A vallás (ok) evolúciója?

A keresztenysegnel mindenkepp beszelhetunk rola, a vaskalapos kozepkor ota sokminden megvaltozott, hogy csak 1 peldat emlitsek, akkor elegettek volna ha foldon kivuliek letezeserol beszelsz, ma meg a Papa ismeri el hogy nincs kizarva a letezesuk.

[link]

Ezzel szemben viszont az Iszlam szinte semmit sem fejlodott, kb 500 evvel van lemaradva a keresztenyseggel szemben. Ma is meg a modern orszagokban elo muszlimok is olyan dogmakat kovetnek amik ertelmezhetetlenek a mai felvilagosult tarsadalomban (csador viselese pl).

Az Iszlam radikalis resze meg egyenesen a tudomany es igy az emberiseg ellen valo bun.

Kedves kérdezö

A vallás evolúciója...érdekes kérdés. Szeretném olvasni, ha valaki "tudományos" "történelmi" tényekkel tudná alátámasztani a feleletét, nem az internetröl leszedett kétes videókkal, hanem oficiális forrásból.

...jaj és föleg nem nagy idegen szavakkal körülírt semmit sem jelentö, hosszú szövegekkel....

... annyira tetszik a kérdésed, hogy alig várom az inteligens feleleteket, nem a filozófiát és nem a buta csúfolkodást, hanem történelmi tényeket

"Szeretném olvasni, ha valaki "tudományos" "történelmi" tényekkel tudná alátámasztani a feleletét, nem az internetröl leszedett kétes videókkal, hanem oficiális forrásból.

...jaj és föleg nem nagy idegen szavakkal körülírt semmit sem jelentö, hosszú szövegekkel.... "

Annyira elképesztő nevetséges ilyet olvasni egy valláskárosulttól. :D

Szia!

Én sokkal inkább ennek ellentétét, a visszafejlődést látom, legalábbis, ha a kereszténységről beszélünk. A Szentírás is erről beszél, amikor Jelenések könyve 2. és 3. fejezetét elolvassuk a hét levélről.

A hét levél a különböző egyháztörténeti korokat mutatja be az őskereszténységtől egészen napjainkig. Az elsőben az efézusi egyházkorszakban hat tényt emel ki dicséretképpen Jézus. (Jelenések könyve 2. fejezet 2-3. és 6. vers), és csupán egyetlen hibát. Az efézusi korszakban az első szeretet kezdett kihűlni, ezért Isten megengedte, hogy az egyházat szenvedések érjék. Ez az Isteni közbeavatkozás megérlelte újra a szeretet gyümölcseit, annyira, hogy az Úrnak egyetlen panaszszava sincs a smirnai korszak kereszténysége ellen. Ez látszólag még fejlődés lehetne.

A harmadik korszak a Pergamum azonban nem vizsgálta meg magát az Ige által, ezért Jézus szembeállítja őket az Ige ítéletével. Ez az egyházkorszak az az időszak, amikor Sátán felállította trónját a keresztény egyházban. A negyedik thiatirai egyházkorszak a leghosszabb a 6.század közepétől a XVIII. szazad végéig. A thiatirabeliek elleni panasz az, hogy megengedik Jézabel hatékony tevékenységét. Már a bemutatkozás is beszédes: Jézus bemutatkozása egy figyelmeztetés a sötét középkor hitehagyó egyházához. (3. fejezet 18. vers). Az ötödik levélben található panasz több dolgot felvillant a sárdisi egyházkorszak lelki állapotáról. "Az a neved, hogy élsz és halott vagy". Ez a keserű hangú dorgálás egy nagyfokú képmutatást leplez le. A protestáns és a reformációs mozgalmak hatalmas jelentőségű üzenetet hordoztak a nevükben. Egy idő után azonban csak a nevükben. Az általuk hirdetett igazság egy idő után a gonoszság takarójává lett. A lelkiség vonatkozásában Jézus halottnak minősíti ezt a korszakot. A panaszból azonban nem tűnik ki, hogy nem mindenki halott. Vannak, akik még csak haldokolnak, és vannak akik még élnek.

"Vigyázz és erősítsd meg azokat, akik haló félben vannak." Talán a hatodik korszak adhatott volna reménységet a “Filadelfia” név jelentése ugyanis “testvéri szeretet”. A XIX. sz. elején valóban a testvéri szeretet jellemezte a kereszténységet, mind Európában, mind Amerikában. Filadelfia egy halottnak minősített egyházkorszakból támadt fel. A kevés erőt nem panaszként hozza fel Jézus, hanem csak reális tényként tesz róla említést. A filadelfiai egyház nem volt nagy létszámú, nem rendelkezett tekintéllyel, jelentős befolyással a világban, de tiszta és hithű volt, amire a 8. és a 10. versekben lévő gondolatok is utalnak.

Az igazi visszafejlődés az utolsó levélben látható, ugyanis Laodiceával kapcsolatban sajnos semmi jót nem mond el Jézus. Az Egyház, illetve az Egyház tagjainak lehetséges lelki állapotát három jelképpel ábrázolja Jézus. A többség "langyos". A buzgóság helyett megelégedettség, közömbösség, bizonyos fokú érzéketlenség jellemzi a lelki dolgok iránt. Jézus ki is mondja azt, ami ezt az állapotot előidézte a 17. versben: Laodiceában nem az a baj, hogy nem tud megváltozni, hanem az, hogy nem akar. Ez az állapot útjában áll mindennemű fejlődésnek.

Ezt a belső állásfoglalást Laodicea nem annyira szavaival, mint inkább tetteivel fejezi ki. A stagnáló, esetleges visszafelé haladó hívő élete a leghatározottabban bizonyságot tesz erről. Amilyen undorító a langyos víz a szájban, olyan a langyos keresztény Jézusnak. A langyos keresztény a legjobb szövetségese Sátánnak. Élete a halál illatát árasztja mások felé. Az ilyenek állandó terhet és gondot jelentenek Jézus igazi követőinek. Az ilyenek élete miatt káromoltatik az Isten neve a pogányok között. (Lásd. Róma 2,24).

Laodicea langyossága egy nagyon veszélyes állapotból fakad. Azt gondolja magáról, hogy "gazdag vagyok, meggazdagodtam, semmire sincs szükségem”. Ezek nem képmutatók, hanem megelégedettek. Vakok a saját állapotuk meglátására. “Nem tudod”, hogy milyen vagy a valóságban. Az ilyen önteltség, önelégültség teljesen végzetes lehet. A Szentlélek nem tartózkodik olyan helyen, ahol nem ismerik el, hogy Rá szükség van. A Szentlélek nélkül pedig újjászületés nem lehetséges.

Ez az önmagával megelégedett langyos kereszténység egy borzalmas és rettenetes állapotot takar: Jézus a “hű és igaz bizonyság” lerántja a leplet és felfedi Laodicea valódi állapotát a 17 versben:

- nyomorult - a bűn rabszolgája (egy gonosz ember, aki tehetetlen, ezért nem tud megváltozni.)

- nyavalyás - halálos beteg

- szegény - hit nélküli

- vak - képtelen a lelki látásra

- mezítelen - Krisztus igazsága nélküli

Jézus bizonyságtétele egy teljesen Isten nélküli állapotot leplez le Laodiceában, amit viszont a vallás köpenyével igyekeznek takarni. "A kegyesség látszata megvan, de megtagadják annak erejét az életükben." Laodicea számára az egyetlen remény az lenne, ha egyszer rá tudna döbbenni valós állapotára és el tudná fogadni az isteni tanácsot és segítséget: ha elfogadná Krisztust igazságul, ha kész volna Isten teremtésének eredeti rendjéhez igazodni, ha tudomásul venné, hogy a hű Tanúbizonyság róla mondja azt, hogy langymeleg,

Ha megtérne, hogy Jézus ne vesse ki a szájából.

Jézus által és Jézus mellett azonban van gyógyulás Laodiceának.

Üdv. Péter

Egy vallásra csak nagyon korlátozottan használható az "evolúció" szó.

Azonban a vallások egymásból való keletkezése már érdekesebb téma. Ott már tényleg működik az evolúció, és ezért olyan rettenetesen lassú a vallások fejlődése: általában az előzőnek ki kell pusztulnia ahhoz, hogy az új teret kapjon. Kivéve, ha az új elvonul valami védett helyre - de akkor meg nem terjed el.

A kereszténység egy kicsit másképp működik, mivel ott időnként próbálnak valamit változtatni... ez valami köztes állapot a változatlanság és az evolúció között.

Az egyházszakadások is ide tartoznak, mivel ők ragaszkodnak a gyökereikhez is.