Mi a véleményetek a gondoskodó Istenről? Hisztek benne? Ha igen miért?

Igen, én hiszek benne, mert nap mint nap tapasztalom az életemben a vezetését. Volt már úgy, hogy úgyéreztem, minden összeomlik, és mégis megsegített engem, amikor Hozzá könyörögtem. Sokan vádolják Istent, hogy nem gondoskodik a világról, ez azonban nem így van. A Jelenések könyve 16. fejezete bemutatja majd azt a történelmi időszakot, amikor Isten leveszi a kezét a világról - itt heteken belül összeomlik majd minden. (természetesen az Ő követőiről gondoskodni fog ekkor is). Jób könyvében olvassuk a következőt:

"Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná: Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba." (Jób 34,14-15)

Isten tehát gondviselő Isten, és ha nem gondoskodna a világról, már régen összeomlott volna. A világban valóban történnek tragédiák, ezek azonban a bűnnek a következményei, amelyeket az emberek önszántukból tesznek. Bár Isten tiszteletben tartja az ember szabadságát, mindazonáltal a bűn következményeitől nem fogja megőrizni. És szeretném még azt hozzátenni, hogy több helyen is jártam már a világban, sok embert ismertem meg, de azt sosem láttam még, hogy egy igazán istenfélő ember Istentől elhagyatott lett volna. Dávid mondja a 37. zsoltárban: "Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé."(25. vers). Isten gondoskodik az Ő népe életében, mert nem hagyja el azokat, akik számítanak rá, ezt tapasztalatból mondom.

Igen, én hiszek egy gondoskodó, gondviselő Istenben. Nem egy valakiben rajtunk kívül, aki folyton, lépten-nyomon követ bennünket, aki megbüntet ha bűnt követünk el, aki néha próbára tesz bennünket, aki megjutalmaz, ha jól viselkedtünk, aki nagy veszélyben megvéd bennünket, nem egy ilyen Isten nem létezik.

De létezik az ember isteni kiléte, az Isten egyszülött fia/leánya, az Én Vagyok, a Krisztus minden emberben. Ez az Isten egyszülött fia/leánya a gondoskodó Isten bennünk, tökéletesen végzi dolgát, ha megengedjük neki, ha eléggé figyelmesek vagyunk, hogy észre vegyük intelmeit. Igen, az ember isteni kiléte, olyan helyzetben is gondját viseli az embernek, mint amelyről az említett cikkben olvashatunk. Többször tapasztaltam, hogy ilyenkor érezhetjük a veszély közellétét, fenyegetését. Akkor a mi dolgunk, hogy kerüljük a veszélyt vagy védekezzünk. Isteni kilétünk a Krisztus, ha megengedjük neki, olyan tökéletesen végzi bennünk dolgát, hogy nincs olyan ember aki azt jobban tehetné.

Az ember isteni kiléte nem azonos a személyiségével, az ego -val. Ez utóbbi valójában csak az ember isteni kilétének a Krisztusnak helyét bitorolja. Ebből kifolyólag nagyon nehéz a különbséget látni, az ego és valódi vagy isteni kilétünk között. Az ego ugyanis majdnem tökéletesen utánozza isteni kilétünket és eltereli figyelmünket isteni kilétünk intelmeiről, folyton önmagát helyezi az előtérbe. Nagyon figyelmesnek kell lennünk ha a Krisztusra akarunk hallgatni.

Az ember (és minden ami csak létezik), Istennek nem teremtménye, hanem fejleménye, mint ahogy a fa levelei sem a fa teremtményei, hanem fejleményei, az élet a levélben azonos a fa életével, hasonlóképpen az ember lelke (isteni kiléte) azonos Istennel.

"ja és még valami egy elég merész kijelentés ami sokaknak eretnekségnek hangozhat vagy esetleg megköveznének érte de azért megkérdezem :), szerintetek Isten szadista?"

Isten nem szadista, hanem Isten a szeretet (1Jn 4,8). Minden halál a bűnnek a következménye. Vagy az önmaga bűnéért, vagy mások felelőtlensége/bűne miatt hal meg valaki. Arra mit mondasz, amikor mondjuk diszkóbalesetek történtek? Lehet hibáztatni a fiatalt is, de lehet hibáztatni a szülőt is, hogy miért engedte el. Ha valaki Isten nélkül éli az életét, miért várja el, hogy őt vagy a közvetlen szerettét megőrizze Isten? Az Úr mindenkinek maximálisan tiszteletben tartja a szabadságát, de az istentelen élet következményeitől nem fogja megőrizni. Ott van példának Dániel könyve 6. fejezete. Maga Dániel istenfélő ember volt, és mikor az oroszlánok barlangjába vetették, az Úr megőrizte az életét, ő maga mondja ki, hogy ez azért történt, mert nem volt bűnös. Az ellenségeire azonban azonnal rátámadtak az oroszlánok, amikor bedobták őket oda. Akkor ez hogy is volt?

Amikor egy bűnnel szembesülünk, akkor nem Istent kell felelősségre vonni, (nem is bölcs, hiszen Ő a világegyetem Ura) hanem az a helyes, ha megtérünk hozzá, és kérjük, hogy szabadítson meg a bűneinktől és bízzuk rá az életünket. Ő csak olyan dolgokat fog megengedni az életünkben, ami a javunkra válik, még akkor is, ha ez fájdalmas lesz időnként.

Nezzetek meg ezt a kis filmet.

jw.org.

Alul;videok.

Hit altal jarjunk ,ne latas altal.

Tanulsagos.