Olvastam teológustól (adventista), hogy minden ember bűnös. Ez hol szerepel a Bibliában?

Egyszer ezt mondod:

„A keresztény élet tusakodás mindenféle gonosz, tisztátalan gondolatok, sőt cselekedetek ellen. „

Majd ezt:

„Az biztos, hogy Isten Szelleme megadatott, és Ő az, aki a helyes útra visszavisz „

Ez annyiban ellentmondás, hogy ha Isten szelleme vezet vissza, nem lehetséges a vereség, így a tusakodás a gonosszal nem is a magunk harca, hanem a szent szellem és a gonosz harca lenne, amibe nekem beleszólásom nincs, hiszen a szellem vezet vissza, és talán annyira gyenge lenne ez a visszavezető erő, hogy ellene állhatok?

Isten szelleme nem gondolnám, hogy egy visszavivő lenne, inkább az, aki megmutatja az igazságot. Ahogy Jézus is mondja. És mond ezzel kapcsolatban mást is:

„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.”

Nem lehetséges, hogy megváltott és Jézus által megtisztított életem innentől kezdve tusakodás lenne a gonosz ellen. Ha ismerem az igazságot, nem lehetséges tusakodás.

Mt 11,28

Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

Bizony ez a megszabadított élet, és nem a tusakodás. Ott már nekem valami nem klaffol.

Ha tusakodás lenne, a harc mindig félelmet szül. Félnem kell a gonosztól, félnem kell, hogy megmaradok e azon az úton, amin vagyok.

2Tim 1,7

Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.

Ha józan és erős vagyok a kegyelem által a szeretetben, nincs helye tusakodásnak, gyötrelemnek.

1Jn 4,18

A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.

Tehát nekem megmondom őszintén, nem tetszik, és nagyon gyengének érzem az álláspontodat ezzel a kérdéssel kapcsolatban, nem akarlak megbántani. Remélem, hogy érzed, hogy mi a bajom vele. Hiába elemezgetjük a Biblia szövegét, ha csak józanul gondolom végig, Jézus kegyelme, az Atya Isten szeretete nem lehet olyan ingatag, hogy a bűnnel való taszítottságom magamtól függene. Ha Isten kegyelmez, az valóban kegyelem. Kegyelmez, akinek kegyelmez, és könyörül, akinek könyörül, a legkevésbé sem tőlünk van ez, nem függ embertől. Róma 9;13-33

A feltámadásról még annyit, hogy valóban bonyolultabb téma, de azt azért tudjuk, hogy az utolsó napon konkrétan nem támad fel mindenki, tehát remek dolog azok közt lenni, akik az utolsó napon feltámadnak.

Jel 20

5 A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.

6 Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.

Így nem teljesen igaz ez az állításod:

" Legyen elég annyi, hogy nemcsak azok támadnak fel, akik Krisztusban élték le az életüket, hanem mindenki. "

Igen, de Jézus az utolsó napról beszél konkrétan, nem a feltámadásról, mint általános jelenségről.

Ennek fényében a János 6 egy kicsit azért más értelmezést nyer.

37. Minden, a mit nékem ad az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.

...

40. Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt azt utolsó napon.

Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által." Róma 3:22-24

Azt hiszem, hogy itt ez a lényeg. Amit Isten megtisztított, miért mondja egy vallás tisztátalannak?