A megtért ember bemeritkezzéssel automatikusan betöltekezik szentlélekkel? Vagy a megtéréssel együtt nem jár automatikusan a szentlélekkel való betöltekezés?

A megtérés is a Szentlélek munkája az emberben, és onnantól pedig Isten Lelke jelen van a hívő ember életében! Ezért nincs, nem kell még egy külön lépcsőfok a hívő ember életében, amikor "méghívőbb lenne", egy lélekkeresztségnek nevezett alkalom által.

Érdekes vita alakult ki a gyermekkeresztséggel kapcsolatban. Hadd hangozzon el egy református álláspont is: a felnőttkeresztségben együtt van a hitvallástétel és Isten bűnbocsátó kegyelmének külső jellel való megerősítése (ahogy a víz lemossa a test szennyét, úgy tisztít meg Krisztus vére, áldozata a mi bűneinktől). Gyermekkeresztség esetén a kettő különválik. A keresztség nem a gyermek vagy szülei hitére nézve történik, nem arról szól, hanem az Isten kegyelméről. Azt jeleníti meg Jézus Krisztus személyesen, azért a gyermekért is meghalt, őneki is örök életet akar ajándékozni, őt is hívja szövetségébe. A gyermekkeresztség Isten meglőző tettéről, hívásáról szól a gyermek számára. Az már a szülőkön, és a felnövekvő gyermeken múlik, hogy ő hogyan válaszol Isten hívására, és tud-e majd hitvallást is tenni. Ha igen, az lesz majd a konfirmáció - elvileg. (Más kérdés, hogy a gyakorlat sajnos sokszor mást mutat.)

Tévedés már az apostoli korban sem csak alámerítéssel kereszteltek.

A tegnap 17:14-es hozzászólásban ezt kifejtettem, bővebben még itt:

[link]

Kedves katolikus testvérem!

Sajnos nem reagáltál Tertullianusra. Egy kis kiegészítés a Magyar Katolikus lexikonból:

"Rövidek, nagyon szépek, tartalmasak ~ azon munkái, melyek a gyakorlati ker. életre adnak útmutatásokat, mint a De paenitentia (A bűnbánatról), De oratione (Az imádságról), De baptismo (A keresztségről). Ez utóbbi az első olyan értekezés a ker. teol-történetben, melynek témája a →keresztség szentsége. ~ kifejti a keresztség szükségességét, hatásait, állást foglal az eretnekek által kiszolgáltatott keresztséggel kapcsolatban, melyet érvénytelennek tart. Helytelenítette a gyermekkeresztséget is, mert az volt a véleménye, hogy a keresztség felvétele tudatos állásfoglalást jelent, feltételezi a bűnbánatot, a cselekedetekért vállalt felelősséget, a jó és rossz, a bűn és erény közötti különbségtételt." - tegyük hozzá nagyon is biblikusan gondolkodott! ;-)

Vagyis létezett, csakhogy mint HELYTELEN gyakorlat!

Ajánlom még figyelmedbe VANYÓ LÁSZLÓ: Bevezetés az ókeresztény kor dogmatörténetébe c. tankönyvét, melyben nagyon szépen leírja, hogyan alakult ki ez a dogma az egyházban...

Üdv. Péter

Kedves katolikus testvérem!

Ha nem lenne ott a végén a nevető fej, akkor most biztosan bemásolnék több száz oldalt a katolikus lexikonokból és dogmatikai ill. egyháztörténeti írásokból, hogy lásd mennyire képtelenség ez az állítás, de úgy gondolom, hogy enélkül is látod...

Üdv. Péter

Megtehetnéd: attól még Tertuallianusnak voltak heretikus nézetei. Ettől még hivatkoznak rá katolikus tankönyvek, hiszen korai keresztény író.

Ellentétben az antikatolikus állítással miszerint meghamisították volna a történelmet mindent megőriztünk, az eretnekek iratait is, hiszen fontos tanúságtevői az ókor teológiai vitáinak.