Hol van a női principium a keresztény Istenben? Ha Isten a saját a képére teremtette a embert férfivá és nővé, akkor hol a nő a Szentháromságból?

A "nő" nem a Szentháromságban van. Egyszerűen nincs, "hiányzik".

Ha megnézed, akkor a részletes teremtéstörténet úgy írja le, hogy a férfit, Ádámot teremtette először Isten, majd (ahogy számított is rá) a hiányt, amit érzett, pótolta Évával, a nővel.

Hasonlóképp, Istenben sincs meg a "női princípium", de a hiánya megvan, és ezt a hiányt az üdvözített Egyház fogja betölteni. Az Egyház a "Bárány menyasszonya" (Efézusi levél 5. rész, vagy Jel. 21:9, 22:17 - itt a mennyei Jeruzsálem jeleníti meg). A menyegző a feltámadáskor lesz. Tehát az Egyház a női lényeg, és a "teljesség" akkor jön el, amikor megtörténik az egyesülés az Egyház és Isten között:

"Ján 17:21 Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

Ján 17:22 És én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, őnékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk:

Ján 17:23 Én ő bennük, és te énbennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél."

Tehát a nő úgy Isten képe, hogy azt jelenti a férfi számára, mint amit az Egyház jelent Isten számára: akit úgy szeret, mint önmagát. Akit a saját maga részének, "másik felének" érez. "Ez már csontomból való csont, és testemből való test", mondja Ádám.

Pál apostol azt mondta, "Felette nagy titok ez", és valóban nem könnyű téma, de körülbelül ez a válasz rá, amit írtam.

# 13!

"Ha megnézed, akkor a részletes teremtéstörténet úgy írja le, hogy a férfit, Ádámot teremtette először Isten,"

Biztos vagy abban, hogy ez így van? (különös tekintettel a férfira)

"És monda Isten: Teremtsük embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: FÉRFIÚVÁ és ASSZONNYÁ teremté őket."

Itt még csak Ádámnál tartunk!

"...majd (ahogy számított is rá)..."

"És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó."

Még mindig Ádámnál tartunk!

Figyeld csak mi történik "később"!

"És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzék néki segítõ társat, hozzá illõt."

A kérdés az, hogy, ha :"És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó."..., miért döntött úgy, hogy "És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzék néki segítõ társat, hozzá illõt."?

Ha egyszer jónak ítélte, miért változtatott a megállapításán?

Továbbá, ha az ember teremtésének első lépésében "férfiúvá és asszonynyá teremté õket.", tehát egésszé, akkor ki az az "asszony", aki később megjelenik?

"És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberbõl, asszonynyá, és vivé az emberhez."

Aki ráadásul nem is elsődleges teremtmény, hanem másodlagos, mintegy származéka Ádámnak.

Fura ez a "Teremtő", mintha bizonytalan lenne és időnként random módon tenne-venne.