Ki volt Melkisédek?

Nagyon fontos spirituális lény volt. Papkirály. ennyit tudunk ma róla: papkirály. Csak Jézus Krisztus tartozik még ide. Zsid.7

"Apjáról, anyjáról, vagy származásáról semmit sem tudunk.[a] Életének sem a kezdete, sem a vége nem ismert. Akárcsak Isten Fia, Melkisédek is örökké pap marad"

„te pap mindörökké, Melkisédek rendje szerint."

jav.:Zsid 7,17 Mert ez a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint

A szent liturgia része - ezt mindig mondja a pap - nagyon fontos.

Kedves kérdezö, igen Melkisédek valós személy volt. Az 1.Mózes könyve leírja találkozását Ábrahámmal

Király és pap volt, Jehova imádója. Töbet nem tudunk róla

Hüséges, egyenes embernek kellett lennie, mivel szemléltetésképpen a Biblia úgy írja, mint aki "elöárnyékolta" Krisztust. Jézus Krisztusról szintén úgy ír a Biblia, hogy király és papként fog uralkodni

"Melkizedek a Magasságos Isten papja volt, aki Ábrahám idejében élt, mint Szálem pap-királya. Elenyészően kevés ismeretünk van róla. Ami biztos, az az, hogy Isten papja volt, de nem vonatkoztak rá a papság számára a törvényben megadott legalisztikus követelmények, és világos okok miatt nem volt Lévi vagy Áron utódja. Mint ilyen, ő remek tipológiája volt Krisztus és a hívők új lelki papságnak, amelyben Krisztus megváltott egy szent, szellemi nemzetet, hogy azok az Istennek, az ő Atyjának papjai és királyai legyenek

Amíg Izrael papságának egy bizonyos nemzetségi ágról kellett jönnie (a papoknak Lévitának kellett lenni az Áron ágáról), és testi jellemvonások határozták meg (csak férfiak lehettek papok, akiknek testi fogyatékosságoktól menteseknek kellett lenniük, 3Móz. 21:21), addig az új, lelki papságnak nincs szüksége meghatározott nemzetségi eredetre, számukra nincs megkülönböztetés a nemekre vonatkozóan, és nem feltétel a hibátlan, teljesen ép test (Gal. 3:26-28). Ez a papság elsősorban a kegyelem ajándékán alapszik (de érdemesnek kell maradni arra a hit által, amely a tudatos engedelmességben nyilvánul meg).

A lévitai papságból az új, Krisztus alatt álló lelki papságba való átmenetnek a magyarázatára hozta fel a Zsidó levél írója Melkizedek példáját az Ószövetségből, rámutatva arra, hogy milyen típusú papság a Krisztusé (amelyben a keresztények osztoznak vele). Melkizedek ugyanis az Isten papja volt hosszú idővel Lévi vagy Áron megszületése előtt (1-2, 9-10-es versek). A Melkizedekről írottak, és azok valódi mondanivalója:

Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs,

Ez az idézet nem azt mondja, hogy Melkizedeknek valójában nem volt apja, anyja vagy nemzetsége, hanem azt, hogy ezek nem lettek feljegyezve (így nem ismertek), ám nem is volt szüksége lejegyzett születési kivonatra. Melkizedek az 1Mózes 14:18-20-ban tűnik fel először, mint a Magasságos Isten főpapja. Mindazoknak, akik a lévita papságban szolgáltak, be kellett bizonyítaniuk a születési ágazatukat. Nehemiás 7:64-ben látható, hogy amikor a babiloni fogságból visszatérve a papságot újraszervezték, a papoknak hivatalosan bizonyítani kellett a nemzetségüket; azok, akik erre nem voltak képesek, nem szolgálhattak a papságban:

Neh. 7:64 Ezek keresték írásukat, tudniillik nemzetségök könyvét, de nem találák, miért is kirekesztetének a papságból;

Krisztusnak, mint az Isten Fiának, mindenképpen van apja, anyja és nemzetségi ága, amelyek le is vannak vezetve a Máté 1:1-17-ben és Lukács 3:23-28-ban. Tehát valójában nem szó szerinti szülőkről és nemzetségi ágról van szó, hanem csakúgy, mint Melkizedek esetében, neki sem kellett a lévita vagy Áron utáni származást bebizonyítania, mert az szükségtelen az Ő papságában:

Zsid. 7:14-16 14 Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából támadott, a mely nemzetségre nézve semmit sem szólott Mózes a papságról. 15 És még inkább nyilvánvaló az, ha a Melkisédek hasonlatossága szerint áll elő más pap, 16 A ki nem testi parancsolatnak törvénye szerint, hanem enyészhetetlen életnek ereje szerint lett.

A sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs kijelentés a lévita papok számára meghatározott szolgálati időre vonatkozik. A 4Mózes 4:47-ben ugyanis meg van határozva, hogy azok, akik alkalmasak a papi szolgálatra, csak harminc éves koruktól ötven éves korukig szolgálhatnak, így adott kezdeti ideje volt a papi munkájuknak. A főpap esetében a szolgálat az élete végéig tartott. Melkizedekre, Szálem papjára vonatkozóan nem találni hasonló korlátozásokat, a Biblia hallgat az ő szolgálati idejének kezdetéről, és annak végéről is. Ezért lett a melkizedeki papság a krisztusi papság típusa (és azoké, akik ennek a papságnak a részesei). Krisztusra tehát nem vonatkoznak korlátok az életkort illetően, mivel örök életre támadt fel, és pap marad mindörökké.

A Zsidók 7:3 így folytatja: “de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.”

Erre az idézetre vonatkozóan két fontos pontot kell figyelemben tartani. Először is a “hasonlóvá tétetvén” kifejezés a görög afomoiomenosz szóból lett fordítva. A New Thayer’s Greek-English Lexicon a következő jelentéseket adja ennek a kifejezésnek: valamiről pontos másolatot készíteni, hogy képben vagy formában megegyezzenek; magát abban fejezi ki; valamit lemásolni; olyanná tenni, mint... Vagyis legyen az személy vagy tárgy, annak teljes hasonlatára vagy utánzatára vonatkozik, jelképesen vagy szószerint. Krisztusnak és Melkizedeknek két különálló személynek kell lenniük a görög ige használati módjának alapján, amely összehasonlítást tesz két személy között.

A második pont pedig az, hogy pap marad örökké. Ebből első látásra azt következtethetjük, hogy Melkizedek még mindig életben van, és máig is a Magasságos Isten főpapja. Ez nem lehet igaz, és a szövegben nem is erről van szó. A Zsidó levél írója maga is zsidó volt (a hagyományok szerint Pál), aki részletesen ismerte a templomi szolgálatokat és a rabbinikus értelmezéseket is. A rabbinikus logika szerint bizonyos kijelentések következhetnek a “hallgatás érvei” alapján is. Vagyis ha a Biblia nem mond semmi bizonyosat valakiről, valamiről vagy valami eseményről, akkor különböző következtetéseket lehet levonni valamiről, és a következtetések vázolhatók egy diszkurzusban vagy vitában. Ebben az esetben a levél írója valójában azt mondja, hogy ’mivel a Bibliában semmi nem található Melkizedek halálával kapcsolatban, így jelképesen kijelenthetjük, hogy ő nem halt meg, és továbbra is a Magasságos Isten főpapjaként szolgál, és ez egy méltó példa az Isten Fiának főpapságára.’"

forrás: [link]

Szervusz

Melkisédek fontos szerepet játszott Isten tiszta imádatában. Ezt akkor láthatjuk meg, ha kiveszünk egy történelmi részt a zsidók életéből.

Az Ézsaiás 1:21–23-ban olvashatunk Jeruzsálem akkori gonoszságának teljes mértékéről. Ézsaiás egy ihletett költeménybe kezd, melyet gyászének, vagyis siralom stílusában ad elő: „Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok!” (Ézsaiás 1:21).

Elbukott a nagy város, Jeruzsálem! Egykor hűséges feleség volt, most olyanná lett, mint egy parázna. Mi fejezhetné ki hatásosabban a Jehova által átélt cserbenhagyottság és csalódás érzését? Ebben a városban „igazság lakozott”. Mikor? Nos, mielőtt Izrael létrejött, még Ábrahám idejében a várost Sálemnek hívták. Egy olyan ember uralkodott benne, aki király és pap is volt egyben. Neve, Melkisédek, azt jelenti „Igazságosság Királya”, és nyilván jól illett rá (Héberek 7:2; 1Mózes 14:18–20). Mintegy 1000 évvel Melkisédek után, Dávid és Salamon királyi uralkodása alatt Jeruzsálem fejlődésének tetőpontjára ért. „Igazság lakozott benne”, különösen akkor, amikor királyai példát mutattak a népnek azáltal, hogy Jehova útján jártak. Ézsaiás napjaira ezek az idők már a távoli múltba vesztek.

Szia!

Melkishedek, Jeruzsálem királya volt, akit a Szentírás a "Magasságos Isten papjának" nevez, és Jézus előképe volt az Ószövetségben. Valós személy volt: [link]

Ha bővebben is érdekel itt meghallgathatod: [link]

Üdv. Péter