Ha nem létezik a pokol, sem az alvilág, hanem a sírban csak alvás van, akkor? (Többi lent)

Ha nem létezik pokol, nincs menny sem, akkor pedig Isten sem létezik és Jézus is csak egy ember volt, ezáltal nem fog hajolni senki.

A halál után pedig nem egyszerű alvás lesz, hanem semmi, mint ahogyan a születésünk előtti világról, úgy a halál utáni világból se érzékelünk semmit.

Létezik a pokol

https://www.youtube.com/watch?v=LQnzdcqeiLU

Kedves kérdezö, ahogyan írtam, ha megfigyeled alaposan a Biblia tanítását, akkor megérted mit jelent a "pokol" szó.

A magyar "pokol" szó, ugyanazt jelenti mint a sírgödör, vagyis a tétlenség a tudatlanság helye. A Prédikátor versét amit kiírtam elolvastad? Mit szólsz hozzá?

Ez van. Tudod ez a Sátán müve, hogy igyekszik az embereket félrevezetni.

Ahol a keresztény kultúra van, ott elterjedt a hiedelem, hogy a szószerinti tüzes pokolban kínozza valaki a szerencsétlen nyomorultakat.

A keleti filozófiánál elterjedt nézet az újraszületés. Ök abban hisznek, ha jót tettek, jó életre ébrednek újra, ha roszat, akár állat vagy bogár formájában kelnek életre újra

Katy

Katy, ti vagytok azok, akik SZÁNDÉKOSAN nem veszitek figyelembe azokat a hozzászólásokat, amik leírják, hogy a HÚSTEST alszik a földben.

Bármelyik igét hozzátok fel a szellem halhatatlansága ellen, az mind a hústestről szól. A test nem halhatatlan.

De akkor mutass nekem egy olyan verset, ami leírja, hogy a szellemünk aludni fog a föld porában. Tessék, várom epedve. De akár Péter is leírhatja azokat az igéket, amik nem a testről szólnak, hanem a szellemről.

Sziasztok!

Itt egy alapvető antropológiai vitáról van szó. A Biblia ugyanis egyértelműen fogalmaz az elején: "És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelte az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő lélekké." (I.Móz. 2:7). Ezzel szemben áll a görög antropológia, mely az embert három részre osztja: testre, lélekre és szellemre. Ha utanaolvasol, magad is meggyőződhetsz róla, hogy az ókori görög filozófia közvetítésével, a platonizmus, illetve még inkább az újplatonizmus révén hatolt be a lélek természetes halhatatlanságának eszméje a kereszténységbe.

Az ókori pogány vallások szinte mind vallották a lélek természetes halhatatlanságát. Izráel egyedül állt azzal az

álláspontjával, hogy elutasított mindennemű halott kultuszt, a halált a bűn büntetésének tekintette, amelyből csak Isten kegyelme által, csak a halált okozó bűntől való elszakadás nyomán lehetséges a szabadulás, feltámadás

által az idők végén.

Az őskeresztények még ugyanígy gondolkodtak a halálról. Az úgynevezett konstantinuszi fordulat nyomán azonban a kereszténység gyakorlatilag szövetségre lépett a pogány vallási és filozófiai eszmékkel. A lélek halhatatlanságának tana ettől fogva lett uralkodóvá a kereszténységben. Feledésbe merült a halál mibenlétéről és

a haláltól való szabadulásról szóló eredeti bibliai tanítás. Közrejátszott ebben az is, hogy a kereszténység

mindinkább „felhígult”, miután i.sz. 380-tól állami törvény kötelezte a római birodalom valamennyi polgárát a

kereszténység felvételére. A pogányságból jött, megtéretlen tömegek számára pedig hihetőbb volt a lélek

halhatatlanságának emberi elképzelése. Könnyebb volt ezt elfogadni, semmint elismerni azt, hogy a halál a bűn

zsoldja, és hogy annak hatalmából csak Isten kegyelme által, csak a bűnnel való szembefordulás útján

szabadulhat meg az ember.

A 16. századi reformáció idején is csak Luther és Tyndale 1 látta tisztán az eredeti bibliai tanítástól való eltérést. A 20. század első felében valóságos forradalmat idézett elő a keresztény teológusok körében Karl Barth és

Oscar Cullmann tanítása, akik azt vallották, hogy „platoniatlanítani” kell a halálról szóló keresztény tanítást, és helyreállítani az eredeti evangéliumi reménységet, a feltámadásba vetett hitet.

„A lélek halhatatlanságába vetett hit nem számol komolyan a halál valóságával: régi, platonikus-orfikus eredetű meggyőződés szerint csak a test kerül a halálba, a lélek-szubsztancia kikerüli azt. Sok más, idegen hatással együtt ez a filozófiai-mitikus gondolat is átkerült a kereszténységbe, és elfoglalta a biblikus reménység helyét... megüresítve a feltámadás értelmét. Az Ige szerint a teljes testi-lelki ember bűnös, ezért a halál – mint a bűn zsoldja – a teljes embert éri.” (Dr. Nagy Gyula evangélikus teológia professzor: Dogmatika teológiai akadémiai jegyzet)

Üdv. Péter

Azaz kérdező:

Ne attól félj, aki csak a testedet öli meg (szimpla gyilkos), hanem attól, aki a testedet és a lelkedet is meg tudja ölni... (a sírba tudja küldeni).

"A sír ÉS A pokol az Úr előtt vannak,mennyivel inkább az emberek szíve" (Pl.15:11)

"Te vesszővel vered meg őt,és az ő LELKÉT a POKOLBÓL ragadod ki"(Pl.23:14)

Honnan?

A sírból vagy a pokolból? Mert a kettő nem ugyan az.

"És a pokolban felemelé az ő szemeit,KÍNOKBAN LÉVÉN,és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak keblében. És ő kiáltván,monda Atyám Ábrahám! Könyörűlj rajtam,és bocsásd el Lázárt,hogy mártsa az ő újának hegyét vízbe,és hűsítse meg az én nyelvemet,mert gyötörtettem e lángba."(Luk.16:23-24)

Nem úgy tűnik itt sem,hogy csak "aludna" a pokolban a gazdag ember.

Szerintetek itt Jézus csak viccelt?0Nem hinném!

És itt ugyan azt mondja;

"A HOL AZ Ő FÉRGÜK MEG NEM HAL,ÉS TŰZŐK EL NEM AKUSZIK."(Már.9:24)

Ha ezeket a figyelmeztetéseket nem veszítek figyelembe,ez egyenlő azzal,hogy Jézust sem veszítek komolyan.

szerintetek csak ijesztgetni akart értelmetlenül. Szerintetek nem beszélt elég komolyan amikor megkülönbözteti a halált a sírt és a pokolt?

"Ott lesz sírás és fogak csíkorgatása,mikor LÁTJÁTOK Ábrahámot,Izsákot és Jákobot,és a prófétákat mind az Isten országában,magatokat pedig kirekesztve."(luk.13:28)

Halott nem láthatja a prófétákat,és nem érez,és nem sír.

Péter, te mindig csak mások szavait tudod bemásolni, én viszont Isten szavát kértem, hogy írd le, ami a szellem elalvásáról és nem a testéről szól. Nem nagy kérés.

A meggyőződésednek bibliai alapokon kéne nyugodnia, nem emberi magyarázatokon. Még mindig várom az igéket.

#17-nek.

Hol van szó a Máté 10:28-ban sírról?

Én gyehennát látok ott.:-)