Hogyan értheti meg egy átlagember a szentháromság titkát?

Szia!

Szerintem teljesen logikus, persze ha valaki nem akarja tudatosan misztifikálni. A monoteizmust erőteljesen hangsúlyozó bibliai ige, Izráel fő hitvallása így hangzik: "Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!" (5Móz 6,4) Bár ez az ige egyértelműen tanítja, hogy Isten egy, de miközben az író választhatta volna a jachid kifejezést is, amellyel a magában álló „egy” fogalmát fedte volna le, a választott héber kifejezés az echad, amely az összetett „egy” fogalmát vagy a csoport egyik tagját jelöli, a magában álló illetve hangsúlyosan érthető „egy”-gyel szemben. Ugyanaz az echad szó szerepel Mózes első könyve 2:24-ben a férj és a feleség egységének kifejezésére, akik „egyek” lesznek, de úgy, hogy ezen egységen belül megőrzik egyéniségüket. Itt tehát az egy nem számszerű értelemben vett egyet jelent, hanem az az "egyedülálló, egyedi" jelentésen van a hangsúly.

A Szentírás szerint nem csak az Atya volt a Teremtő. Isten a Teremtéskor többes számú kijelentéssel utalt önmagára: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”A többes szám az isteni személyekre utal. Hasonló többes számú formulával más helyeken is találkozunk: "Mondta az Úr Isten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és gonoszt tudván" (1Móz 3,22). "Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét" (1Móz 11,7). "Hallottam az Úrnak szavát, aki ezt mondta: Kit küldjek el és ki megy el nékünk?" (Ésa 6,8). Az Ószövetségben is van példa arra, hogy egymás mellett néven neveztetik a három személy: "Minden szenvedésüket Ő is szenvedte, és orcájának Angyala megszabadította őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozta őket a régi idők minden napjaiban. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomorították szentségének Lelkét, és ő ellenségükké lett, hadakozott ellenük." (Ésa 63,9.10)

A Szentírás kijelenti, hogy Jézus "örök időktől fogva felkenetett" (Péld 8,23), továbbá, hogy a megváltás terve (és vele együtt értelemszerűen Krisztus áldozata is) "örök időktől fogva" elhatározott volt (Róm 16,25-26), félreérthetetlenül azonosítja Jézust Jahve-val, az örök Vagyok-kal (Ján 8,58; vö.: 2Móz 3,13-14), és egyáltalán nem habozik az örök és örökkévaló jelzőt kapcsolni Jézus nevéhez. Néhány példa:

"Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy felemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme műveli ezt!" (Ésa 9,6-7)

"De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között, belőled származik nékem aki uralkodó az Izráelen, akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van." (Mik 5,2) "Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde örök, tökéletes Fiút" (Zsid 7,28).

Jézusról szól ez az ige is: „akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, ült a Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1.3) Jézus az Atya képmása, aki teremtette és folyamatosan fenntartja a világot.

A Szentlelket nem tudjuk testi alakban elképzelni, és a Szentírás sem szól ilyesmiről vele kapcsolatban. Tény, hogy a Szentírás számos helyen az Atya és a Fiú Lelkének mondja őt. Mindazonáltal egyértelműen személyi tulajdonságokkal rendelkezik a Szentírás szerint.

Üdv. Péter

Kedves Péter, miért nem veszik a vallásvezetök figyelembe azokat a Bibliai verseket, amelyek pontosan az háromságtan ellen magyaráznak.

Az a tapasztalatom, hogy egyszerüen átugorják azokat az igeszakaszokat, amelyekben Jézus Krisztus éppen azt állítja, hogy NEM egyenlö az Atyjával.

Az elsö és negyedik századi keresztények egyik csoportja nem fogadta el a háromságtant a másik igen, és veszekedtek.

Nem értem, hogy miért kellett éppen Konstantin császárnak a befolyása ahhoz, hogy leszavazzák a püspökök a háromságtant?

Kedves 14-es.... nem akarlak a látászavarral sértegetni.

Különben is azt hiszem egy keresztény köteles szeretettel viselkedni a másik iránt ugye?

Nos kedves 14-es, kérlek olvasd el a János 17 részét, de kérlek elejétöl a végéig és magírhatnád mit olvastál?

..és még kedves 14-es

az általad idézett János 10:30 amely így szól, hogy én és az Atya egy vagyunk..... Tudod milyen szó áll itt a görög forditásban? a görög "hen" szó, ami egységre vagy együttmüködésre utal. Ugyanez a kifejezés van a János 17:21-ben, ahol arról ír, hogy a tanítványok is egyek legyenek az Atyában és a Fiúban

https://www.youtube.com/watch?v=LQnzdcqeiLU

https://www.youtube.com/watch?v=kuUMF09KDiA

hen = EGY A görögöknél még istenszinoníma is volt az EGY. Egy és kész.

Nem kell sértődözni, azért még szeretünk titeket (írtam, nem kell a neveteket macerálni, infantilis dolog,ha hosszú rövidítva, JT és kész.)

De ebből NEM ENGEDÜNK - mert ez a hit alapja. Ne alkudozz.

Kedves grkaty!

Nagyon kevés olyan keresztény csoport létezik, amelyik megkérdőjelezi, hogy Jézus valóban rendelkezik az örök Isten minden jellemvonásával. Ez az elgondolás igazából a IV. századi Alexandriában élő pap, Arius tanításában gyökerezik, aki eltérő módon tekintett Istenre. Azt vallotta, hogy minden mást megelőzően az Úr egy fiút teremtett, aki nem egyenlő az Atyával, és tőle eltérően nem is örökkévaló. Az arianizmus néven ismert irányzat szerint Jézus Krisztus természetfeletti teremtmény: félig ember, félig pedig isten.

Léteznek mások is, akik ennek az elméletnek egy kevésbé kiforrott változatát képviselik, miszerint az idők kezdetén az Atya Isten egyfajta intim kozmikus kapcsolatba került a Szentlélekkel, és így született meg Jézus. Azzal támasztják alá ezt az állításukat, hogy másképp nem nevezhetnénk őt Fiúnak.

Ezek a felfogások teljesen ellentétesek az Újszövetség tanításával, ami Jézust úgy mutatja be, mint örökkévaló Teremtőt és nem teremtményt (Jn 1:1-4). Ha a Szentírásban található Istenre vonatkozó meghatározásokat összevetjük a Megváltóról szóló feljegyzésekkel, látható, hogy JHVH tulajdonságaival Jézus is éppúgy rendelkezik:

- Krisztus öröktől fogva létezik (Jn l:l-4;

14:6) viszont egyedül Istennek van élete önmagában (Zsolt 90:2).

- Jézus azt mondja magáról, hogy örökkévaló. „Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki volt és aki eljövendő, a Mindenható." (Jel 1:8)

- Az Üdvözítő örökkévaló és örök élete van (lJn 5:11-12, 20).

- Jézus mindenható (Jel 1:8).

- Mindent ő alkotott (Jn 1:3). „Kezdetben

teremtette Isten az eget és a földet." (lMóz 1:1)

„Mert őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyiszékek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek." (Kol 1:16)

- Maga az Atya nevezi Jézust Istennek. „Ámde a Fiúról így: A te királyiszéked, ó, Isten, örökkön örökké. Igazságnak pálcája a te országodnak pálcája." (Zsid 1:8)

- Az Üdvözítő képes megbocsátani a bűnt (Lk 5:20). A Biblia azt mondja, hogy csak Isten bocsáthatja meg a bűnt (Ésa 43:25).

- Jézus elfogadta az imádatot, amely a Tízparancsolat szerint egyedül a Mindenhatót illeti meg (Mt 14:33). „Mikor pedig mentek, hogy megmondják az ő tanítványainak, ímé, szembejött ővelük Jézus mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzájárulván megragadták az ő lábait, és

leborultak előtte." (Mt 28:9) Amikor a feltámadt Megváltóval találkozott a megtért kétkedő, Tamás így tett hitvallást róla: „Én Uram és én Istenem!" (Jn 20:26-29)

- Még az angyalok is imádattal hódolnak a Fiúnak. „Viszont mikor behozza az Ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádja őt az Istennek minden angyala." (Zsid 1:6)

- A Szentírás azt is tanítja, hogy egyedül Isten ismeri az emberi szív gondolatait (lKir. 8:39). Jézus mindig tudta, mit gondoltak az emberek, „mert tudta, mi volt az emberben" (Jn 2:25). „Látta Jézus Nátánaelt őhozzá menni, és mondta felőle: ímé, egy igazán izraelita, akiben

hamisság nincsen." (Jn 1:8)

- A Szentlélek által ő mindenütt jelenvaló: „Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem van ebben a városban." (Csel 18:10)

- Jézus hatalmas arra, hogy életet adjon, még önmagának is. Erre példa a feltámadása. „Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én teszem le azt önmagamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól." (Jn 10:18) „Mondta néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz

énbennem, ha meghal is, élni fog..." (Jn 11:25)

Ezért Isten elsődleges jellemvonásai alapján, melyek mindegyike Jézus Krisztusra is vonatkozik, egyértelmű, hogy a Fiú örökkévaló Isten.

Üdv. Péter

Kedves Péter, bocsáss meg, de igazán ezek a versek, amelyeket idézel, nem támogatják a háromságtant, csak abban az esetben ha valaki már elöre hisz benne, és azt látja benne :)

Például idézed a János 1 része verseit. De ott van a 18 vers is. Ez szerint Jézus Krisztus nem egyenlö mégsem az Atyjával. Itt azt írja: "Az Istent soha senki nem látta. Az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki Öt".

Vagy itt van a Kolossé 1:15 verse is: "Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek elötte született".

Jézus Krisztusról itt is úgy ír, mint akinek Van kezdete, nem élt mindig.

Maga Jézus Krisztus sohasem mondta magáról hogy Ö egyenlö az Atyjával.

Mit jelent a kifejezése Az én Atyám nagyobb nálamnál?

Az hogy Jézus Krisztus ismerte az emberek gondolatait, az sem jelenti, hogy egyenlö lenne az Atyával. Hisz Jézusnak nagy hatalma van, még a természet eröinek is parancsolt.

Kedves Péter idézed a Zsidók 1:6 versét, ahol a magyar Károli ilyen értelemben adja vissza a szöveget: "....és imádják öt az Istennek minden angyalai"

Tudod mi itt az érdekes? Hogy ezen a helyen amit a magyar nyelv ebben a fordításban imádat szóval ad vissza a görög pro.sky.ne.sa´to.san, latinul a a.do´rent szó van.

Ugyanez a kifejezést találjuk a 2.Királyok 2:15-ben, ahol azt írja, hogy a próféták fiai elébe mentek Elizeusnak és meghajtották magukat elötte a földig.

Ezt a kifejezést a héber és görög szöveg a tisztelet megadására használja, Elizeust ugye nem imádták mint Istent. Tehát még az hogy mindenki térdet hajt Jézus elött, /az Atyán kívül, aki adta neki ezt a nagy hatalmat/ nem bizonyítja a háromságtant.