Hierarchia van a három isten között, akik egy isten?

Szerintem előbb olvasd el legalább ezeket, mielőtt hülyeségeket beszélsz:

[link]

[link]

Aki üdvözülni akar: mindenekelőtt szükséges, hogy megtartsa az katolikus hitet: amelyet, ha valaki épen és sértetlenül meg nem tart: kétség nélkül örökre elvész.

Az katolikus hit pedig ez: hogy tiszteljünk egy Istent háromságban és háromságot az egységben; sem össze nem elegyítve a személyeket: sem külön nem választva a lényeget. Mert más az Atya személye, más a Fiúé; más a Szentléleké, de az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek egy az istensége: egyenlő a dicsősége, egyaránt örök a felsége. Amilyen az Atya: olyan a Fiú: olyan a Szentlélek is. Teremtetlen az Atya: teremtetlen a Fiú: teremtetlen a Szentlélek is. Végtelen az Atya: végtelen a Fiú: végtelen a Szentlélek is. Örökkévaló az Atya: örökkévaló a Fiú: örökkévaló a Szentlélek is. És mégis nem három örökkévaló: hanem egy örökkévaló. Amiképpen nem három teremtetlen: sem nem három végetlen: hanem egy teremtetlen: és egy végtelen. Éppen így mindenható az Atya: mindenható a Fiú: mindenható a Szentlélek is. És mégis nem három mindenható: hanem egy mindenható. Ezenképpen Isten az Atya: Isten a Fiú: Isten a Szentlélek is. És mégis nem három Isten: hanem egy Isten. Ezenképpen Úr az Atya: Úr a Fiú: Úr a Szentlélek is. És mégis nem három az Úr, hanem egy az Úr. Mert valamint a keresztény igazság kötelez minket arra, hogy egyenként mindenik személyt Istennek és Úrnak valljuk: úgy az katolikus vallás megtiltja nekünk, hogy három Istenről vagy három Úrról beszéljünk. Az Atya senkitől nem lett: sem nem teremtetett: sem nem született. A Fiú egyedül az Atyától van: nem lett, nem teremtetett: hanem született. A Szentlélek az Atyától és a Fiútól van: nem lett, sem nem teremtetett, sem nem született: hanem származik. Egy tehát az Atya, nem három az Atya: egy a Fiú, nem három a Fiú: egy a Szentlélek, nem három a Szentlélek. És ebben a háromságban semmi sincs előbb való, vagy utóbb való: semmi sincs nagyobb vagy kisebb. Hanem mind a három személy együtt örökkévaló és együtt egyenlő. Úgy, hogy mindenben, amint már fentebb mondottuk: tisztelni kell mind az egységet a háromságban, mind a háromságot az egységben. Annak okáért, aki üdvözülni akar, ezenképpen értsen a Szentháromságról.

De szükséges az örök üdvösségre: hogy a mi Urunk Jézus Krisztus megtestesülését is hűségesen higgye. Annak okáért az az igaz hit, hogy higgyük és valljuk: miszerint a mi Urunk Jézus Krisztus, Istennek Fia, egyenlően Isten és ember; Isten, aki az Atya lényéből örök idő előtt született: és ember, aki anya lényegébő1 időben született. Tökéletes Isten: tökéletes ember, aki értelmes lélekből és emberi testből áll. Egyenlő az Atyával istenség szerint: kisebb az Atyánál emberiség szerint. Aki noha Isten és ember, mindazáltal nem kettő, hanem egy Krisztus. Egy pediglen nem az istenségnek testbe való átváltozása által: hanem emberi voltának Istenbe való felvétele által. Teljességgel egy; nem a lényeg összeelegyedése: hanem a személy egysége szerint. Mert valamint az értelmes lélek és a test egy ember: úgy az egy Krisztus Isten is, ember is. Aki szenvedett a mi üdvösségünkért: alászállott a poklokra: harmad napon halottaiból feltámadott. Felment a mennyekbe: ül a mindenható Atya Isten jobbján. Ahonnan eljövendő ítélni élőket és holtakat. Az Ő eljövetelekor minden ember feltámad a maga testével; és számot ad ki-ki az ő tulajdon cselekedeteiről. És akik jót cselekedtek, bemennek az örök életre; akik pedig gonoszt, az örök tűzre. Ez az katolikus hit: amelyet aki hűségesen és erősen nem hisz, nem üdvözülhet.

-------------

Hiszek egy Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak alkotójában.

Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idők kezdete előtt, Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű [homoúsziosz], és minden általa lett.

Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyekből. Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriából, és emberré lett. Poncius Pilátus alatt keresztre feszítették értünk, kínhalált szenvedett és eltemették. Harmadnapra föltámadott az Írások szerint, fölment a mennyekbe, ott ül az Atyának jobbján, de újra eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége.

Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával.

Hiszem az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházat, vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára; várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet.

Követvén a szent atyákat, mindnyájan egybehangzólag kinyilvánítjuk, hogy egy és ugyanazon Fiút, a mi Urunk Jézus Krisztust valljuk, aki tökéletes az istenségben és aki tökéletes az emberi létben; aki valósággal Isten és valósággal ember, értelmes lélekből és testből való, egylényű [homoúsziosz] az Atyával istenség szerint és ugyan egylényű [homoúsziosz] velünk emberi lét szerint, mindenben hasonló hozzánk, kivéve a bűnt. Istenség szerint eleve az Atyától, emberi lét szerint pedig ugyan az utolsó napokban érettünk és a mi üdvösségünkért az istenszülő szűz Máriától született. Ugyanezt az egy Krisztust, aki Fiú, Úr, Egyszülött, két természetből [ek düo phüszeszin] összeelegyítetlenül, elválhatatlanul, oszthatatlanul, elkülöníthetetlenül valónak ismerjük el. Az egyesülés által semmiképpen sem töröltetett el a természetek különbözősége, sőt, inkább mindegyik természet megtartotta a maga tulajdonságát, és egy személybe és egy lényegbe egyesült, nem két személyre oszlott, vagy vált szét, hanem egy és ugyanazon Fiú és Egyszülött, Isten Ige, Úr Jézus Krisztus – amiképpen egykor a próféták beszéltek róla, amiképpen maga az Úr Jézus Krisztus tanított minket, és amint az atyák hitvallása elénk adta.

Azt senki sem mondta, hogy az Atya és a Fiú egy és ugyanazon személy lenne. Ez nem a Háromság, amiről te beszélsz, csak az átlag jehovista túl buta ahhoz, hogy ezt felfogja. Bár tudom, hogy az Őrtorony így magyarázza.

Javaslom, olvasd ezt el, mielőtt elkezdesz pampogni:

[link]

[link]

A háromságtan a bibliai adatokat összegzi: csak egy Isten van, ugyanakkor három személy van, aki természeténél fogva olyan, amilyen csak Isten lehet, és aki olyasmit tesz, amit csak Isten tehet. Isten három személyben egyetlen Isten: Atya, Fiú és Szentlélek. Ez nem értelmetlen, csak értelemfeletti, a teremtett világban példátlan: Isten ui. nem hasonlít emberi elképzelésekhez (vö. Csel 17:29). Különben nincs benne a Bibliában a "Jehova", a "teokratikus szervezet" kifejezés sem.

!AZ ATYA ÉS A FIÚ MÁSVALAKI, DE NEM MÁSVALAMI!

„…gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.” (Izajás 9:6)

„A maradék megtér! Jákob maradéka az erős Istenhez.” (Izajás 10:21)

„Izrael Szentje lesz a Megváltód, akit az egész föld Istenének hívnak.” (Ézsaiás/Izajás 54:5)

„Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1:23)

„Ennek láttán félelem fogta el a népet, és dicsőítette az Istent, hogy az embereknek ekkora hatalmat adott.” (Mt 9:8)

„"Hogy beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?"” (Mk 2:7)

„…és szívem ujjong megváltó Istenemben…” (Lk 1:17)

„Hitük láttán így szólt: "Ember, bűneid bocsánatot nyertek." Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban és mondták: "Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki más bocsáthatja meg a bűnöket, mint az Isten?"” (Lk 5:20-21)

„Mindnyájukat elfogta a félelem, és magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: "Nagy prófétánk támadt", és: "Meglátogatta népét az Isten."” (Lk 7:16)

„"Térj vissza otthonodba és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!" Erre az bejárta az egész várost, és elhíresztelte, milyen nagy jót tett vele Jézus.” (Lk 8:39)

Jn 1,1 – „Isten volt az Ige”

„Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.” (Jn 1:3)

Jn 1,14 – „Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.”

„Istent sosem látta senki. Az egyszülött Isten, Aki az Atya keblén nyugszik, Ő nyilatkoztatta ki.” (Jn 1:18)

„…az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel.” (Jn 5:18)

Jn 5,23 – „mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.”

„…de vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni.” (Jn 6:64)

Jn 8,19 – „Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.”

Jn 8,58-59 – „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.”

Jn 10,30 – „én és az Atya egy vagyunk.” (vö. Kiv 3,14; 20,7; Lev 19,12; 24,14-16)

„…a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné teszed magadat."” (Jn 10:33)

Jn 10,38 – „az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.”

Jn 12,45 – „aki lát, azt látja, aki küldött.”

Jn 14,8-12 – Aki Jézust látta, az az Atyát látta.

Jn 20,28-29 – Jézus elfogadja Tamás hitvallását: „Én Uram, és Istenem!”

Kol 2,9 – „benne lakik testi formában az istenség egész teljessége”

„Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: "Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!"” (ApCsel 7:59)

ApCsel 20,28 – „igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának.”

„...egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk.” (1Kor 8:6)

Ef 1,7-8 – „Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán, amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk.”

1Jn 1,7 – „Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk.”

Róm 9,5 – „Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.”

„Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2:6-8)

„Ő a láthatatlan Isten képmása, az elsőszülött az egész teremtés fölött. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.” (Kol 1:15-20)

Zsid 1:8 „A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője.”

„Így dicsőül meg Urunk Jézus neve bennetek, és ti is őbenne, Istenünknek és Urunknak, Jézus Krisztusnak kegyelméből.” (1Tessz 1:12)

„És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben” (1Tim 3:16)

Tit 2:13 „…várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelét”

„Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsid 13:8)

1Jn 5:20 „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.”

„Ki a hazug, hacsak az nem, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút.” (1Jn 2:22)

2Pét 1:1 „Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által”

„Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják.” (Júd 1:4)

„"Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)" - mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható. [...] Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké. ” (Jel 1:8.18)

Nézzük meg azt az állítást, amely szerint Konstantin rendelte volna el a Jézus Krisztus istenségéről szóló tanítást! (A téma meglehetősen nagy, ezért csak a legkorábbi forrásokkal foglalkozom.) Először vizsgáljuk meg, mit mondott Jézus Krisztus önmagáról?

(Jézus mondta:) "Én és az Atya egy vagyunk. Ekkor újra köveket vittek oda a zsidók, hogy megkövezzék. Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: "Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében: ezek közul melyik cselekedetem miatt köveztek meg engem?" A zsidók így feleltek neki: "Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat." (Jn 10:30-33)

Mit láthatunk itt? Jézus kijelenti, hogy egy az Atyával. Ha ezt a kijelentést nem értenénk, vagy félreértenénk, nyilvánvalóvá teszik az értelmét, ha megfigyeljük a zsidó vezetők reakcióját. Egyértelmű, hogy Jézus Istenként jelentette ki önmagát, és a korabeli zsidók így is értették. Ezek után nézzük meg az apostolokat. Legelőször Janos apostolt, aki így kezdi evangéliumát:

"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige." (Jn 1:1)

Szinten ebben az evangéliumban találjuk meg Tamás apostol bizonyságtételét. Ragadványneve: hitetlen. Miért is? Nem volt jelen akkor, amikor Jézus megjelent a felházban a 10 apostolnak. (Jn 20:19-23) Hallva a többi apostol bizonyságtételét, kijelentette, csak akkor hajlandó elhinni, hogy feltámadt, ha kezet és oldalát megtapinthatja. Később Jézus újra megjelent, és megadta Tamásnak ezt a lehetőséget. Ekkor Tamás ezt mondta Jézusnak:

"Én Uram és én Istenem!" (Jn 20:28)

Pál apostol esetében nem is tudja az ember, hogy hova kapjon, annyi helyen találunk bizonyítékot. Talán a leghíresebb a Filippi lével második fejezetében tálalható himnusz, ahol Pál kijelenti Jézusról:

"...nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel" (Fil 2:6)

A három apostol egyértelmű tanúságtevője Jézus Krisztus istenségének. Ha azonban az a vád érne, hogy a Bibliából akarnám bizonyítani, amit "meghamisították", lássuk a legkorábbi ókeresztény bizonyítékot! Kr. u. 107-ben Antiochiai Ignácot, Antiochia püspökét, mint a kereszténység egyik legfőbb vezetőjét magához rendelte a császár. Ignác tudta, hogy ez a halálos ítélete, és nem valószínű, hogy vissza fog térni erről az útról. Ekkor hét levelet írt különféle gyülekezeteknek, ahol bizonyságot tett arról, hogy "Jézus Isten". Életéért cserébe elég lett volna ennyit mondania: "csak vicceltem". Miért nem tette? Esetleg tényleg meg volt győződve róla, Hogy Jézus Isten? Persze érhet az a vád, hogy elfogultak az ókeresztény dokumentumok, keressünk független forrásokat. Az összes bizonyítékot nem szeretném felsorakoztatni, csak egyet: ifjabb Pliniusét. Plinius, császári tisztviselő nem tudta, hogy mit tegyen a keresztényekkel, ezért váltott levelet a császárral. Ebben a levelében, Kr. u. 112-ben a következőket írta:

"... [a keresztények] összegyülekeznek, és váltakozva karban énekelnek az Istennek hitt Krisztus tiszteletére."

Megdöbbentő bizonyíték! Kr. u. 112-ben egy független forrás arról tesz tanúságot, hogy a keresztények Krisztust Istenként tisztelik! Mit mondhatunk tehát? Az Újszövetségben Jézus olyan kijelentést tesz, ami alapján a zsidók meg akarják kövezni, mert Istenné teszi magát. Apostolai bizonyságát teszik, hogy Isten volt. Az egyik legkorábbi ókeresztény forrás szerzője szintén Istennek tartotta Jézust. Sőt egy független, nem hívő tanúságtétel szerint 112-ben a keresztények Istenkent tisztelik Krisztust. Nem igaz tehát azon állias, hogy Konstantin változtatta meg Jézus státuszát. Egyháza a megalakulása óta vallja Jézus istenségét.

János 17:3

Az örök életet az által nyerik meg, ha megismerik az Atyát, mint egyedül igaz Istent, és az ő küldöttét, Jézus Krisztust, az ő Fiát. Azaz: Ha az Atya Istent megismerik (tisztelik és szeretik), a Fiúval, az ő küldöttjével, az Üdvözítővel, a Messiással együtt, tehát ha az Atyát úgy ismerik meg (tisztelik és szeretik), mint azt a Fiú parancsolta, akkor nyerik meg az örök boldogságot. Jegyezzük meg, hogy itt a Fiú megismerése épen úgy követeltetik, mint az Atyáé; tehát a Fiúnak szintúgy isteni természetűnek és valóságúnak kell lennie. A Szentlélek itt világosan nem neveztetik, mivel ő az Atya és Fiú Lelke lévén, a kettő alatt együtt értetik.

[link]

[link]

The phrase “only true God” in John 17:3 is not intended to contrast the Father and the Son, but rather, to contrast the one true God with that of false gods (Jeremiah 10:10-11; 1 John 5:20). The Society has a valid point when they claim that Jehovah is the only one who is called “Almighty.” This is one reason why Trinitarians believe that Jesus is Jehovah. At Revelation 1:8, the “Alpha and the Omega” is called “Almighty,” and when we compare this with Revelation 22:12-13, 20, we find that this “Alpha and Omega” is Jesus Christ. Since we know that Jehovah is Almighty and that there can only be one Almighty, it is obvious that Jesus is Jehovah God!

Concerning the Hebrew plural term ’elo-him’ which is translated “God” in the Old Testament, it is true that various scholars feel that this term is used only to express God’s “fullness” of power rather than the persons of the Trinity. While this debate exists among recognized scholars, one should not accept or deny the Trinity solely on his personal interpretation of this term, because support for the doctrine of the Trinity is far more extensive than this.

This is life everlasting; that is, the way to life everlasting, that they may know thee, the only true God, and Jesus Christ, whom thou hast sent. The Arians, from these words, pretended that the Father only is the true God. St. Augustine and divers others answer, that the sense and construction is, that they may know thee, and also Jesus Christ thy Son, whom thou hast sent to be the only true God. We may also expound them with St. Chrysostom and others, so that the Father is here called the only true God, not to exclude the Son, and the Holy Ghost, who are the same one true God with the Father; but only to exclude the false gods of the Gentiles. Let the Socinians take notice, that (1 John v. 20.) the Son of God, Jesus Christ, is expressly called the true God, even with the Greek article, upon which they commonly lay so much stress. --- Life everlasting. Both the life of glory in heaven, and of grace here, consisteth in the knowledge of God; the former in perfect vision, the latter in faith working by charity. For knowledge of God, without keeping his commandments, is not true knowledge, but unprofitable knowledge. (1 John xi.[ii.?])