Mit akar tanítani a Biblia a lukács 11:27-28 ban?

kérlek olvasd el ezeket:

[link] Mária örök szüzessége

[link] Imádkozni a szentekhez

Ezek a nagyon okos linkek annyi hülyeséget tudnak össze hordani.

A Biblia tisztán leírja,hogy voltak még Jézusnak tesvérei,és nem csak fiú ,hanem lány tesvére is.Nem tudom,hogy ki szerkeszti ezeket de jobb lenne ha utána nézne,mielőtt megszerkeszt egy ilyen hazug oldalt!

Jézust testvéreivel kapcsolatban olvassátok el ezt:

[link]

[link]

A "testvér" a keleti nyelvekben s a Szentírásban nagyon gyakran unokatestvért, vagy általában rokont is jelent. Máté ugyan (13, 55) Jakabot és Józsefet, Simont és Júdást mint "Jézus atyjafiait" említi, és "Jézus nővéreiről" is beszél (13, 55 k), de ugyanő alább más Máriát említ a kereszt alatt, mint "Jakab és József anyját" (27, 56), aki Szent János evangélista szerint nem Szűz Mária volt, hanem Kleofás (görögösen Alfeus) felesége és Szűz Mária rokona. Az említettek tehát Jézus rokonai voltak, de semmiképp sem Jézus igazi testvérei; maga a biblia tanúsítja ezt. Egyébként, ha Jézusnak igazi testvérei lettek volna, érthetetlen lenne, hogy a kereszten haldokló Jézus nem valamelyik testvérének, hanem az idegen Jánosnak oltalmába ajánlotta volna édesanyját.

Jézus testvérei, az Úr testvérei, rokonai: a mai szóhasználat szerint Jézus unokatestvérei. - Az ÚSz 7 különböző összefüggésben említi Jézus testvéreit (Mk 3,31-35; Mk 6,3; Jn 2,12; 7,3; ApCsel 1,14; Gal 1,19; 1Kor 9,5). Egyes atyák (Alexandriai Kelemen, Órigenész, Efrém stb.) és a K-i egyh-ban ma is sokfelé úgy magyarázzák, hogy Jézus testvérei alatt József első házasságából való gyermekeit kell értenünk. E nézet a tört-ileg értéktelen →Jakab ősevangéliumból merít, s nincs összhangban Mt 1-2-vel és Lk 1-2-vel. A nem kat. egzegéták majdnem kivétel nélkül József és Mária gyermekeire gondolnak, akik Jézus után születtek. Az ÚSz-ből és Hegeszipposz írásaiból kitűnik, hogy unokatestvérekről, rokonokról van szó. Nem gondolhatunk fiatalabb testvérekre; Mária részvétele a húsvéti zarándoklaton a 12 éves Jézussal nem lenne magyarázható, ha még kisebb gyermekeit kellett volna gondozni. Azután az az erőszakos föllépés Jézussal szemben, amit Mk 3,31-35 és Jn 7,2-5 említ, K-en fiatalabb testvérek részéről elképzelhetetlen. Ha pedig idősebbek voltak, nem lehettek Mária gyermekei. Az evang. sehol sem említi József és Mária gyermekét, csak az emberek emlegetik úgy, mint József fiát (Jn 6,42), ill. Mária fiát (Mk 6,3). Jézus a kereszten János ap-ra bízza anyját, s ez érthetetlen volna, ha lettek volna gyermekei. A szemita nyelv hatására a gör. adelphoszt is használják tágabb értelemben a törzs tagjainak megjelölésére, s erre profán emlékeink is vannak. Mt 1,25-ből (József addig nem ismerte meg feleségét, amíg világra nem hozta fiát) nem lehet bizonyítani, hogy utána házaséletet éltek volna. A kifejezés csak a szűzi fogantatásra vonatkozik, nem pedig a jövőre, mint a hasonló helyek. Máté Iz 7,14-re hivatkozva a szűzi fogantatást bizonyítja, s másról nem is akar beszélni. A Lk 2,7: említett „elsőszülött” sem bizonyít semmit, mert az elsőszülöttre törv-es előírások vonatkoztak, függetlenül attól, hogy utána voltak-e még testvérei. Továbbá az a Jakab és József, akiket Mk 6,3 első helyen említ, egy másik Mária fiai. Mk 15,40 ugyanis azt írja, hogy a kereszt alatt, a többi asszony között ott volt Mária, az ifjabb Jakab és József anyja. Máté (27,61; 28,1) ugyanezt az asszonyt a „másik Mária” névvel illeti. Ha tehát Jakab és József nem Mária fiai, akkor az utána következők még kevésbé. A másik kettőről, Simonról és Júdásról Hegeszipposz állítja a 2. sz. közepén, hogy egy Kleofás nevű ember fiai voltak, aki maga Józsefnek, Mária férjének testvére volt. Ha tehát a Márknál felsorolt Jakab és József, Simon és Júdás rokoni fokozatát nem is lehet pontosan megállapítani, annyi bizonyos, hogy nem voltak József és Mária fiai. A törzsi szervezet ffi tagjait a szemita nyelvekben gyakran nevezik testvéreknek. Úgy látszik, József korán meghalt, hiszen a 12 éves Jézus tört-e után nem hallunk róla. Akkor pedig Mária és Jézus megélhetés céljából a közvetlen rokonsághoz kapcsolódott, s így a „testvérek” kifejezés még jobban rajtuk maradhatott. Az ap. Egyh. is átvette ezt a nyelvezetet.

Máriát tiszteljük, ha szent képei iránt tisztelettel viseltetünk. Miként viseltetünk tisztelettel Mária képei iránt? Ha az utcákon vagy utak szélén felállított képei előtt illendően kalapot emelünk, egy kis röpimát elrebegünk, ha a templomban vagy otthon szemléletébe merülve ájtatos elmélkedésekre gerjedünk, ha szobáink falát nem valami mezítelen festményekkel, hanem példának okáért Mária-képpel ékesítjük, ha képei előtt térdre hullva buzgón imádkozunk.

De vajon nem bálványimádás-e ez? Nem, mert a kép előtt imádkozva, nem magát a fa, kőszobrot, vagy vásznat imádjuk, hanem igenis azt, kit a kép ábrázol, s ha csak szentet, vagy Máriát ábrázol, úgy az ábrázoltat csak tiszteljük. A tisztelet soha nem az életnélküli tárgyra vonatkozik.

Schubert, hírneves protestáns művész önéletiratában egy találkozását beszéli el bizonyos szerzetes-atyával Münchenben. „Most is előttem a képe azon szerzetes férfiúnak, kit a kolostor melletti kertbe léptemkor, a szenvedő Krisztust ábrázoló fölséges kép előtt leborulva láttam. «Tisztelendő atya! ez valóban fölséges festmény.» – «Igenis – felelé – fölséges, de sokkal fölségesebb az, akit ábrázol.» – «S mért nem fordul hát egyenesen az eredetihez?» – kérdém. «Kegyed úgy látszik protestáns. A művész ezen festménnyel csak képzelő tehetségemet gyámolítja. Midőn a kép előtt imádkozik a katolikus hivő, lelke azzal társalog, kit a kép eléje ábrázol. Avagy imádkozhatik-e kegyed anélkül, hogy lelki szemei előtt kép ne lebegjen? S nem jobb-e, hogy a művész ecsetje fessen szemünk elé ily képet, miszerint a gyarló képzelődés annak szemlélete által segíttessék?»” Schubert azzal végzi elbeszélését, hogy ő erre mit se tudott felelni. Igen, Máriát, az igazi, a mennyben székelő királynőt tiszteljük akkor, midőn képe szemléletébe merülve segitjük képzeletünket, őhozzá röpítvén a dicsőítés, a tisztelet imájának szavait. A kép emeli a buzgalmat s azért mondom én, hogy Mária képeinek tisztelete által is kegyeletünket mutatjuk ki iránta, minthogy ezáltal csak odacélozunk, hogy áhítatunk minél buzgóbb legyen. Mert ki nem érzi, hogy az ima sokkal bensőbb szívből jövőbb, ha képre függesztett szemekkel végezzük, mintha semmi áhítatra keltő tárgy sincs közelünkben? Ezért szoktak a szentek képeire függesztett szemekkel imádkozni. Oh! mily áhítatra gerjedt szent Teréz, valahányszor a feszületre emelé tekintetét! Alcantarai szent Péter a Boldogságos Szűz csodatevő képe előtt szokott imádkozni, az angyalok Nagyasszonyáról nevezett zárdában. S valahányszor a képre nézett, mindannyiszor oly lángra gyulladt szeretete, mely szívét mintegy felemészté és annyira hatott rá, hogy szeretete vért sajtolt arcára. Ime, mily buzgóságra segítenek minket a képek!