Katolikusok (ha lehet komoly teologusok is) válaszolnátok az alábbi kérdésre?

#29-nek

Ki vonta kétségbe Krisztus egyedüli közvetítő szerepét? De gondolom te is szoktál imádkozni másokért. Gondolom azt is megfigyelted, hogy valakinek az imája hatékonyabb, gyógyító karizmája nagyobb. Ha például Szent Pál, vagy Mária korában élnél, s találkoznál velük, kérnéd az imájukat? A katolikusok mindössze annyit mondanak, hogy ez a dolog halál után is működik, mert valójában élnek. Az égi és a földi Egyház együtt fordul az Istenhez.

Sem a mi imádságunk, sem a szenteké, sem Máriáé nem hasonlítható Krisztus egyedüli közbenjáró hatalmához, de abból nyeri a hatékonyságát. Minél inkább Krisztusban vagy, annál hatékonyabb az imád. Ezért tiszteljük a szenteket, s kérjük hogy imádkozzanak velünk és értünk.

29-es:

Bocs, kérdező, félreértettelek. Katolikus szeretnél lenni, de kiválóan cáfolod a tanításukat, és elborzaszt a bálványimádásuk. Miért szeretnél katolikus lenni?

Ha a katolikus egyházon belül akkora szabadság van, hogy ha akarod tiszteled a képeket, ha akarod nem, ha akarod imádkozol szentekhez, ha akarod nem, ha akarod hiszel, ha akarod nem, ha akarod számtalanszor említed Máriát, ha akarod otthon egyszer sem, akkor ott valami nem stimmel. Ha egy egyházba belépsz, akkor elfogadod a tanítását és ahhoz tartod magad. Különben minek léptél be? Ha nem tudsz valamit elfogadni a tanításukból vagy az imádatuk gyakorlásából, sőt cáfolod is azokat, akkor nem lépj be, az nem a te helyed.

A keresztény egyházban régen sem volt egyértelmű a képek tisztelete. Az üldözés alatt a katakombákat is képekkel díszítették. Bizáncban a szentképek előállítása (üzlet) és tisztelete túlságosan is elterjedt. A templomok, a lakóházak, a bútorok, az ékszerek, az utcák tele voltak szentképekkel. Nem véletlenül rendelte el III.Leon bizánci császár a szentképek tiszteletének beszüntetését. A szentek tiszteletét nem érintette. Ennek ellenére 120 évig tartó kegyetlen küzdelem folyt a szentképek tisztelete körül, aminek állítólag 120 ezer ember esett áldozatul. Az, hogy ennyire sok volt az áldozat, azt bizonyítja, hogy sokféle érdek ütközött össze. Mindenesetre a bizánci birodalom két táborra szakadt: képtisztelőkre és képrombolókra. Iréne császárnő, majd Teodóra császárnő véget vetett a képrombolásnak, a "rend" helyreállt. 843-ban nagyböjt első vasárnapján ünnepélyesen visszavitték a templomba, az imádati helyre a szentképeket. Lehetett tovább használni az imádathoz. A képrombolás után került a templomokba az ikonosztázion.

Ha ekkora küzdelem, emberáldozat és egy birodalom kettészakadása kötődik a szentképekhez, akkor lehet azt mondani, hogy nem kötelező tiszteli, imádatot bemutatni ezekkel kapcsolatban? Szabad figyelmen kívül hagyni őket? Az egyház egyes emberek kedvéért eltekint a használatuk fontosságától? Nem hiszem. Ha te oda akarsz tartozni, akkor ezeket vállalnod kell, olyan formában, amilyenben az egyház megkívánja.

tudom hogy Augustinus (Szent Ágoston) is helytelenítette a szentek vallásos tiszteletét

Nehezen tudom elképzelni, hogy egy katolikus püspök ezt önmagában rossznak tartsa, akkor egy misét sem mondhat el jó lelkiismerettel. Azt viszont nagyon is könnyen lehetséges, hogy bizonyos formákat, szokásokat, túlzásokat ostorozott.

Végül is a szentek tiszteletében mi a rossz önmagában? Miért baj az, ha kiváló embereket tisztelünk? Miért baj ha kiváló emberek segítségét, vagyis imájukat kérjük? Egyetlen logikus érvet tudok, az az, hogy a halott nem tud imádkozni. Ezen az egy dolgon bukhat el a katolikus szokás jogossága. Akik azt állítják, hogy minden halott tökéletesen halott, meggyőződésem, hogy megerőszakolják a Bibliát.

Mindazonáltal a szentek és a képek tiszteletét nagyon is túlzásba lehet vinni. Senki se vitatja, hogy a katolikus egyházban voltak és vannak ilyenek. A katolikus Egyházban, nem kötelező egy templomot telerakni képpel, lehet vitatkozni azon, hogy érdemes-e telerakni, lehet vitatni a rózsafűzér hasznosságát, de nem lehet vitatni, hogy szentek és a képek tisztelete önmagában káros, s szükségszerűen bálványimádó volna.