Mit gondoltok a papi cölibátusról?

"a papsággal egyáltalán nincs bajom, a cölibátussal annál inkább"

A cölibátus a papság része, ha a szerelmed a papságot választja, a cölibátust is választja. Nem lehet különválasztani a kettőt.

Mi mást tennél? Persze, próbáld meg lebeszélni róla, de a döntést neki kell meghoznia. És ha mégis úgy dönt, hogy pap lesz, akkor neked - akármennyire fáj is - tiszteletben kell ezt tartanod.

"Mit gondoltok a papi cölibátusról?"

Miért, ha én hülyeségnek tartom, akkor nem veszi fel a szerelmed? Vagy ha azt mondom, hogy marhaság, akkor kinyomtatod, és odatartod, nézd, más szerint is hülyeség?

Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.

Ha így szereti magát, miért csodálkozol, hogy Téged úgy szeret? Magától megtagad valamit, hát tőled is.

Alapjáraton egy óriási butaságnak tartom magát a cöklibátust, de úgy látom, a kérdésed inkább nem is erre vonatkozik.

Nem kell lebeszélned róla, nyugodtan járhattok, meg akár össze is házasodhattok, csak akkor ő nem lehet pap, "csak" diakónus (világi életet élő pap lényegében) és annyiban "csorbul" a hivatásában, hogy nem gyóntathat.

Ha kicsit olvasgatod a Bibliát, abban az van, hogy a püspöknek csak 1 felesége legyen - a többi férfinak pedig max. 4 (ezt már nem Jézus mondta, hanem az eredeti zsidó törvények).

A papi cölibátus középkori találmány - nem a Biblián alapul - és arra való, hogy az egyházi birtok ne aprózódjon el.

Szerinted ennek ma mi értelme van?

Ez azért így van:

8. Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is.

9. De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni.