Az Újszövetségben az van írva, hogy Isten csak az élők istene de a halottaké nem. Hogy van ez? Miért?

pont ezt a Jehovás hazugságot cáfolja a kérdéses evangéliumi rész!

hiszen Isten az élők Istene, tehát Ábrahám, Izsák és Jákób (és mindenki) a földi testük halála után is tovább élnek, mégpedig a halhatatlan lelkük él tovább

sajnos rosszul van írva..szerintem!!!

Már hogyne lenne a halott lelkünknek is istene az Isten?

Nem szűnünk meg soha,az anyag nem vész el,csak átalakul,ezt nem arra értem,hogy porrá leszünk,bár a fizikai síkon ez erről szól,hanem a fizikai testünk alakulátt szellemi testté,mintha lemásolták volna,vagy ilyenek..

nem szűnhetünk meg,ellent mondana mindennek!

Amúgy BUÉK!!! :)

Az "elaludni" kifejezés eufémizmus, jelentése elhunyni, fizikailag meghalni (1Thessz 4:13-17). A hívő "örök / elmúlhatatlan" életet kap (Jn 3:16, 2Tim 1:10, Lk 20:36 vö. Kol 3:3). Ez 18:4 "amely lélek" hebraizmus, jelentése: "aki". Préd 9:5 a halott nem tud a földi dolgokról, de nem öntudatlan. Zsid 9:27 az egyszer meghalásról szól, a "s mindenkorra" (ÚVF) nincs az eredeti szövegben. Valóban csak Isten halhatatlan (1Tim 6:15-16), de az öntudat / a lélek túléli a halált. Lásd pl. a Noé idején éltek lelkeit (1Pt 3:19-20), Mózest (Lk 9:28-31), a mártírok lelkeit (Jel 6:9-11,7:9-17). Pál szerint "Krisztussal lenni sokkal jobb" a földi szolgálatnál (Fil 1:23), ezért akar "kiköltözni a testből, haza az Úrhoz" (2Kor 5:8).

Lázár és a gazdag példázata illusztráció, de Jézus sosem használt fel valótlan vagy téves dolgokat. Lk 23:43 a "…neked" után van a vessző, mint az összes ilyen bevezető szövegnél (az ÚVF-ban is 74-ből 73-szor!). Jézus részéről fölösleges lett volna hangsúlyozni, hogy aznap mondja, amit mond.

A lélek tudatos továbbélésére több bibliai példa is van:

- a Noé idején élt és az özönvíz során elpusztult emberek "börtönben" levő lelke öntudatánál volt, különben Jézus nem prédikált volna nekik (1Pt 3:19)

- az ószövetségi szentek közül Mózes és Illés is öntudatos átmeneti létformában volt, különben Jézus nem beszélgetett volna velük, sem ők Jézussal (Mt 17:1-5)

- a mártírok lelke a mennyben öntudatos, átmeneti létformában van, különben nem kiáltanának Istenhez, és nem kellene őket megnyugtatni (Jel 6:9-11); a nagy sokaságból kijövők is a mennyben dicsőítik Istent (Jel 7:9-17).

Ld. még: Jer 15,1; 2Mak 15,12-16; Mt 27,47-49; Mk 15,35-36; Lk 15,7; Zsid 12,1; Jel 5,8-10; 6,9-11; 7,13-14; 8,3-5; 11,15-18; 19,1-3.

Jézus a kérdéses helyen (Mt 22,32; Mk 12,27; Lk 20,38) megtámadja a szadduceusok felfogását (A szadduceusok a lélek halhatatlanságát s az isteni igazságszolgáltatást tagadó, gazdag társadalmi osztály volt), akik a feltámadást tagadták Isten a pátriárkák Istenének (Kiv 3,6) s az élők Istenének nevezi magát. Tehát a pátriárkák valamiképp élnek, nem haltak meg teljesen, s így várják a feltámadást (Lk 20,38).

Tehát a patriarkák, következteti Jézus, habár meghalni látszottak is, élnek lelkeikben az Isten előtt, melyeket ő halhatatlanoknak teremtett, és testeikkel ismét egyesíteni fog. Jézus a test föltámadását a lélek halhatatlanságából mutatja meg, mivel egymással mind a kettő elválhatlan viszonyban van. Az ember ugyanis testből és lélekből áll, s a léleknek azért kell szükségképen ismét egyesűlni a testtel, hogy a jutalmat vagy büntetést megoszsza a testtel, melylyel föl volt ruházva.

ezelőtt a lelkek, fejedelmi mindenható entitásként jöttek a világra, de az idők folyamán teljesen elmerültek az anyagban. Megtagadták a halhatatlanságot, és ezzel önként aláírták a halálos ítéletüket.

(Ramtha:1:5)

Lélek - szellem - test

Az az ún. trichotómikus nézet, ami szerint az embert három lételv határozza meg (szellem - lélek - test) szemben áll a katolikus tanítással, amely az embert két természetűnek mondja (szellemi természetű lélek és anyagi természetű test). A trichotómikus nézet összekeveri a Szentírásban az emberi természetet, létrendet az ember tevékenységeivel, amelyek csak képzetesen és nem valóságosan különülnek el, mert ezeket ugyanaz a lélek viszi végbe: értelem ("szellem") - érzelem ("lélek") - érzet ("test").

A lélek - szellem megkülönböztetéssel nem sokat kell törődni, főleg azzal nem, amit a JT-k, és néhány (neo)protestáns gyülekezeti tanítás mond róluk. Ők maguk is belekeverednek ebbe rendesen. A háttérben az áll, hogy minden nyelvben az egyes szavaknak különböző jelentésárnyalataik vannak, és ezek a különböző jelentési lehetőségek nem mindig egyeznek meg más nyelvekével. Ez van ebben az esetben is. Sem a görög pszüché, sem a pneuma nem pontosan azt jelenti, mint a magyar szellem vagy lélek. Vannak közös jelentések, de eltérések is. Ezért mindig a szövegkörnyezettől függ, hogy mit melyik szóval kell visszaadni. Sokszor mindkét görög szó legjobb megfelelője a lélek szó, valamikor meg nem. Fordítva ugyanez van, valamikor a magyar lélek szót a pszüchével vagy a pneumával jobb visszaadni, valamikor meg egy harmadik görög szóval. Hiszen pl. a lélek jelenhet egy szellemi lényt is, viszont a szellem jelenthet kísértetet is, vagy pl. a rációt.

Az ember ún. hármas- ("test-lélek-szellem") vagy kettős felosztása ("test és lélek") napjainkban gyakran ad okot vitára. A probléma alapvetően az eltérő megközelítésből fakad. A hármas felosztás jogos lehet, ha az emberi lényről úgy beszélünk, mint akinek van szellemi, azaz transzcendens dimenziója vagy funkciója (ti. az Istennel való kapcsolatra), mint akinek van lelki, azaz pszichés dimenziója vagy funkciója (ti. a többi élőlénnyel és az önmagával való kapcsolatra), illetve mint akinek van testi, azaz fizikális dimenziója vagy funkciója (ti. a látható világban való önkifejezésre, működésre stb.). Ennek egy változata lehet az a kettős felosztás, amely az embert "testi", azaz fizikai lénynek, illetve "lelki", azaz pszichés és transzcendens lénynek tekinti. Ilyen funkcionális-dimenzionális értelemben tehát elfogadható az a kijelentés, hogy "az embernek van" teste, lelke és szelleme, vagy hogy "az ember test-lélek-szellem", vagy hogy "az ember "test és lélek együttese". Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a fenti szavaknak a Bibliában más a jelentésköre.

A hármas felosztás ugyanis nem biblikus, ha használói néhány héber kifejezés vélt görög, sőt magyar, angol, német élőnyelvi párhuzamára, megfelelésére hivatkoznak: (1) rúah=pneuma=szellem (2) nefes= pszükhé=lélek (3) bászár=szarx=test. Ezzel a megfeleltetéssel több probléma is van. Egyrészt a modern magyar vagy angol szavak jelentésköre és használata teljesen eltér a héber és görög kifejezésekétől. Másrészt a hivatkozott héber és görög kifejezések többjelentésűek, átfedések vannak köztük, és különben is csak három a többi bibliai "rész" (nösámá, lév, klájót, szóma, szüneidészisz stb.) közül. Ilyen strukturális, analogikus értelemben tehát nem biblikus az a kijelentés, hogy "az embernek a Biblia szerint három része van: test-lélek-szellem".

A trichotomisták által gyakran hivatkozott 1Thessz 5:23 témája a hívők pneumájának (szellemük), pszükhéjének (lelkük / életük) és szómájuknak (egész lényük) megtartatása Krisztus eljöveteléig. Nem azt állítja: az ember ezekből a részekből áll ("rész" csak a pneuma, illetve a pszükhé lehetne), hanem azért imádkozik, hogy szellemük, lelkük / életük, azaz egész lényük megőriztessen (a fizikai testet [szarx] nem is említi, vö. 1Kor 15:50). A szintén gyakran hivatkozott Zsid 4:12 előzménye (11.) engedelmességre buzdít, folytatása (13.) pedig az Ige (a Fiú) előtti számadásra figyelmeztet, akinek az átható tekintete előtt szétválik a pneuma és a pszükhé, megítéltetik a gondolat és a szándék; a szerző nem azt állítja: a szellemet és a lelket nekünk meg kell vagy lehet különböztetni, hanem hogy Isten oda is belát és behatol, ahova ember nem.

Ld. még:

[link]