Szombat napot megtartók! Ha nem tartom meg, mi lesz velem?

Ettől különlegesnek érzik magukat, mint a jehovisták a név-imádattól. Hagyd őket, legalább ez a kis boldogságuk hadd legyen meg. A kamuprófétájuk megmondta nekik, hogy akik ismerik e törvényt és nem tartják meg, azoknak végük. Majd jönnek a hazugok, akik azt állítják, hogy ez a nő ilyet nem mondott, de mikor meg bemásolja nekik az ember a szöveget, akkor kussolnak, szó szerint, de megtérni egyik sem akar ebből a fertelmes bálványimádatból.

Ő gondjuk. Te csak Jézusra nézz.

Leszáll Jézus és a kénköves gyehenna izzó lángjaiba veti nyomorult tested, ahol a démonszolgák forró vasvillákkal döfködnek az idők végezetéig miközben az örök tűz emészti gyarló lelked.

Vicceltem, semmi nem fog történni.

Semmi nem fog történni, és a szombat semmiképpen nem fog üdvözíteni. De tény, hogy a hétből van egy nap, ami Úr napja. Akárhogy is csűrjűk-csavarjuk a dolgokat a 10 parancsolat szerint ez a szombat. És a Bibliában sehol sincs az, hogy megváltozott volna vasárnapra. Még az első keresztények sem a hét hetedik napjának nevezik a vasárnapot, hanem azt írja a Biblia, hogy a hét első napján.

Nekem csak furcsa, hogy a tízparancsolat mindenegyes pontját fontosnak tartják a keresztények, a katolikusokat ostorozzák a második parancs megszegéséért, de az Úr napját illetően, mintha vakok lennének.

Katolikus vagyok.

Szia!

A szombat nap nem üdvözít, ahogyan például az imádság sem, vagy a Bibliaolvasás sem. Sőt az sem, hogyha eljársz egy közösségbe, vagy szép egyházi éneket énekelsz. Ezek egyike sem üdvözít.

Attól, hogy megtartod a szombatot semmivel sem vagy több senkinél, sem jobb. Ahogyan azonban a Bibliaolvasás, vagy imádság, vagy testvéri közösség a hasznodra van, úgy a szombat is hasznodra lehet:

"Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban, és én hordozlak a föld magaslatain" (Ésa. 58:13-14).

Kívánom neked is ezt a tapasztalatot.

Üdv. Péter

Szia!

A Hetednapi Adventista Egyház tagja vagyok, és mi szombatot ünneplünk.

A szombatünneplés nem üdvözít, mint ahogy a Tízparancsolat megtartásának egy parancsolata sem. Azért tartjuk meg, mert a Biblia szerint a Krisztus-követéshez hozzátartozik Isten parancsolatainak a megtartása is (1Ján 2,4-6), amelyek az élet alapvető törvényszerűségeit foglalják magában Isten eredeti elgondolásai alapján. A szombatünneplés nem csak értünk van, hanem az egyetemes emberiségért (Márk 2,27). Isten rendelt egy napot, amikor az ember megpihenhet a munkájától. A Biblia úgy hívja, hogy a "szent gyülekezés napja" (3Móz 23,3). Azok az emberek pedig, akik megtartják a szombatot, részesülhetnek ennek a szent napnak az áldásaiban, amelyek hitelesítik a szombatünneplés igaz voltát.

Tisztelt Kérdező!

Újra a hetednapi adventista válaszoló vagyok. Azt hiszem, félreértettél. A szombatünneplés nem érdekből történik - jelen esetben az áldások elnyeréséért, - hanem meggyőződésből, hálából. Hogy viszont a szombatünneplést áldások kísérik, az nem egy speciális adventista tanítás, hanem ezt "az Úr szája szólta" az (Ésa 58,13-14)-ben. Az üldözések, nehézségek pedig mindig ott voltak Isten parancsolattartó népe életében, János apostol egy egész látomást is kapott erről (Jel 12. fej). Az pedig, hogy egy nem hívő embernek áldásos-e az élete, mint egy hívő ember, szemlélet kérdése. Az egyháztörténelem nyilvánvalóvá teszi, hogy a gondtalan élet, több esetben sem vált az egyház javára. Bibliai szemszögből az nevezhető áldásnak, ami a lelki élet javára válik, Jézus ugyanis nem az anyagi javakra való törekvést hirdette.

Szerintem Jézus és a szombat kapcsolatát nem igazán vizsgáltad meg alaposan. Először is, a Biblia szerint Jézus a Teremtő Isten (Ján 1,1-3; Kol 1,16), következésképp Ő adta a szombatot is. Jézus küldetése magában foglalta azt is, hogy a törvényt naggyá tegye és dicsőségessé (Ésa 42,21). Ez különösen igaz volt a szombat megszentelésére is, aminek a figyelmen hagyása is közte játszott abban, hogy Jeruzsálemet elpusztították a babiloniak (Jer 17,27). Ha tehát Jézus könnyedén vette volna a szombatünneplést - ahogyan te állítod - erősen megkérdőjelezhető lett volna a messiási mivolta, mert ez a viselkedés nem szerepelt a próféták irataiban. Jézus azonban nem vette könnyedén a szombatot. A lukácsi igét érdemes alaposabban is megnézned. A (Luk 4,16) szakasz például elmondja, hogy Jézusnak "szokása" volt elmenni szombaton a zsinagógába, tehát Ő minden szombaton elment oda, és megünnepelte az Úr Napját. Ugyanebben a fejezetben a 20-29. versek elmondják, hogy miután felolvasta az igét, leült, és nem ment sehová. Hogy már azon a napon nem volt ott, az a hallgatók miatt volt, akik megbotránkoztak azon, amit mondott nekik. Jézus a kalásztépéssel és a gyógyítással nem rontott szombatot. Tudjuk, hogy a vallási vezetők a Törvényt egyéb hagyományokkal egészítették ki, amiket a nép elfogadott. Jézus - mint a Teremtő Isten, aki alkotta a szombatot - helyreállította a szombat tekintélyét. A Tórában ugyanis nem szerepel olyan törvény, hogy a szombat miatt nem lehet enyhíteni senkinek sem a fájdalmán. Ezt csak az írástudók tették hozzá. Hogy pedig Jézus mennyire fontosnak tartotta a szombatünneplést, azt bizonyítja az is, hogy amikor megjövendölte pusztulását, és jövendölés formában szólt az akkor élt keresztényekhez, külön felhívta a figyelmet a szombatért való imádságra (Mát 24,15-20). Ez az esemény a zsidó-római háborúban teljesedett be, tehát abban az időben - Krisztus mennybemenetele után 40 évvel - még érvényes volt a szombat. A törvény és a kegyelem viszonyáról pedig Pál apostol mondja a római levélben:

"A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük." (Róm 3,20)

Azokat az embereket, pedig akik nem tartják meg Isten törvényét, majd az Úr fogja megítélni, ez nem a mi dolgunk. Nekünk adventistáknak az a feladatunk, hogy bizonyságot tegyünk Jézus Krisztusról, az Ő közelgő második adventjéről, és az Ő törvényének érvényességéről.