Imámban megfogadtam ezt Istennek! Mit gondoltok a döntésemről?

Szervusz

Színes, sok féle véleményt kaptál. Akik elmondták mit gondolnak, senki sem úgy, olyannak látta a helyzetedet, ahogyan te. Tudod miért? Mert nem azon az érzelmileg sérült szemüvegen keresztül látják a helyzetet, ahogyan te. Legyen ez neked bíztató és tanulj belőle. Plykor tényleg semmi sem az, aminek látszik. A te helyzeted is más, mint amilyennek TE most látod. Szűrd le a tanúlságot belőle. és lépj tovább.

Személyes tapasztalat. Olyan szerelmes voltam (egykor) egy fiúba, hogy azt gondoltam, vagy Ő vagy senki. Nem is tudott róla. Egy iskolába jártunk, és évek során csak sóvárogtam, epekedtem. Sosem tudtam venni a bátorságot, hogy legalább megismerkedjem vele:) Azután befejeztük az iskolát.

Nem láttam nap mint nap,(bár mindig figyelemmel kísértem, hogyan alakúl az élete) és lassan, hosszú idő múlva elfeledtem. Néhány évtized múlva már csak mosolyogtam és el sem tudom képzelni, hogyan lehettem ebbe az "emberbe" szerelmes. Ma már nem fájdalommal, inkább kellemes emlékként tekintek a történetre vissza.

Lezárult egy epizód az életedben. Fel a fejjel, és tűz ki értelmes, elérhető célokat és arra törekeedj, hogy elérd. Az érzelmi sebed begyógyúl, és csisszol téged, ha jó következtetéseket vonsz le belőle. Na nem azokat, amelyeeket leírtál. De ez a fiatalságod számlájára írható :) Majd kinövöd. Megbocsátható (Magadnak is elsősorban)

Teljesen megértem az érzéseidet.

Viszont nem feltétlenül értek egyet veled. Ilyet teljesen felesleges volt megfogadni, mert amit megfogadsz, azt utána be is kell tartanod, ésmost még hevesek az érzések, de késöbb lehet teljesen máshogy állsz madj hozzá.

Azért az sem mindegy, hogy hány éves vagy , és h kibe vagy szerelmes.

Ha fiatal vagy, akkor butaság volt ám ilyet kijelenteni, ha már idösebb, akkor azért könnyebb betartani mert kevesebb can hátra.

Isten tudod okosab, mint te elöre látja hohy mi a jó neked. Lehet h szerinted ö az igazi (ilyen egyébként azt mondják nincs is) de Isten látja h nem lenne jó ez a kapcsolat. Viszont ha adnál esélyt valaki másnak, akkor lehet, hogy boldogok lehetnétek, és nem kéne csalodnod a szerelemben, lehetne családod, stb.

Biztos van valami komoly oka, hogy nem lehettek együtt. Fogadd el, és tudd, hogy ez még nem a világ vége és hogy mássalmég alakulhatnak jól a dolgok!

Persze, ha egy nős férfiba- vagy egy flrjes asszonybavagy szerelmes az megint más helyzet... Akkor persze hogy nem lehettek együtt, ezt el kell fogadni éstováb lépni szintén.

Pontosan ilyen a szerelmes ember aki csalódott,a másikban ,csalódott önmagában és talán csalódott Istenben is.

Az első házasság ,úgy volt,hogy azt monda Isten ,szerzek néki társat hozzá illőt,és Ádám hoz vezette Évát.

Érted? Isten jobban tudja ki kell neked ,és lehet ,hogy Ő szolt bele az életedbe ,hogy ne hogy rosszul sikerüljön az ,amiröl te úgy gondolod,hogy csak "Ő és senki más,nem fogok szeretni mást".

Hamar elmúlik ,hidd el ha megtalálod az igazit aki valóban az igazi.

Ja ,és Isten nem fog békén hagyni,ne hogy már tied legyen az utolsó szó!!

Kedves kérdezö, ezt a mondatot hogy fogadalmat tettél, hogy soha többé nem leszel szerelmes, írd le valahová, és rejtsd el emlékbe.

Meglátod, hogy egyszer amikor újra kisüt rád a Napocska, egyszer csak Valaki megdobogtatja akaratlanuk is a Te szívedet, és majd megtalálod és elolvasod ezt a mondatot és mosolyogni fogsz....és Te is fogod tudni bátorítani a másikat, aki hasonló helyzetben lesz, mint most Te

Katy

Hidd el, én is voltam már így. Sőt! Én kértem is Istent, hogy inkább vegye el az életemet, minthogy nélküle éljem le...De tévedtem! Ahogy eljöttem egyetemre, úgy érzem, Isten megmutatta a nekem illő társat, akit sokkal de sokkal jobban szeretek, az egész lényét, mindenét, mint bárkit valaha!

Aki azt mondja, hogy el fog múlni a mostani fájdalmad, hazudik. Tudom. Mindig ott lesz Benned ez a szúró érzés, valahol, legbelül. Viszont a sok jó, amiről most lemondasz, enyhíti a fájdalmat, s néha olyan, mintha nem is lenne. Egyszer talán még szép emlékké is alakulhat. De erősnek kell lenned!

20/L