Hogy lehet, hogy a keresztények akár a mózesi törvényeket is előrángatják, hogy érveljenek olyan ellen, ami nekik nem tetszik, de a válással kapcsolatban általában igen csak elfogadóak?

A válást akkor engedélyezte Jézus, ha:

- az egyik fél pogány és ő válik el, a keresztény fél nem kezdeményezhet válást.

- ha paráznaság történt. Ez lehet megcsalás, verés, stb. Nem tiltja, hogy szadizmus alatt éljen a szeretett gyermeke.

Persze azt írja, hogy a keresztény fél által meg van szentelve a másik, és a békére kell törekedni, de vannak, akik annyira durvák, hogy nincs más megoldás.

Ennek tudatában milyen példa az, ami zavar téged a válásban? Én személy szerint nem vagyok mellette, de aki nem bírja tovább, azt is megértem és nem ítélem el.

Nem mindenki születik igazi kereszténynek, van aki menet közben lesz azzá és már túl van a párválasztáson. De még mindig nem értem, hogy amit írtam, azt miért kell cáfolni? Pláne úgy, hogy benne van a Bibliában.

Mindenki, aki válás ellenes és ez miatt lenézi a másik embert, aki ezt elköveti, megérdemelne egy borzalmas házastársat, csak hogy tudja milyen a szenvedés és le legyen törve a gőgje. Mert aki az írás mögé bújva mutogat a másikra, abban szikrányi szeretet sincs.

A kérdezővel teljesen egyetértek.

Az újszövetség egésze folyamatosan a szeretetről (sőt önfeláldozó szeretetről, ellenségeink iránti szeretetről), megbocsátásról beszél.

De amikor Jézusnak ezt a mondatát olvassák egyesek, mindezt egy pillanat alatt elfelejtik, és az egész mondani valótól függetlenítik.

Én római katolikus vagyok, a többi egyházat nem ismerem olyan jól, hogy nyilatkozzak, de minálunk biztos, hogy fel sem merülhet a válás. Sokan válnak el közülünk is sajnos, ez tény, de csakis polgárilag, egyházi értelemben nincs is válás. Az esküvő után minden házasságon kívüli párkapcsolat (beleértve a polgári válás utániakat is) tiltott és súlyos bűnnek számít, ez mindenki számára teljesen egyértelmű tanítása az egyházunknak.

Sajnos van egy kiskapu, ezt szégyenkezve el kell ismernem. Válás valóban nincs, de utólag meg lehet állapítani a házasságról, hogy valójában érvénytelen volt.

Ennek az oka sajnos az, hogy valóban nagyon sok érvénytelen házasság köttetik, mert tanításunk szerint egy házasság már akkor érvénytelen, ha nem teljesen szabad elhatározásból történik (pl. terhesség miatt), vagy ha nem gondolják komolyan a leendő gyerekek vallásos nevelését (pl. mert maguk sem sokat tudnak a vallásról).

Akikről az ilyen helyzet nyilvánvaló, azt a pap elvileg össze sem adhatná, de annyira sok az ilyen eset, hogy ezt a konfliktust egyszerűen nem vállalja fel az egyház. Ettől még a házasság - hiába történik meg a ceremónia - nyilvánvalóan érvénytelen, és ezt később ki is lehet mondatni.

Sajnos az a jellemző, hogy akik eleve érvénytelen (pl. valódi hit nélküli) házasságot kötnek, azokat egy válásnál kevéssé érdekli, hogy azt egyházjogilag is érvénytelenítsék. Ellenben akik valóban vallásosak, érvényes házasságot kötnek, de később mégis válásra kerül a sor, azok sokszor az eredeti házasság érvényteleníttetésével próbálják tisztára mosni a lelkiismeretüket. Ez elég nagy baj és szégyen számunkra, de egyrészt kevesen érik el, másrészt azzal ki is vívják maguknak a közösség megvetését.