Normális, hogy amikor áldom az Urat, gyakran rámjön a sírhatnék?

Igen.

Többféle megnyilvánulás van: valaki mosolyog, valaki nevet, de olyan is van, hogy sír.

Ami téged illet, ahogy felfakad benned a hálaadás, Isten Szellemének hatása így nyilvánul meg.

Nem egészen, mert ez annak is lehet a jele, hogy a te vallásod érzelmekre épül, nem pedig meggyőződésre.

A Szentlélek az értelmen keresztül munkálkodik, nem pedig az érzelmeken keresztül.

Én római katolikus vagyok, és bevallom, hogy igen, volt már rá példa nem egyszer, hogy egy-egy ima közben (amikor hálát adtam), vagy amikor megszólaltak a harangok misén, megkönnyeztem. Ezek a pillanatok kiemelnek a hétköznapokból. :)

Szerintem ez normális, amennyiben valóban nem pl. depressziós valaki, hanem az áhítat ilyen formát (is) ölt.

@ 3-as válaszoló

A Szent Szellem munkája gyakran mutatkozik meg érzelmi megnyilvánulásokban. De ez nem jelenti azt, hogy kizárólag erre hatna. Ha a kérdezőben így nyilvánul meg, akkor így.

Nincs ezen mit szégyellni, nem kell takargatni.

Tisztelt kzs és Kérdező!

A Biblia tanítása szerint, amint említettem a Szentlélek nem az érzelmeken keresztül munkálkodik, ez csak a közel múlt egyik téves Bibliaértelmezése. Információim szerint sem az ókori keresztény egyházban, sem pedig a reformáció idején nem értelmezték így a Szentlélek munkáját. A Biblia tanítása szerint az érzelmi elgyengülés ugyanis megtévesztő tud lenni, nem mindig azt mutatja, aminek éppen látszik. Nagyon sok esetben nincs is valódi megtérés, csak a pillanat hevének köszönhető az, ami történik, de utána az ember ugyanolyan indulatos, és ugyanúgy újra és újra visszaesik a korábbi bűnökbe. A Szentírás szerint Isten Szentlelke az értelmen keresztül munkálkodik, Isten ugyanis tanítani akarja az embert, nem pedig euforikus állapotba hozni. A világban éppen elég érzelmi hatás éri az embert, Istennek azonban nem ez az akarata. Ez már abból is látszik, hogy az evangéliumok nem részletezik Jézus kereszthalálát, csak néhány ószövetségi prófécia enged ebbe mélyebb bepillantást. Ugyanígy Jézus is sem azt a feladatot adta az embereknek hogy drámai előadást tartsanak az evangéliumról, hanem azt, hogy >>tanítvánnyá<< tegyék az embereket. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyik érzelmi hatás sincs a Szentlélektől, hiszen a bűn feletti megszomorodás a Lélek munkája. Akinek azonban a vallása érzelmen alapul, azt nem a Lélek munkálja, mert sem a Bibliában, sem pedig az Ókeresztény irodalomban nem találunk olyan feljegyzést, hogy a kereszténység érzékiség - pontosabban "élményvallás" lenne.

Szerintem, de az enyém is csak egy vélemény és hiányzik belőle sokféle adat, tehát ennyi töredékmorzsányi információból megtippelem.

Valójában sokat jelentene a vallási hovatartozás.

Szóval olvasva a hozzászólásokat, egyet kell értsek mindenkivel, mert minkét oldalon van-lehet igazság.

Ezt nem tudjuk.

- igaza van annak, aki azt mondja, hogy igen, érzelmekben is megnyilvánulhat az, ha valaki Istent szereti, vagy Isten jelenléte megérint egy embert.

- igaza lehet annak is, aki óvatosságra int annak kapcsán, hogy egy negatív értelmű vallásos érzület tör fel valakiben. Ez a fajta vallásos ájtatosság sokra nem becsülendő.

Lényeg, hogy az érzelmek megnyilvánulása önmagában kevés információ.

Van olyan ember, akire ránéz egy szöcske és rögtön elsírja magát, vagy megnézi a szappanoperák silány játékát és telebőg egy kosárnyi papírzsebkendőt.

Mindenesetre szerintem az azért nem jó jel, ha valakinek kizárólag csak sírhatnékja támad Isten jelenlétében, semmi más. Isten azért ennél lényegesebben változatosabb, izgalmasabb személyiség, mintsem mindig siratni kellene. :D

"Van olyan ember, akire ránéz egy szöcske és rögtön elsírja magát,..."

Ez nagyon jó volt, feldobtad az estém :DDD Köszi! xD