Miért bűn a paráznaság?

Sziasztok! Szóval annyi minden olvastam itt erről hogy hu :)

Miért bűn a paráznaság? Ez azt hiszem hívők keresztények szempontjából teljesen világos és egyértelmű. Na de itt van tisztelt kérdezőnk kérdése melletti aggálya még pediglen; ("Olyan paráznaságra gondolok, ahol senki sem árt a másiknak, csak jól érzik magukat.") Szerintem érdemes ezt megérteni, aki nem akarja az úgyis saját véleményét , szándékát, értelmezését éli meg ebben a helyzetben , és vett ide gondolatait ( meg jegyzem ez itt helyén is van). Szóval vágjunk bele, kedves kérdező én azt gondolom, hogy elég szubjektív hogy szexuális kapcsolatban ártunk vagy nem egymásnak. De folytassuk a paráznaság erkölcstelenséget jelent, ha így nézzük elég furán hangzik a " erkölcstelenség ahol senki se árt a másiknak! Más kérdés az hogy a vélemények megoszlanak arról mit is nevezünk erkölcstelenségnek! Szóval kedves kérdező, Isten parancsot adott " Ne paráználkodj!" és ha hívő vagy rád bízta hogy élsz ebben a parancsban! Ha nem vagy hívő akkor tegyél az erkölcsi érzéseid és belátásod szerint és kész :)! Nem olyan bonyolult mint amennyire bonyolítjuk! Egy viszont nagyon fontos! Akár hívő vagy akár nem, akár parázna akár nem! mindent úgy tegyél , hogy a lelkiismereted nyugodt legyen, hogy békében tudj élni! Tehát teljesen szabad szándékod dönteni hogy ártasz vagy használsz egy adott döntéseddel vagy tetteddel! Tetteink eredményeket szülnek, az eredményekből tudjuk hogy az jó vagy rossz volt,nem az a legnagyobb baj ha rossz az eredmény hanem az ha később se változtatunk döntéseink és tetteinken! Még had tegyem hozzá, nem okoskodó szándékul írtam, magam is sokszor hibázó ember vagyok! Tisztelet és köszönet annak aki elolvasta!

Lepéldázom:

Tehát van egy 20 éves lány, és egy 24 éves fiú. Nincs egyiknek sem kapcsolata, és egyik sem akar a másiktól komolyan semmit. Megbeszélik, hogy már egy jó ideje haverok, szimpatikusak egymásnak, de nem szerelmesek egymásba. Mivel nincs senkijük mi lenne, ha néha-néha kamatyolnának egy kicsit, amíg nem lesz egyikkőjüknek egy kapcsolata. Nem ártanak senkinek, nem törnek házasságot ezzel, igaz?

Miért bűn ez? Nagyon jó kérdés.

A válaszom: fogalmam sincs! :)

De! Isten „útmutatása” szerint az ember egy nagyon nagy kincs, annyira, hogy érte a fiát adta, hogy megmenekülhessen. Bűnben van, de Ő a fia által megbocsát az embernek, így teremtve igazságot a bűn felett. A 20 éves lány, aki egy nagy becsben tartott teremtménye, akiért nagyon sokat adott, ezt a lányt önös érdekből kihasználja egy 24 éves fiú, az a 24 éves fiú, akiért szintén odaadta fiát. Bár megegyeztek, de mégis milyen emberképük van ezeknek a fiataloknak, mit látnak a másikban? Értéket, becset, kincset? Szerintem használati eszközt, nem? És csak ebben az egyben? Mert szerintem ha egy haver használati eszköz, akkor mindazok, akik még csak nem is haverok, azok kik a szemükben? Nem lehet, hogy ez a bibi a történetben?

Nem tudom, csak próbálok gondolkodni erről, mert jogos a kérdés. Nem szeretem azokat a válaszokat hasonló kérdésekre, hogy mert benne van a Bibliában.