Mi van, ha katolikusként nem tudom elfogadni a gyónást, ugyanakkor őszintén bocsánatot kérek a megbántottól és az Úrtól imámban? De minden mást elfogadok a vallásban, ezért nem akarom megváltoztatni egyáltalán? Még ettől katolikus maradok?

"Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni." Zsolt 118:8

Ez az igevers is nem arra céloz, hogy az egyház egy emberek által szervezett közösség, amelyen belül szintén vannak ellentétek és klikkek is, hiszen emberek a tagjai? Ezért bár fontos a közösség, mert az ember társas lény, de a lényeg az Istenbe/Jézusba vetett hit.

Továbbá nincs közös megváltás, hanem mindenki önmagáért felelős, és ezért csak attól kell bocsánatot kérnünk, akinek esetleg pl. kárt okoztunk, akit megbántottunk, illetve természetesen az Úrtól.

De egy papnak való gyónás miért kötelező nekem, katolikusként?

A Bibliában nem az van, hogy valld meg bűneidet egy pap előtt.

Hanem az, hogy valljátok meg bűneiteket egymásnak. Ez utóbbira jó példa a közös gyónás, amit kiegészíteni inkább azzal kell, hogy az érintett személytől kérünk bocsánatot.

Katolikus vagyok, és gyakorlom is a vallásomat, hiszen magam választotta.

De ezt a papnak való gyónást nem tudom elfogadni. Felkészülésem idején is ez volt az a sarkalatos pont, amit nem tudtam elfogadni.

Ez nem azt jelenti, hogy nincs bennem alázat, vagy az egóm tiltakozik.

Egyszerűen nekem fontosabb az, hogy a megbántottól kérjek őszintén bocsánatot és az Úrnak valljam meg bűnömet közvetlen imában.

katolikus, 30N