Mit gondoltok erről? Bővebben lent.

Én hiszek Istenben. A szüleim keresztyén szellemben neveltek, szóval egész életemben Isten közelségében éltem. Gyerekkoromtól kezdve Jézusról szóló verseket, és mondókákat tanultam, azonban, ahogy nőttem felmerültek bennem bizonyos kérdések.

Például: Ha Isten gyűlül minket( márpedig gyűlöli az embert a bűnei miatt) akkor Jézus hogy tud minket szeretni? Hisz a Biblia szerint Jézus, és Isten egy, Jézus mégis Isten fia. Lejött a földre, megalázta magát, és megahlt a kereszten. Értünk. Szóval Jézus jó, Isten pedig...

Persze, tudom, hogy ezt az embernek el kell fogadnia, és meg kell értenie hogy Isten és Jézus egy,-és ugyanaz a személy, mégis más. De, felmerül a kérdés: Ha Isten olyan jó, és törődő, akkor hol van amikor katasztrófák történnek? Gyerekek halnak meg? Nőket erőszakolnak meg? Ember embert öl, kínoz?

Hol van ilyenkor az Úr, és Jézus? Persze, ezt be lehet úgy tudni, hogy Isten azt várja, hogy bánatunkban hozzá fordulunk, de a lelkész szerint (akivel sokat beszélgetek) Istennek teljesen mindegy, hogy mi hiszünk-e benne vagy sem. Nekünk nem midegy, hogy üdvözülünk, vagy örök kárhozat a mienk.

Persze, már gondolkodtam a kérdésen, és a szülők, barátok, szerettek nélkül milyen a paradicsom? Lehet hogy nem éltem még sokat, és lesznek akik gyerekesnek fogják tartani a kérdésem, kérem azok ne is kommenteljenek, de a lelkészünk szerint a mi szüleink, gyermekeink, testvéreink, barátaink, nem a mieink. Persze, mindenki Istené, de biológiai értelemben a szülő az enyém. Nem az Övé. És, nem sírhatok a szülőmért, mert nekem csak egy szülőm, testvérem, barátom, rokonom van, és az Isten.

Valaki véleményt?

Őszinte, és komoly válaszokat várok, és nem egysoros kommenteket.

Köszönöm. :)