Mit gondoltok, a vallásosak közül hányan hisznek valóban Istenben?

Tehát azt mondjátok, a vallás valójában csak üres kéreg, máz a tortára és valójában azoknak van rá szükségük, akik nem hisznek?

Az hogy hiszek vagy bízok, szerintem egy és ugyanaz, csak a szavakkal való játszás hozhat különbséget köztük. Hogyha bízok abban, hogy Isten létezik, akkor hinnem is kell benne. Hacsak a bízok alatt nem azt értem, hogy "lehet hogy van"... Ez viszont, úgy érzem, nem elég ahhoz, hogy hívőnek nevezze magát.

Mika Waltari Johannesz ifjúsága című könyvében ezeket olvastam: "A gondolkodó ember számára, azt hiszem, olyasvalami a hit, mint egy fiatal leány számára a szüzesség. Miután elvesztette, valamilyen módon szomorúnak érzi magát, de meglepő gyorsan megtanulja, hogy az elvesztéséből számára mindenféle öröm és gyönyör származik. Végső soron természetesen mindez merő hiábavalóság, ám a hiúságnak eme világában a bölcs nem kevés örömet és szórakozást találhat, mígnem végórája eljön, s a por ismét porrá válik."

illetve:

"Ezer ember közül talán száz képes olyan sokat gondolkodni, hogy rászolgáljon az ember névre. Ebből a százból talán egy hisz igazán, tíz pedig egész életére kétkedő marad, ami szintén a hit jele, bár ezt talán még nem érted meg. Néhány gyenge ember boszorkányságba meg okkult tudományokba tévelyeghet, hogy ezekkel vezesse félre önmagát. De a többiek, igen, ők az emberek megszokott életét választják és csendben maradnak. Számukra az egyház szokássá válik, amit a rend kedvéért követnek, és ha a hitük elvesztése után még egyáltalán gondolnak valamire, akkor talán arra gondolnak, hogy semmit sem vesztenek azzal, hogy az egyházban maradnak, hanem szorult helyzetben talán még elnyerik az örök életet, ha a valószínűtlen mégis valónak bizonyulna és az ember lelke valóban halhatatlan lenne. Ők semmit nem kockáztatnak a játékban, hogy nagy legyen a nyereményük, de azt hiszem, ők semmit sem nyerhetnek."

És ezt a középkorról írták..Akkor a mai világban a helyzet még sokkal rosszabb lehet.

Sajnos én is ezt tapasztalom, sokan csak okoskodnak és forgatják a szavakat...

Igazad lehet, az egyház hagyománnyá vált, de mivel szinte a legősibb hagyománnyá , a múlt tiszteletének értelmében nem kötelességünk-e követni és fenntartani, mielőtt ennél az erkölcsre sokkal veszedelmesebb idők jönnek? Úgy értem, talán valamilyen módon még mindig jobb irányt mutat az élethez annál világnál, amiben élünk.