztek a túlvilágra. A gyötrelem helyére jutott a gazdag ember, Lázár pedig a vigasztalás helyére jutott. A tűz által gyötört – valószínűleg a Pokolba került – gazdag ember szeretett volna Lázárral kapcsolatba kerülni. Azonban megmondták neki, hogy a túlvilágnak ezt a két ellentétes helyét átjárhatatlan nagy fal választja el egymástól. Amikor a gazdag ember – és ez számunkra különösen fontos a Mindenszentek és a Halottak napja összefüggésében – azt kérte, hogy legalább Lázár, aki igaz emberként költözött el a túlvilágra, legalább ő had térhessen vissza a gazdag ember még élő testvéreihez a Földre, akkor a válasz az volt, hogy nem térhet vissza Lázár sem. Az a vélekedés tehát, hogy a novemberi időszakban a halottakkal lehet kommunikálni a sírnál, illetve kijönnek a sírból és hazamennek, és ott lehet velük kapcsolatot teremteni, vagy a Föld felszínén bolyonganak, ez keresztény felfogás szerint garantáltan nem igaz. Ezt egy keresztény ember nem fogadhatja el! Ez egy tőről metszett pogány felfogás.

- A katolikus felfogás szerint hová kerülnek az elhunyt lelkek?

- Katolikus felfogás szerint három hely létezik. Az egyik a Pokol. Az oda került emberekkel ők nem foglalkoznak. A második hely a Menny. A harmadik a tisztítóhely vagy tisztítótűz, azaz a Purgatórium. November 1-én, a Mindenszentek napján a Mennybe került szenteket ünneplik. Ez csak és kizárólag katolikus, illetve görögkeleti ünnep. A protestánsok számára ez nem volt ünnep. Halottak napján, november 2-án azokat az elhunytakat ünneplik, akikről úgy gondolják, hogy a Purgatóriumban, a tisztítótűzben vannak. Ezeket a személyeket még olyan bűnök nyomasztják, amik miatt a tisztítótűzben meg kell tisztulniuk, és csak utána kerülhetnének a Mennybe. Itt van egy óriási probléma. Bibliai alapon a kereszténységnek az alapkönyve a Szentírás. Minden hitelvet és gyakorlatot értelemszerűen ehhez kellene igazítani. A katolikus egyház sajátos módon nem teszi ezt például a Purgatóriummal kapcsolatosan. A Szentírás nem beszél tisztítótűzről, nem tud ilyen helyről, nem ír Purgatóriumról, ezért keresztény felfogás szerint ez nem is létezik.

- Amikor arról beszél a Názáreti Jézus, hogy a tűz, vagy a Gyehenna, akkor nem erre a tűzre gondol?

- Nem. Az a Pokolnak a tüze. Jézus és az Újszövetség nem a tisztítótűzről beszél. Purgatórium nincsen. Ez is a 4. századtól kifejlődő sajátos katolikus tanítás, aminek semmiféle bibliai alapja nincsen.

- Nem az a probléma, hogy megemlékeznek a szentekről, Péterről, Pálról, és előveszik az ő beszédeiket, olvassák azokat, hanem az, hogy valamilyen hiedelem, dogma vagy szakrális cselekedet kapcsolódik hozzá?

- Így van. Mégpedig az a baj, hogy konkrétan meg is szólítják őket. A katolikus egyházban ez egy gyakorlat, hogy a misén megszólítják az elhunyt szenteket, imádkoznak hozzájuk, kommunikálnak velük. Ez határozott spiritizmus, ez a Biblia szerint halálos bűn. Ami a hiedelmeket illeti, a pogány világfelfogás teljesen más. Európában mind a kelta, mind a germán, és más népeknek is a felfogása tud és ismer jeles napokat. A jeles napok azok a napok, amik eltérnek a hétköznapoktól. Ezeknek a főbb jellemzője, hogy a jeles napokon a természetfölötti az emberek számra jobban megnyílik, ezeken a napokon nagyobb átjárás van a természetes és a természetfeletti világ között, mint más közönséges napokon. A november 1., illetve ez az időszak a különböző pogány néphitekben az az időszak, amikor a halotti világ megelevenedik, a halottak kikelnek a sírból, esetleg hazatérnek, vagy a Földön járkálnak. Az a döbbenetes a pogány felfogásban, hogy a halált, a pusztulást ugyan szerették volna távol tartani maguktól, de nem volt erejük ahhoz, hogy ezeket az erőket legyőzzék, ezért kompromisszumra törekedtek velük. A kereszténységben az a fantasztikus és a nagyszerű, hogy a halállal és a hozzá kapcsolódó szellemvilággal nem kiegyezni akar, nem a kedvében akar járni, hanem egyértelműen azt hirdeti, hogy a halált legyőzte Jézus Krisztus a golgotai kereszten. Amikor Jézus Krisztusnak a vére, amiben az Ő romolhatatlan élete van, kifolyt a kereszten, ez az a pillanat, amikor az örök élet győzött a halál, a pusztulás, a gonosz fölött, az embernek a gyilkos ellensége, a Sátán felett. A kereszténység egy diadalmas üzenetet hirdet. Ezért is örömhír, evangélium, győzelmi hír a neve az Újszövetségnek. A Jézus Krisztusba vetett hit által ezt a győzelmet az egyéni életekben, sőt országok sorsában is realizálni lehet, valósággá lehet tenni. Ahol ez a hit megjelenik és gyakorolják, ott mindenütt az Élet győz a halál fölött.

- Ha megnézzük az emberiség történelmét, és ezen belül is a vallásokat, nagyon sok vallásban középpontba van állítva a halálnak a tisztelete. Például az indiánok kultuszában, de ugyanígy a magyar sámánizmusban is. Az emberekben van egyfajta félelem a halállal szemben, és azért akarnak áldozni neki, hogy kiengeszteljék azt?

- Pontosan. De az ember legnagyobb ellenségével nincs miért kompromisszumot kötni, mert az ő legalapvetőbb tulajdonsága, hogy kezdettől fogva embergyilkos. Nem fog semmiféle gyertyagyújtástól, vagy étel- italáldozattól, vagy bármilyen más áldozattól meghatódni. A pogány vallások azt mutatják, hogy ezekben a vallásokban nincs meg az az erő, amely képes lenne az ember legnagyobb ellenségét legyőzni. Egyedül a kereszténység hirdeti az életnek a halál feletti győzelmét. A különböző vallások és néphitek más-más rítusokat találtak ki arra, hogyan lehet a halált és a halotti szellemeket távol tartani az élőktől.

- Kanyarodjunk vissza a novemberhez. A Halottak napja egy kelta mitológiára épül, ha jól tudom?

- Igen. A november elseje is.

- A halottak lelkei ekkor vándorolnak a holtak birodalmába a mitológia szerint, és úgy gondolták, hogy ezek összezavarják az élőknek az életét, ezért ezen az éjszakán (Halloween) ki kell engesztelni a halottakat?

- Igen. Így eljutottunk oda, hogy ezzel Európában három nagy halottas ünnep is van: november 1. a Mindenszentek ünnepe, katolikus felfogás szerint az elköltözött szenteknek az ünnepe. November 2. a még Purgatóriumban lévő embereknek az emléknapja. Az egésznek az előestéje pedig, amit angolul Halloween-nek hívnak. Csakhogy a Halloween az tőről metszett pogány ünnep, ahol kísérlet sincs arra, hogy krisztianizálják, keresztényesítsék. Pogány felfogásra vezethető vissza a Mindenszentek ünnepe és a Halottak napja is, de ezt a két utóbbit a katolikus egyház – megdöbbentő módon - ahelyett, hogy kiiktatta volna az emberek felfogásából, vallásos színezettel bevette az ünnepei közé. Ennek a hátterében az állt, hogy a kelta, a germán, és más pogány felfogást a maga módján megszentelje, vagyis a legyőzés helyett inkább a vele való összefonódást választotta.

- Ünnepet hogyan lehet megkeresztelni? Létezik ilyen?

- Nem létezik ilyen. Hiába próbálja valaki kitalálni annak a módját, hogy egy tőről metszett pogány ünnepből hogyan lehet keresztény ünnepet csinálni, erre nincs lehetőség. A pogány rítusoknak éppen az a lényege, hogy meg van a kitűzött napja, és meg van a hozzá tartozó rituálé. Hogyha a napot és az ahhoz tartozó rituálét megtartják, akkor hiába mondják rá, hogy az keresztény ünnep, mert a lényegét tekintve az megmarad pogány ünnepnek. A katolikus egyház itt követte el talán a legsúlyosabb hibát. A népvándorlás korában, a Római Birodalom bukása után, ahol már hivatalos vallás volt a kereszténység, pogány népek özönlöttek rá az egykori Római Birodalomra, és meg is döntötték azt. Ezek a pogány népek a maguk régi (vagy más) pogány felfogását hozták. Amikor a katolikus egyház ezeket a népeket meg akarta szerezni államhatalmi erőszakkal, akkor látta a pogány tradíciók masszívságát. Az a katolicizmus, amit ők hirdettek már évszázadokkal korábban eltávolodott a bibliai üzenet erejétől, mert mást kezdett el hirdetni, mint ami a Bibliában van. Jézus megmondta, hogy ha tradíciókat, emberi gondolatokat kezdenek el hirdetni az Ige helyett, akkor az Istennek az ereje nem fog tudni kibontakozni azoknak az embereknek az életében.

- A Biblia maga, mint szöveg, nem volt meg az egyházban? És nem is terjesztették, mert ezek a népek nem tudtak sem írni, sem olvasni, tehát eltávolodtak az Igétől?

- Igen. Pontosan az volt a probléma, hogy maga a katolikus egyház is eltávolodott az Igétől annak ellenére, hogy ott volt a kezében – még ha latin fordításban is – a Szentírás. Nagyon jól tudták, és kellett tudniuk, hogy mi az, amit megenged a Biblia, és mi az, ami a Biblia alapján tilos. Például a halottakkal való kommunikáció, a szellemidézés halállal sújtandó bűnök. Különös módon – ez egy másik beszélgetésnek a tárgya lehetne - mégis eltávolodtak nagyon fontos bibliai igazságoktól, illetve megtagadták azokat. Ilyen legyengült állapotban szerették volna a pogány vallású népeket katolizálni. Már ekkor is látszott, hogy a katolicizmusnak az ereje kevés ahhoz, hogy keltákat, germánokat, vagy magyarokat, vagy más népeket kereszténnyé tegyen. Emiatt I. Nagy Szent Gergely pápa már azt a kompromisszumot hozta meg, hogy a pogány templomokat nem kell lerombolni, csak a pogány rítusokat kell valahogyan összeötvözni katolikus szertartásokkal, hogy a pogány emberek jobban el tudják fogadni a katolicizmust. A Halottak napjával, és a pogány halottas ünnepekkel pontosan ez történt. Szent Efrém szír egyháztanító, és Aranyszájú Szent János is a 4. században már megemlítik a szenteknek a napját. Az a döbbenetes, hogy ekkor még május 13-ra esett ez az ünnep. Azonban a pogány Európában I. Gergely pápa - aki az 1500-as évek végén, 1600-as évek elején uralkodott - tudatosan a szinkretizmusra biztatta a bencés szerzeteseket, akik Britanniában végezték a térítést. Ezek alapján a kelta halottas ünnepet is szerették volna keresztényesíteni. Csakhogy a Samhain jellegzetesen november 1-én volt. A kelta mitológia szerint a Napisten a napszezon utolsó napján - e naptól fogva – a sötétségnek, a halálnak a fogságába került. Mivel a kelta nép erősen ragaszkodott ehhez az ünnephez és a hozzá kapcsolódó rituálékhoz, a pápa az addig májusban ünnepelt Mindenszentek napját erre a napra tette át remélve, hogy a kiirthatatlannak tűnő halotti ünnepből így katolikus ünnepet varázsolhat. Ma ebből mit tapasztalunk? Azt, hogy eltűnt a novemberből a kereszténység legfontosabb üzenete, és megmaradt a halottak tisztelete.

- Látjuk az autósorok sokaságát a temetők előtt, a temetőkből világító fényeket, és ez azt mutatja, hogy az emberek még ma is tisztelik a halált?

- Ez sajnálatos módon így van. A gyertyagyújtásnak is meg van a maga pogány logikája. Hangsúlyozom, hogy semmi köze nincs a bibliai kereszténységnek a sírokon való gyertyagyújtáshoz. Ez egy pogány néphit, amely szerint ilyenkor a halottak készek kimozdulni a sírból. Az élők azt szerették volna már évezredekkel ezelőtt elérni, hogy valahogy a halottak maradjanak bent a sírjukban, ne kóboroljanak, ne jöjjenek vissza a házakba. A fénnyel próbálták mutatni nekik azt, hogy hol az ő sírjuk, hogy hova menjenek vissza, illetve virágokkal díszítve szerették volna kellemessé, lakájossá tenni a halottak számára a sírt. Had mondjam el még egyszer, hogy a keresztény üzenet szerint vagy a Mennybe kerülnek az elhunytak, vagy a pokolba. Nincs Purgatórium. És különösen nincs Földön való bolyongás. Magyarországszerte a katolikus vidékeken ezen az estén a családi ünnepi vacsoránál megterítettek az elhunyt rokonoknak is a házakban, kenyeret, sót, vizet raktak a terítékhez, hogy ha már egyszer visszajöttek, akkor ne ártsanak az élőknek. Ha már nem tudták a feldíszített sírokkal, gyertyákkal ott tartani őket a sírban, akkor legalább próbáljanak velük jó viszonyt kialakítani, és ne haragudjanak meg a háziakra. Sőt, hogy eligazodjon a házban a halotti szellem – ez nagyon durva dolog, de hát most erről beszélünk – minden szobában gyertyát gyújtottak, még olyan helyiségekben is, ahol senki nem tartózkodott.

A 20. századi néprajz szerint Magyarország katolikus vidékein ez teljesen általános volt. Ma már nagy plázákban, bevásárló központokban is, és mindenütt lehet kapni lámpákat, mécseseket, amiket kifejezetten erre az időszakra készítenek. Ezt nagyon sokan normálisnak tartják ilyenkor. Ezekkel a tettekkel, rítusokkal az emberek a sötét erőknek, a halálnak a kedvében járnak, kapcsolatot létesítenek velük ahelyett, hogy harcolnának ellenük. A halált Jézus Krisztus legyőzte! Az egyháznak az a fő feladata, hogy ezt hirdesse az év minden napján, és harcoljon a halál, a pusztító, a gonosz szellemi erőkkel szemben.

- A konklúzió tehát az, hogy az ördög az, aki elveszi az emberektől az életet, Krisztus pedig az, Aki visszaadja azt.

- Így van.

hitrehangolva.blogspot.hu

Katolikus ünnep, amit eredetileg a keresztény mártíroknak szenteltek, és tavasszal volt. Csak a IX. században helyezték át november elsejére.

[link]

Ne tévesszük össze a halottak napjával, amikor a halott, de még meg nem tisztult leendő szentekért könyörögnek a katolikusok.

[link]

A The Encyclopedia Americana így ír: A halloweennel [a mindenszentek előestéjével, október 31-gyel] kapcsolatos szokások egyes elemei a keresztény kor előtti druidák [kelta papok] egyik szertartására vezethetők vissza. A kelták két főisten tiszteletére tartottak ünnepet, a napistennek és a halottak (Samhain nevű) istenének tiszteletére. Az ő ünnepét november elsején, a kelta újév kezdetén tartották meg. A halottak ünnepe fokozatosan beleolvadt a keresztény szertartásba ([1977] 13. köt., 725. o.).

A The Worship of the Dead című könyv ilyen eredetről számol be: Valamennyi ókori nép mitológiáját átszövik a Vízözön eseményei . . . Ennek az érvelésnek az erejét mutatja az a tény, hogy nemcsak az egymással többé-kevésbé kapcsolatban álló népek rendeznek nagy halotti ünnepséget erre az eseményre emlékezve, hanem más népek is, amelyeket nemcsak tengerek, de évszázadok is elválasztanak egymástól. Ezt az ünnepet továbbá mindannyian azon a napon vagy akkortájban tartják meg, amikor a mózesi beszámoló szerint a Vízözön bekövetkezett, vagyis a második hónap tizenhetedik napján, tehát abban a hónapban, amely majdnem a mi november hónapunknak felel meg (London, 1904, J. Garnier ezredes, 4. o.). Ezeket az ünnepségeket tehát a valóságban olyan emberek tiszteletére kezdték megtartani, akiket Isten a gonoszságuk miatt Noé napjaiban elpusztított (1Móz 6:57; 7:11).

Az olyan ünnepek, amelyek a halottak szellemét tisztelik mintha az életben lenne valamilyen más birodalomban , ellentétben állnak a halottak állapotának bibliai leírásával, mely szerint a halottak teljesen öntudatlanok (Zsolt 146:4; Préd 9:5, 10)

Mit mond a Biblia a halloween eredetéről?

A Biblia nem ír a halloweenről. Ám a halloween ókori gyökere és a hozzá kötődő mai szokások arra mutatnak, hogy ez az ünnep a halottakkal és a láthatatlan szellemekkel, vagyis a démonokkal kapcsolatos téves elképzeléseken alapszik.

A Biblia erre figyelmeztet: Ne lehessen találni közötted olyat, aki . . . szellemidézőtől vagy jövendőmondótól tudakozódik, vagy aki halottaktól kérdez (5Mózes 18:1012). Noha egyesek ártalmatlan mókának tekintik a halloweent, a Bibliából kiderül, hogy a szokások, melyek ehhez az ünnephez kapcsolódnak, egyáltalán nem ártalmatlanok. Az1Korintusz 10:20, 21-ben a Biblia kijelenti: nem akarom, hogy a gonosz szellemekkel legyetek közösségben! Nem tehetitek meg, hogy az Úr poharából is isztok, meg a gonosz szellemek poharából is (Biblia Egyszerű fordítás).

A halloween története és a hozzá kapcsolódó szokások

1. Samhain: A halloween eredete egy ókori pogány ünnepre vezethető vissza, melyet a kelták tartottak több mint 2000 évvel ezelőtt, olvasható egy enciklopédiában, mely még hozzáfűzi: A kelták úgy hitték, hogy a halottak ebben az időszakban az élők között járkálnak. A samhain alatt az élők találkozhattak a holtakkal (The World Book Encyclopedia). A Biblia azonban egyértelműen azt tanítja, hogy a halottak semmit sem tudnak (Prédikátor 9:5). Így hát kizárt, hogy a halottak kapcsolatba lépjenek az élőkkel.

2. Jelmezek, cukorka, édességkövetelés: Egy könyv szerint a kelták ijesztő jelmezeket viseltek, hogy a bolyongó szellemek őket is szellemeknek nézzék, és így ne essen bántódásuk. Mások édességekkel próbálták megbékíteni őket (HalloweenAn American Holiday, An American History). A középkori Európában a katolikus papság átvette a helyi pogány szokásokat, és arra buzdította a híveit, hogy járjanak házról házra jelmezben, és követeljenek apró ajándékokat. A Biblia azonban elítéli, ha valaki a hamis vallásos szokásokat elegyíti Isten imádatával (2Korintusz 6:17).

3. Szellemek, vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok és zombik: Ezeket már régóta a gonosz szellemek birodalmával hozzák összefüggésbe (Halloween Trivia). A Biblia világosan kijelenti, hogy ellen kell állnunk a gonosz szellemi erőknek, nem szabad velük ünnepelnünk (Efézus 6:12).

4. Tökök és töklámpások: Nagy-Britanniában a középkorban az emberek ajtóról ajtóra mentek, és élelmet kéregettek cserébe a halottakért mondott imákért. Egy répából készült lámpás volt a kezükben, melyben a gyertya a tisztítótűzben rekedt lelket jelképezte (HalloweenFrom Pagan Ritual to Party Night).Mások szerint a lámpás arra szolgált, hogy távol tartsa a gonosz szellemeket. Az 1800-as évek Észak-Amerikájában a répát felváltotta a tök, mivel sok volt belőle, és könnyű volt kivájni és kifaragni. A töklámpáshoz kapcsolódó szokások mögötti hitnézeteknek a lélek halhatatlanságának, a tisztítótűznek és a halottakért mondott imáknak nincs bibliai alapjuk (Ezékiel 18:4).

A gazdag és a szegény Lázárról szóló példabeszéd szerint a halottak tudatuknál vannak, halálalvás nincs.

A filippieknek írt levélből:

...hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben,

a földön és az alvilágban...

Itt az alvilág vajon a pokol-e?

Az adós szolgáról szóló példázatban a szolga vajon a pokolra került-e? A pokolból nincs szabadulás, a szolga viszont kiszabadul, miután letöltötte büntetését.