Hívő keresztények, ti szoktátok Isten nevét "hiába a szátokra venni"?

Nem szoktam rágalmazni, hamisan tanúskodni, felbújtani, így hiába sem szoktam venni. De sokak nem hiába veszik szájukra e neveket.

Ha érdekel, akkor szoktam úgy beszélni, mint a kocsis vagy egy csatorna lakó, akinek szappannal kellene kimosni a száját.

Egyáltalán nem vagyok babonás és nem tartom a neveket fontosnak, főleg nem szentnek.

@ Kérdező

Rendkívül fontos kérdést tettél fel.

Isten Igéje - Jakab apostol által - kiemelt fontossággal ír a nyelv bűneiről, ami nem csupán a káromkodás, hanem az is, ha Isten nevét hiába vesszük a szánkra.

A 2.Mózes 20/7 világosan mondja ki, hogy Isten nem hagyja büntetés nélkül azt az illetőt, aki hiába veszi az Ő nevét.

Az, hogy a mai világban ezt nem érezzük, sőt látszólag minden további nélkül megtehetik azt az emberek, ez kizárólag Krisztus áldozatának köszönhető: Ő békített meg minket az Atyával. De az Ószövetség idején nem volt meg a békéltetés - emiatt volt ez a világos intés a 2.Mózes 20/7-ben.

Jézus ezt mondja: "Ne kísértsd az Urat, a Te Istenedet" - EZ IS része az Istenfélelemnek, ami a keresztény élethez ugyebár szorosan kapcsolódik.

Kérdező: az amikor az ember tiszteletlenül, hálaadás nélkül ejti ki Isten (de ugyanúgy Jézus) nevét, attól a SZentÍrás egyértelműen elhatárolódik.

Ami a nyelv bűneit illeti (a kérdező konkrétan erre vonatkozóan tette fel a kérdését):

Jakab apostol részletesen és meggyőzően foglalkozik a nyelv bűneivel: Jakab 3.rész.

Érdekes példával szemlélteti Jakab, hogy mennyire fontos, hogy vigyázzunk a nyelvünkre. Írhatnék konkrét Igéket belőle, de a 8.Ige az, ami azt mondja, hogy mi magunk nem tudjuk megszelidíteni a nyelvünket.

Világos tehát hogy kizárólag Isten Szelleme az, aki képes rá (nyilvánvalóan mi általunk).

Kérdező, ami engem illet: elárulom neked hogy én annak idején hihetetlen módon meg voltam kötözve káromkodással és szitkozódással. Olyannyira, hogy bármelyik kocsis megirigyelhetett volna.

Isten azonban megszabadított ettől olyannyira, hogy képtelen vagyok még csak arra is, hogy az Ő nevével bizonykodjak. Úgyhogy nekem szilárd meggyőződésem, hogy Isten nemcsak hogy létezik, hanem konkrétan tudja formálni az embert úgy, hogy az jó legyen.

Azt hiszed, boldog voltam én a sorozatos káromkodásoktól meg szitkozódásoktól??

Hát nem! De nagyon bennem voltak, és az hogy megszabadultam, az számomra biztosan Isten létezése.