Mi a bajuk Jehova Tanúinak az állami ünnepekkel?

Benne van ez is a wikis cikkben, amit belinkeltem az első ilyen kérdésre, csak el kellett volna olvasni végig...

Egyszerűen azért, mert az ő szemükben ez már a "két urat szolgálsz" kategóriája, ami pedig bűn és tilos. Pontosítva: Istent azzal, hogy jehovistaként ténykedsz, a hazádat meg pl. az állami ünneppel, vagy a nemzeti hősökről való megemlékezéssel, holott csak Jehovát lenne szabad szolgálnod. (Ez mondjuk legalább annyiból pozitív dolog, ha a mélyére ásol, hogy végső soron egy tényleges univerzalitást, globális testvériséget sugall, amúgy "nem kérdem én, anyád hol szült világra, nem kérdem én, apád ki volt"-módra, és nem a nemzeti különbségeket, hanem az isteni hasonlóságokat hangsúlyozza, az összefogást sürgeti a náció-alapú megosztottság ellenében)

másrészt március 15. egy véres háborúba torkolló forradalom napja - az emberölést pedig tiltja a Tízparancsolat

úgyhogy paradox lenne ezt "ünnepelni"

Nézzétek ezt meg: [link]

A lényeg ez: feladatunk nem evilág szerint, de evilágban élni, és hatni a környezetünkre (Mt 5:13-14, Jn 17:15, Fil 2:15).

Ami a hatalomhoz való hozzáállást illeti, minden hatalom Istentől van (Róm 13:1-7, 1Pt 2:13-14), és - optimális esetben - a közigazgatás feladatait ellátók istenadta funkciót töltenek be istenadta tehetséggel. Istennek való alárendeltségben, a közjó érdekében, a nép pedig a jó kormányzatért Istennek ad hálát. (Ez nem naiv vágyálom, voltak idők, amikor a királyok „Isten kegyelméből" voltak azok, akik voltak, és akiket egyszerű prédikátorok megfeddhettek, ha elfeledkeztek a Királyok királyáról.) Manapság sok vezető funkcióba került ember a tehetségével és a helyzetével nem Istent, nem országát, hanem önmagát szolgálja.

Bár mennyei állampolgárok is vagyunk (Fil 3:20, Ef 2:19), kötelességünk a társadalmi rendért és igazságosságért imádkozni, és életvitelünkkel is küzdeni érte (1Tim 2:1-2, Tit 3:1-2). Ha az apostol ezt a hozzáállást követelte a pogány Római Birodalom idején, akkor a mai demokráciák korában sem lehet más a hozzáállásunk. Ha evilági feladatunk, talentumunk a közigazgatásba hív, és a fennálló rendszer sem keresztényellenes diktatúra, akkor Isten nevében és lelkiismeretünk tisztaságához ragaszkodva (Csel 5:29) végezhetjük a dolgunkat, jótékony hatást gyakorolhatunk világunkra (Róm 16:23).

Igenis van különbség rendszer és rendszer között, s ezt a JT-knek kellene a legjobban tudni, hiszen régen és helyenként ma is sok országban diszkriminálják őket - de nem mindig és mindenhol.

A újkori és legújabb kori nagy evangéliumi ébredések története mind Jézus társadalomátalakító hatalmáról szól, aki egész országrészeket ki tud szabadítani az ördög hatalmából és meg tud tisztítani minden fertőtől. Ilyesmire azonban mindig csak azok kaphattak és kaphatnak felhatalmazást, akik számára Jézus Krisztus maga az Úr (1Kor 12:3.13, Fil 2:11, Mt 28:18).