Normális, hogy amikor áldom az Urat, gyakran rámjön a sírhatnék?

"Nagyon sok esetben nincs is valódi megtérés, csak a pillanat hevének köszönhető az, ami történik, de utána az ember ugyanolyan indulatos, és ugyanúgy újra és újra visszaesik a korábbi bűnökbe. "

Ahogy Pál is, én pedig nem merném sem ő, sem más megtérését megkérdőjelezni. Ez igazán nagy bátorságra vall azt képzelni, hogy belelátsz az ember szívébe, mert akkor máris nem igaz a Biblia, hogy arra csak Isten képes.

Én is szoktam sírni, legfőképpen énekléskor. Van benne bűnbánat, van benne öröm és boldogság és legfőképpen Isten imádása. Amikor átölel a gyermekem, és sír, hogy annyira de annyira szeret, akkor mondjam neki, hogy csak a pillanat heve okozza és ő nem is igazán szeret?