Választ szeretnék kapni Istenről, valóban a lehető legnagyobb szeretet testesíti-e meg?
Sziasztok!
Előrebocsátom, hogy nem valláskritikai a kérdés, arra van külön kategória fenntartva. Az ilyen hozzászólásokat egyszerűen figyelmen kívül fogom hagyni. Olyanoktól szeretnék választ kapni, akik mély hittel és vallásos érzülettel rendelkeznek, és keresztyénnek vallják magukat. Az ő meglátásaikra, véleményükre lennék kíváncsi.
A kérdés meglehetősen filozófiai, teológiai lesz. Azt azért szeretném leszögezni, hogy nem vagyok ateista, sőt, valaha rendszeresen jártam templomba, egyházi (református) gimnáziumban tanultam, stb. Mégis, az évek során valahogy nagyon megváltozott bennem az az istenkép, amit korábban mindig evidensnek vettem. A saját személyes hitem szempontjából mindenképpen döntő, hogy igazi istenélményem sohasem volt, de ez legfeljebb a hitem erősségét, stabilitását, igaziságának hiányát magyarázná. Az, hogy nem igazán van mostanra már hitem, egy dolog, de sokkal jobban zavar, hogy nem is értem, hogy miben hihetnék egyáltalán.
Az én véleményem az, hogy a világ olyan hatalmas és olyan keveset tudunk róla, hogy az emberi önteltség netovábbja lenne egyszerűen kijelenteni, hogy nincs Isten. Ezt az ún. "tudomány" sem fogja tudni bebizonyítani sohasem. Valamilyen legfelsőbb irányító erő, legfelsőbb szellemi lény létezése ugyanúgy elképzelhető, mint ahogy persze elképzelhető ennek hiánya is.
Amennyiben van ilyen legfelsőbb spirituális erő, úgy az azt is jelenti szerintem, hogy ezen a világon mindennek célja van. Ha van ilyen erő, akkor véleményem szerint az csak maga a tökéletesség lehet, a szeretet legelemibb és létező legerősebb kifejeződési formája. (Egyszerűen nem passzolna a képbe, hogy egy kicsinyes, gonosz, saját kénye-kedve szerint irányító isten legyen a Mindenható).
A problémám pedig ebből fakad. Én úgy látom, hogy a tökéletes szeretet definíciója nem igazán egyeztethető össze a Bibliában leírt Istennel, annak ellenére, hogy - legalábbis a történelmi - keresztyén egyházak szintén ezt hiszik és vallják (a krisztusi megváltást kommunikálva az elképzelhető legnagyobb szeretetként).
Félreértés ne essék, egyáltalán nem arra a hétköznapi érvelésre gondolok, hogy ha van Isten, akkor miért engedhet meg ennyi háborút, gonoszságot, járványt, stb. a földön. Szerintem ennek semmi köze a témához, hiszen az, hogy mi válik a lélek javára (feltételezve, hogy van ilyen), teljesen független attól, hogy egy ideiglenes porhüvellyel, mint emberi testtel mi történik földi élete során, és az ember nem is érheti fel ésszel mindezen összefüggések megértését. Az Isten "azt bünteti, kit szeret" elv szerintem teljesen elfogadható, ez egy református dicséretből való, és akár képletesen, akár szó szerint is értelmezhetjük, ezzel nincs gondom.
A gondom inkább a következőkkel van.
1. pont
A Biblia szerint van pokol és mennyország. Az évszázadok során persze sokféleképpen értelmezték ezeket (a pokol a fortyogó kondérok országából a modern teológiai értelmezésekben eljutott a színtiszta istennélküliség állapotát jelképező felfogáshoz, mindenféle vasvillás ördögök képét nélkülözve), de ez akkor sem változtat azon a fő alaptételen, hogy attól függően, hogyan éljük életünket, örök "jutalomra" vagy "büntetésre" számíthatunk, legalábbis az általam ismert keresztyén felfogások szerint.
És ez az, amit nem tudok összeegyeztetni a teljes tökéletesség és szeretet képével. Egyrészt az ember szellemileg rendkívül korlátozott, mondhatnám kiskorú, ha feltételezzük a fizikai világon túli létezés univerzumát. Az ember bármilyen döntést hoz élete során, korlátoltan teszi, hiszen képletesen szólva az orráig lát csak.
A tökéletes szeretet hogyan ítélhet meg bárkit végérvényesen így? Ez kicsit olyan, mintha egy felnőtt bíróság egy kisgyereket a viselkedése alapján ítélne el örök jutalomra vagy büntetésre, holott egy gyerek nem cselekvőképes, nem felelhet saját döntéseiért.
2. pont
Függetlenül attól, hogy az emberi test korlátai közé szorított lelket mennyire tekintjük cselekvőképesnek, felelősnek saját döntéseiért, akkor sem látom be, hogy a tökéletes szeretet hogyan kárhoztathat valakit örök büntetésre (a Bibliában sok helyen azért elég erős szavakkal ecsetelve ráadásul). Mert ha az isteni szeretet ezt jelenti, akkor tudok ennél egy még magasabb szintű szeretet, amikor is nincs ilyen "maradi felfogású" büntetés-jutalmazás rendszer, hanem a tökéletes szeretet célja, hogy a lélek korlátlanul tökéletesedhessen és fejlődjön, és ne vonja meg tőle a lehetőséget csak azért, mert a léleknek ideiglenesen otthont adó földi test egyszer csak meghal. Egy örökké élő lelket örök "büntetésre" ítélni egy néhány évtizedes földi pályafutás alapján szerintem nagyon logikátlan és etikátlan. (És most nem az a hangsúly, hogy büntetés vagy istennélküliség-e a pokol, a lényeg, hogy mindenképpen valami negatív). Ebből a szempontból szerintem nagyságrendekkel közelebb áll a tökéletes szeretethez a reinkarnáció fogalma is: ha a lélek nem vizsgázott jól, lehetőséget kap újra és újra, hogy tanuljon, mindaddig, amíg nem sikerül elérnie a célt. A tökéletes szeretet számomra ez.
3. pont
"Szeresd az Urat, a te Istenedet... és szeresd felebarátodat, mint magadat". Ezt mondja ki a híres aranyszabály is. És itt van a végső dolog, amit nem értek, miszerint ez a két, dióhéjban összefoglalt feltétel létezik az üdvözüléshez.
Ezek szerint lehet egy lélek bármilyen odaadó, megértő, türelmes, szerető, önfeláldozó embertársai és egész környezete iránt, de ha akár csak pici kétely is van benne, hogy valóban létezik-e Isten, vagy ha létezik is, valóban olyan-e, mint a bibliai Isten, akkor máris pokolra jut? Hogy is van ez? A tökéletes szeretet számomra azt is jelenti: feltétel nélküli. A tökéletes szeretet szerintem nem jelentheti azt, hogy viszont-szeretet hiányában én sem szeretem a másikat, sőt, pokolra küldöm. Ez nekem nagyon önzőnek tűnik.
A tökéletes szeretetről egy tanmese jut eszembe egy anyáról, akinek volt egy fia. A fiút valami/valaki rávette, hogy ölje meg az anyját, vágja ki a szívét, és vigye azt el neki valamilyen busás jutalom fejében. A fiú kegyetlen módon megtette ezt, és édesanyja kimetszett szívével szaladni kezdett, mígnem elbotlott. A szerető anyai szív pedig megszólalt: megütötted magad, kisfiam?
Számomra ez a feltétel nélküli szeretet. Nem pedig az, hogy a halálom pillanatában megítéltetem, és ha Isten úgy találja, nem szerettem őt eléggé (akár tudatosan, akár bizonytalanságból), akkor függetlenül attól, milyen erényes és szeretetteljes életet folytattam, készülődhetek is az örök kárhozatra.
....
A fenti három pont alapján: valóban nem létezik nagyobb szeretet annál, mint amilyen a bibliai Isten? Mert én ezek alapján úgy látom, hogy létezik nála sokkal nagyobb szeretet is.
+1. pont
Az isteni szeretet szemléltetésére a megváltás tervét szoktál felhozni. Én ezt sohasem értettem, több okból sem. Valóban nagyon nemes és szép dolog az önfeláldozás, de azért lenne ez a szeretet netovábbja, mert Isten áldozta fel önmagát Krisztusban, bűntelenként? Nagyon sok ember halt mártírhalált a történelem során nemes ügyekért, nem egy esetben sokkal kegyetlenebb módszerekkel, és anélkül, hogy előre tudta volna, 3 nap múlva feltámad. Sőt, biztosan voltak közöttük ateisták, materialisták is, akik esetleg eleve azzal a tudattal áldozták fel magukat, hogy testükkel egész lényük is elvész, mégis megtették. És egyébiránt nagyon erényes, szerető életet élhettek megelőzően. Ezen lelkek részéről valóban ne érne annyit ez a szerető tett, mint Isten részéről? Persze, értem én, hogy Krisztus bűntelenül vette magára az egész világ bűnét, de a fizikai halál ettől még ugyanolyan fizikai halál, nem fájdalmasabb attól függően, hogy mit nevezünk meg a céljaként.
Eleve, miért is volt szükség a megváltás intézményére? Azért, mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet? Isten azért áldozta fel fiát, mert a bűnökért szükségszerűen halállal kell lakolni, és aki elfogadja a krisztusi halál megtisztító erejét, az mentesül ettől, és örök életre jut?
Milyen törvény az, hogy a bűnért halál jár? Egy ószövetségi törvény Istentől. De ugyan miért volt szükség ilyen törvényre. Isten, mint a legfelsőbb szeretet letéteményese, miért nem mondhatta azt, hogy az ember igen, bűnös, ennek ellenére szeretetből nem kell érte halállal lakolnia, hanem esélyt ad neki (időkorlát nélkül) a javulásra, és egyszerűen nem is hoz ilyen törvényt? Miért volt szükséges, hogy Isten egy látszólagos törvénynek engedelmeskedve feláldozza önmagát Jézuson keresztül, holott Ő alkotta a törvényt, illetve Ő is írhatja felül bármikor (bár ez utóbbi eset azt jelentené, hogy megbánta, ami szerintem nem egyeztethető össze a mindenhatósággal). Egy mindenható lénynek, akinek szemében nemhogy mi, de az egész galaxisunk is csak egy porszemnek a milliomod része, miért kellett ilyen kerülőutakat választania? Nekem kicsit visszás, hogy a legfelsőbb szeretet azt jelenti, hogy feláldozom magam a saját magam által alkotott törvény beteljesítése miatt.
A legfelsőbb szeretet szerintem egyszerűen elfogadná az embert, hogy bűnös, és nem követelné meg, hogy valakinek ezért halállal kelljen fizetnie. Egyszerűen újabb és újabb próbatételek elé állítaná, újra és újra megadná neki a lehetőséget a földi létben, hogy tökéletesítse magát a lélek, és eljusson a tisztaság és feltétel nélküli szeretet minél magasabb fokára. De sohasem alkalmazna visszavonhatatlan, végérvényes büntetéseket, sem jutalmakat.
Szóval ennyi. Előre is köszönöm az építő észrevételeket. Őszintén érdekel, hogy vajon levezethető-e válasz a Bibliából a fenti kérdésekre úgy, hogy az illeszkedjen a ezekhez a meglátásokhoz. Én lennék a legboldogabb, ha valaki meg tudna győzni, hogy márpedig a Bibliában leírt Istennél nem képzelhető el nagyobb szeretet. Köszönöm.
válasza:Szia
Hát nem vagy semmi ezzel a regénnyel, Bár mivel még nem jött válasz Én szeretnék segíteni neked.
először is meg kell tanulni Isten szerint gondolkodni, és kellő alázattal rendelkezni, hogy elfogadjuk azt, amivel esetleg valamiért még nem értünk egyet vele, vagy nem értjük mi mért van úgy ahogy...
1 pont
A biblia nem tanítja, hogy van pokol, abban az értelemben amit egyes hitehagyott egyházak az évszázadok folyamán becsempésztek Jézus tanításába félelembe tartva az embereket.
Csak egy kicsit menjünk vissza Ádám idejébe és egyszerű a helyzet, nem kell túl bonyolítani, vagy misztifikálni
A Teremtő szabad akarattal ruházta fel az embert, persze az erkölcsi értékek jó vagy rossz eldöntését meghagyta magának. s addig amíg engedelmes volt nem is volt probléma
A baj akkor kezdődött, amikor ezt a jogot az ember magának megakarta szerezni, illetve megszerezte, és ezzel Isten irányítása alól ki került.
az ember azt is tudta, hogy mivel jár ez, mert Isten megmondta, hogy megteheti, de akkor vissza kerül oda ahonnan vétetett, vagy is a nemlétezésbe amit halálnak nevezünk.
A szabad döntési joggal felelősség is jár. Az ember a halált választotta.
Ám Isten szeretete megoldást eszközölt ki az utódok számára, így egy jogi megoldást választott, már ott a bűnbe eséskor meg volt a megoldás
S ezt már Te is tudod, a fia önként vállalkozott erre a feladatra, ami a megfelelő időben meg is történt.
Míg Ádám eljátszotta a tökéletességét, és az utódok ez után születtek, kellett egy ugyan olyan értékű ember aki Ádámmal egyenértékű és tökéletes és végig kitart hűségben az élte alatt.
ezt a két személyt Isten közvetlenül hozta létre:
Ádámot is, és Jézust is, a többiek Ádám leszármazottai, tehát tökéletlenek.
Itt szintén egy kikötés született, hogy azok akik hitet GYAKOROLNAK ebben az elrendezésben, azokra vonatkozik a váltság áldozat. a Biblia is írja, hogy Jézus az életét adta SOKAKÉRT, vagy is nem mindenkiért,
Ugyan is bár mindenkinek lehetősége van ebben hitet gyakorolni, de vannak, lesznek, akik nem élek ezzel a lehetőséggel.
S a Vízözönhöz hasonlóan azok részesülnek megmentésben akik Isten népéhez tartoznak és támogatják Jézus messiási királyságát, de nem csak passzív hittel, hanem aktív keresztény élettel, és mindent úgy tesznek ahogy parancsolta Isten, Noéhoz, vagy Mózeshez, vagy Ábrahámhoz hasonlóan.
2.pont.
A lélek maga az ember. ennélfogva nincs reinkarnáció, és Isten az embert nem az égből teremtette hanem a föld alkotó elemeiből, és nem vizsgáztatás céljából.
egyébként pedig ha így lenne akkor nincs értelme Jézus megváltó halálának.
Isten két világot teremtett, először a szellembirodalmát, az angyalait, azután a fizikaiakat. Ha elgondolkodol a biblia szavain rájössz, hogy így van és ebben ezek a versek segítenek neked:
(1Mózes 2:7) 7 És ekkor Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő lélekké.
Tehát nem "lelket" lehelt az emberbe hanem az élet leheletét, ami által elindította az légzést és a légzés pedig az életfunkciókat, így lett élő lélek, addig élettelen vagy is halott lélek volt.
(Ezékiel 18:4) . . .Amely lélek vétkezik, az hal meg.
Tehát a lélek nem halhatatlan, és vétkezik, ez is magára az emberre utal.
(Prédikátor 9:10) 10 Mindazt, amit kezed megtehet, tedd meg a te erődből, mert sem cselekedet, sem tervezés, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a seolban, ahová mégy.
a halállal minden megszűnik ami addig volt, gondolkodás, tettek Tehát addig használjuk az életben a lehetőségeinket, mert utána nincs semmi.
(Prédikátor 9:5, 6) 5 Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak, és nincs többé fizetségük, mert nem emlékeznek rájuk többé, elfeledték őket. 6 Szeretetük, gyűlöletük és féltékenységük is elveszett már, és időtlen időkön át többé nincs részük semmiben sem, ami történik a nap alatt.
Ami az életben, vagy is a "nap alatt" történik annak egy meghalt már nem része, semmilyen formában.
(Prédikátor 3:19, 20) 19 Mert az emberek fiainak vége hasonló az állatoknak végéhez, egyenlő végük van. Amint meghal az egyik, úgy meghal a másik is; egy szellemük van mindegyiküknek, úgyhogy nem áll felette az ember az állatnak, hisz minden hiábavalóság. 20 Mindegyik egy helyre megy; mindegyik a porból lett, és mindegyik a porba tér vissza.
3.pont.
"feltétel nélküli szeretet"
A kérdésem az lenne hozzád, hogy hogyan bizonyítanád Istennek hogy szereted? Ha nem úgy, hogy amit kér azt teszed, mert azok a Te javadat szolgálják,
s mint ahogy az első pontban említettem, Ő nem adja ki teljesen a vezetést a kezéből, vannak korlátok amiket Isten megszabott.
Ádám itt hibázott, hogy nem fogadta el Isten szeretet teljes vezetését, és Ő akarta eldönteni hogyan él. S ez a vers is ezt bizonyítja:
(1János 5:3) 3 Mert az Isten szeretete azt jelenti, hogy megtartjuk a parancsolatait; a parancsolatai pedig nem megterhelőek,
Nem úgy lettünk megteremtve, függetlenül éljünk nélküle, korlátok között élünk s erre ez a vers a bizonyíték:
(Róma 8:19, 20) . . .. 20 A teremtés ugyanis hiábavalóságnak vettetett alá — nem a maga akaratából, hanem az által, aki alávetette —, . . .
*** w09 8/15 3. o. 3. bek. A földi örök élet Istentől kapott reménység ***
Isten már az emberi történelem kezdetén felfedte az emberiségre vonatkozó szándékát. Egyértelművé tette, hogy Ádám örökké élhet, ha engedelmeskedik (1Móz 2:9, 17; 3:22).
Isten mint legfelsőbb hatalom hierarchikusan rendezte az angyalait is, akik szintén szabad akarattal rendelkeznek de nem teljesen korlátok nélkül, pedig magasabb rendűek mint mi, és nem lázadoznak ez ellen.
Egyébként a szeretetet Ő kiérdemelte, és kiérdemli, ezért joggal várhatja is el,
a +1 ponthoz annyit, hogy Isten nem saját magát áldozta fel, hanem a fia jelentkezett erre a feladatra, ugyan is Isten halhatatlan és nem ölthet emberi fizikai testet, így egy alacsonyabb rangú személynek kellett ezt felvállalnia amire önként a fia jelentkezett
ezért is írtam az első pontban, hogy Isten két tökéletes fizikai embert teremtett, Ádámot, és majd az égi életéből Jézusnak is fizikai testet adott, hogy megszülessen ide a földre.
A Mózesi időkben pedig azért voltak az állatáldozatok, hogy előárnyékolják a legnagyobb áldozatot amit Isten szándékozik tenni, mert áldozat nélkül nincs megbocsátás, Istent nem lehet megcsúfolni:
(Galácia 6:7) . . .: Istent nem lehet megcsúfolni. Mert amit vet az ember, azt fogja aratni is;
Isten tökéletesnek teremtett mindent,és ha vétkezik az ember, akkor nem Isten hibájából vétkezik hanem saját magától.
Isten szeretetével pedig ne éljünk már vissza.S akkor örökké eljátszhatnánk azt, hogy folyamatosan megbocsát, és akkor a szándéka, hogy egy tökéletes emberi társadalom éljen a földön meghiúsulna.
s ez azt jelentené hogy Isten valahol elszúrta a teremtést, már pedig Ő indet hiba nélkül teremtett, és az hogy valami rossz lett az az ember kudarca és nem Istené.
A Tökéletes szó pedig azt jelenti, hogy a "célnak megfelelő"
Ádám már nem felelt meg Isten céljának
Istennek van egy célja és ha a szabad akarattal vissza élve kibújunk ez alól akkor nincs miért Istent okolni.
Jézus pedig nem ez egyenlő az Atyával a "mindenható Istenségben"
Katy Weaver
válasza:Jézus Krisztus a MEGTESTESÜLT ISTEN:
Isten = Atya + Fiú + Szent Lélek
http://www.youtube.com/watch?v=xAEe3AuSEjI
Ne higgy Jehova (hamis) tanúinak!!!
Bővebben innen informálódhatsz, szektás/eretnek természetükről és tanításaikról, amelyek telis-tele vannak hibákkal:
válasza:"azért lenne ez a szeretet netovábbja, mert Isten áldozta fel önmagát Krisztusban, bűntelenként? "
Te feláldoznád a gyerekedet bárkiért? Mondjuk azokért is, akiket ki nem állhatsz? A legaljább emberekért is? Isten megtette, Jézus pedig önként bevállalta.
Nem ehhez kell a legnagyobb szeretet?
Látom, hogy semmit sem értesz. Isten elfogadja az embert bűnösként is, nem kér semmit cserébe, csak bűnbánatot és, hogy add át magad Jézusnak, hogy a Szent Szellem elvégezze benned a szükséges változtatásokat, hogy mire meghalsz, örök életet élhess, Isten szerintit.Majd ott tökéletes leszel, mert nem lesz gonosz, akik meg hordozzák, és annak engedelmeskednek, azok sem lesznek ott.
válasza:@ Karlowy!
Miért ismered a Kérdezőt? Ki az? :-D
Mindegy már elküldöm a választ.
Isten a legnagyobb szeretet. Gondold el Kérdező, hogy Ő megteremtette az egész világmindenséget. Azt írja a Biblia, hogy ha csak magára lenne gondja, akkor visszaszívná a Szellemét, (mert az által adott életet, az éltet mindent, még a biológiai életünket is Neki köszönhetjük), akkor mindenki meghalna, még az állatok is.
Jób 34:14 Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná: Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
Az embereknek maguktól soha nem jutna eszébe, hogy milyen nagyszerű lenne Istent keresni, hozzá közelebb kerülni. Ellennének ők magukban a tv mellett meg a sonka-tojás mellett, az internettel, a hóbortjaikkal, az önző kívánságaikkal, és mennének a maguk feje után. De Isten keresi a teremtményeivel való közösséget. Isten már az ÓSZ-ben is kijelentette, hogy vágyik az emberekkel való kapcsolatra:
2Móz 25:8 És készítsenek nekem szent hajlékot, hogy ő közöttük lakozzam.
Isten hív minket, Ő inspirál minket, hogy keressük Őt. Istennek az az igazi ünnep, ha találkozhat a teremtményeivel, és nem az evés-ivás, a locsolkodás, meg a dorbézolás.
Csak egy nagy bökkenő van, hogy az ember természete megromlott, ezért a bűn miatt meghalna Isten jelenlététől. Nem csak arról van szó, hogy Isten megbünteti halállal a bűnt, hanem a belőle áradó örökkévaló élet és erőtér, elpusztítja a bűnt, és a bűnöst.
A szeretet nem érzelem és nem csak ajándékozás. Jézus szerint a gonoszok is tudnak jó ajándékokat adni. A szeretet abban lett nyilvánvalóvá, hogy Isten elküldte az Ő egyszülött Fiát, hogy ÉLJÜNK általa. Ez az igazi ajándék. Az ember halott Isten nélkül. Ha nem küldte volna el Isten Jézust, akkor nincs élet. Isten nem haszontalan, ideig-óráig tartó, hanem valóságos segítséget adott a Fia által. Az volt a szeretet, hogy Krisztus emberré lett, mert ebben látta Isten a megoldást, hogy segítsen rajtunk és örök életet adjon nekünk a vére által. A szeretet nyitott utat a mennybe hogy közösségben lehessünk vele. Minden más emberi hőstett elenyésző hasznot hozhatott csak az emberiség, vagy néhány ember számára. Másokért sokan képesek hatalmas áldozatokat hozni, nagy ajándékokat adni, de meg kell érteni, hogy mekkora annak a valódi haszna. Az örökkévaló dolgok a fontosabbak, azok az értékesek.
"Ezek szerint lehet egy lélek bármilyen odaadó,
megértő, türelmes, szerető, önfeláldozó embertársai és
egész környezete iránt, de ha akár csak pici kétely is
van benne, hogy valóban létezik-e Isten, vagy ha
létezik is, valóban olyan-e, mint a bibliai Isten, akkor
máris pokolra jut?"
Hós 4:1 Halljátok meg az Úrnak beszédét Izrael fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön.
Ha a szeretet el van szakadva a forrástól, Isten igéjétől, akkor hiábavaló a mosolygás mindenkire, mert igazság nélkül szeretet sincs. Mert ha nincs igazság, akkor a bűnt emelik fel, és azt akarják eladni úgy mint szeretetet. Istenismeret nélkül, nincs igazság, és igazság nélkül csak hangsúlyozhatják a szeretet, de ha el van szakadva Isten természetétől, parancsától, akkor ítélet alá kerül.
Egy-két példa: ha azt mondja valaki, hogy embertársi szeretetből, az emberi jogok nevében, törvényesítsük a melegházasságot, hogy szegény melegek is törvényesen együtt élhessenek, akkor az illető el van szakadva a szeretettől, Istentől, mert Isten a valódi szeretet, de Isten elítéli a homoszexualitást. Nem lehet összekeverni a csapot a pappal. Vagy ha a hamis vallások hamis istenképeket helyeznek az emberek elé és úgy beszélnek a szeretetről, az is ítélet alá fog kerülni. A szeretet az igazság nélkül, és Isten ismerete nélkül semmit nem ér, sokszor még gonosz is lehet Isten szemében.
A másik érv, hogy a törvény megtartásából senki nem igazul meg, mert az csak a bűn felismerésére való. Törvény nélkül jelent meg az igazság. Az ígéretekben és a kijelentésekben való hit által igazul meg az ember. Nem teljesítmény alapján igazulunk meg. Bűnbocsánatra pedig minden embernek szüksége van, mert mindenki vétkezett.
válasza: válasza:Szia,
A Teremtőt leginkább Jézus Krisztus tanítása és élete alapján ismerhetjük meg. Számomra szimpatikus, hogy Jézus hajlandó volt az önfeláldozásra is. Isten gondolkodását nem mindig lehet emberi ésszel megérteni! Hogy miért ezt a formát találta ki, nem tudhatjuk. Azt se tudhatjuk, hogy amikor Jézus a keresztfán „magára vette a világ bűneit”, ez mint jelenthet pontosan, lehet, hogy nem „egyszerű” testi szenvedést? Jézus továbbá, a szeretetet állította a legfőbb értéknek. Eldönthetjük, hogy szimpatikus-e nekünk?
Sokan mondják, ők hisznek a Jóistenben, de nem a keresztényben. Kérdem, milyen „jósisten” az, aki egy ilyen szenvedő világban egyáltalán nem mutatja meg magát, semmi útmutatást nem ad? Ha létezik Isten, akkor annak jelet kellett adnia magáról. Jézus elküldésével Isten masszívan jelet adott magáról.
Lehet a létezőnél „jobb Isten” kitalálásával foglalkozni, de létezése nem valószínű. Jézusnak jó volt az az Isten, akinek képviseletében jött.
Nem szimpatikus neked ez az Isten?:
Zsolt. 138,6
Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.
Péld.
6,16 E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének:
6,17 A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,
6,18 Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,
6,19 A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!
Mik. 6,8
6,8 Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!