Számotokra mit jelent az alábbi ige? "Az úrnak a te istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi. " (2Móz.20:7)

No, de a Tízparancsolat nem tiltja-e meg Isten nevének kiejtését? Egyáltalán nem! Bár sokan értelmezték így a harmadik parancsolatot, figyeld meg az Encyclopaedia Judaica magyarázatát: A JHVH név kiejtésének kerülését... a Harmadik Parancsolat (2Mózes 20:7; 5Mózes 5:11) félreértése okozta, amely azt mondja: Fel ne vedd JHVH-nak, a te Istenednek nevét hiába! Ez a parancsolat azonban valójában azt jelenti: Ne esküdj hamisan JHVH-nak, a te Istenednek nevével!5 Jegyezd meg, hogy a szöveg nem Isten nevének felvevését vagy kiejtését tiltja meg! Azonban még a hiába történő felvevésről is figyeld meg, hogy mit állapít meg a Koehler és Baumgartner-féle héber lexikon arról a héber kifejezésről, amelyből a hiába szót (héberül: lássáv) fordították: egy nevet indokolatlanul megnevezni... visszaélni egy névvel! Ez a parancs tehát nem Isten nevének a használatát, hanem az azzal való visszaélést tiltja meg.

Mit mondjunk azonban arra az érvre, mely szerint Isten neve túl szent ahhoz, hogy kiejthető lehessen? Nos, ha Isten túl szentnek tekintené a nevét ahhoz, hogy az emberek kiejtsék, nem az lenne legelőször is az ésszerű, ha fel sem tárja azt előttük? A valóságban azonban a Héber Iratok eredeti szövegében Isten személyes neve több mint 6800 alkalommal fordul elő, ami arra mutat: ő azt akarja, hogy az emberek ismerjék és használják a nevét. Éles ellentétben azzal, hogy korlátozza nevének használatát a tiszteletlenség elkerülése végett, Isten ismételten buzdítást ad, sőt meg is parancsolja népének, hogy használják és ismertessék a nevét. Ennek a megcselekvése bizonyította a hozzá fűződő szoros kapcsolatukat és az iránta érzett szeretetüket (Zsoltárok 91:14). Ésaiás próféta világosan megmutta, hogy mi Isten akarata ebben kérdésben, amikor kijelentette: Adjatok hálát az Örökkévalónak [héberben: =JHVH=Jehova], hirdessétek nevét, tudassátok a népek között cselekedeteit, emlegessétek, hogy magasztos a neve (Ésaiás 12:4; lásd még Mikeás 4:5; Malakiás 3:16; Zsoltárok 79:6; 105:1; Példabeszédek 18:10).

Ha Jehova nem akarná, hogy az emberek kiejtsék a nevét, akkor ezt nyíltan megtilthatta volna. A Biblia azonban sehol sem tiltja az Ő nevének illő használatát vagy kiejtését. A bibliai idők hűséges emberei szabadon használták a nevét (1Mózes 12:8; Ruth 2:4; 4:11, 14). A valóságban Isten többször is elítélte azokat, akik elfeledtetik népével az Ő nevét (Jeremiás 23:26, 27; Zsoltárok 44:21, 22).

Meglátásom szerint elsősorban arra vonatkozik, amikor valaki az Úr nevében mond valamit, amit Isten nem mondott, vagy tesz valamit, amire Isten nem adott neki felhatalmazást, ahogyan például a középkorban is sok gonoszságot tettek az Úr nevében, ahogyan Jézus megprófétálta, hogy sokan jönnek majd az én nevemben, akikhez semmi közöm nincs. Nem véletlen, hogy Pál apostol a vallásos embereknek idézi, hogy az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között.

Természetesen az Isten nevének a hiábavaló felvétele azt is jelenti, hogy nem használható kötőszóként sem, mert ez a név inflálódását és degradációját okozza a világban, noha a szellemi birodalomban Isten neve örökké megőrzi az értékét. Nem véletlen az sem, hogy az Úr imájának első témája az Atya nevének megszentelése, mivel ebben a világban sok olyan dolog szennyezte be, ami nem tartozik hozzá. A név megszentelése éppen azt jelenti, hogy elválasztjuk minden profán dologtól és vissza adjuk neki az eredeti dicsőséget. Az Isten nevének inflálódása gonoszabbá teszi a világot, mert nagyobb mozgásteret nyer a Sátán birodalma, mivel nem az a kérdés, hogy Isten vagy a Sátán az erősebb, hanem az, hogy az emberek kinek adják a hatalmat a világban a nyelvükkel.

Sokkal bölcsebb az Úr nevét ritkábban és megfontoltan kimondani, mint mindenféle kontroll nélkül emlegetni. Ez ahhoz hasonló, ahogyan egy fecsegő-csacsogó ember szavának sincs akkora súlya, mint egy szolid, összeszedett, önuralomra képes embernek.

Én a zsidóknak hiszek.

Másrészt csak akkor ejtem ki az Úr nevét, ha a nevében imádkozom. Szerintem ez még megengedett, hisz ő parancsolta, hogy a nevében kérjünk és muszáj le is írnom, hogy:

Jézus Krisztus az Úr, az örökkévaló erős Isten, aki emberré lett értünk, aki elhordozta bűneinket és hozzá futunk, ha bajban vagyunk, vagy ha hálát adunk! Ő a bárány, a méltó, ő az alfa és az omega, a kezdet és a vég! Ámen!

Szervusz

Ahogyan te is a Bibliából idéztél az Isten nevével kapcsolatban, vagyis a NÉV hiábavaló eemlegetéssét, úgy a Biblia az, amelyik elmondja azt is, hogyan lehet használni úgy, hogy az megszentelje ezt az egyedülálló, szent nevet.

Ír arról a Biblia, hogyan NE használjuk at Isten nevét. PL.:

2Mózes 5:2

" A fáraó azonban így felelt: „Ki az a Jehova, hogy hallgassak a szavára, és elbocsássam Izraelt? Egyáltalán nem ismerem Jehovát, és nem is bocsátom el Izraelt.”

A fáraó káromlóan használta Isten nevét, és le van írva mi lett a vége...

Tehát mit jelent a NÉV? Ezt, többek között:

Zsoltárok 145:1, 2,21

" Magasztallak téged, Istenem, ó, Király!

Áldom nevedet időtlen időkig, igen, mindörökké.

2 Egész nap áldalak téged,

Dicsérem nevedet időtlen időkig, igen, mindörökké

21 Jehova dicséretét szólja a szám;

Áldja minden test az ő szent nevét időtlen időkig, igen, mindörökké!"

Zsoltárok 145:18–20

18 Jehova közel van mindenkihez, aki szólítja őt,

Mindenkihez, aki hűségben szólítja.

19 Teljesíti az őt félők kívánságát,

Meghallja segélykiáltásukat, és megmenti őket.

20 Megőrzi Jehova mindazokat, akik szeretik őt,

De a gonoszokat mind megsemmisíti."

Példabeszédek 1:28, 29

" Akkor majd hívnak engem, de én nem válaszolok; keresnek engem, de nem találnak, mert gyűlölték az ismeretet, és nem választották Jehova félelmét"

Mikeás 3:4

"Akkor Jehovához kiáltanak majd segítségért, de ő nem válaszol nekik. Elrejti majd előlük arcát abban az időben, mert gonoszságot műveltek"

Róma 10:13–15

"Mert „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni”. Hogyan fogják azonban segítségül hívni azt, akiben nem hisznek? Hogyan fognak pedig hinni abban, akiről nem hallottak? Hogyan fognak pedig hallani, ha nincs, aki prédikáljon? Hogyan fognak pedig prédikálni, ha nem küldettek el? Mint ahogy meg van írva: „Mily szépséges azoknak lába, akik jó dolgok jó hírét hirdetik!”

Mi történik azokkal, akik nem ismerik el Isten nevét, vagy tissztességteleenül használják? :

Zsoltárok 83:16–18

" Töltsd el arcukat gyalázattal,

Hogy keressék nevedet az emberek, ó, Jehova!

17 Ó, szégyenüljenek meg és rémüljenek el mindenkorra

Valljanak szégyent és pusztuljanak,

18 Hogy megtudják az emberek, hogy te, akinek neve Jehova,

Egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett."

Isten és a neve túlságosan szent ahhoz, hogy az emberek bemocskolják, vagy gyalázzák. Éppen ezt tudva, látva, tanította Jézus, hogy még az imánkban is " így imádkozzatok:»Égi Atyánk, szenteltessék meg+ a neved" Máté 9:6

Hosszan idézhetném még a Szentírást.

Üdvözöllek.

Szervusz

Megértettem a kérdésed lényegét: "Zitvs itt nem Isten nevével van a baj hanem veletek"

Sajnos nem tudok neked segíteni. Az emberek megítélésére nem vagyunk feljogosítva. Nem kaptunk erre felhatalmazást Istentől.

De mi tanúk(mint egységes nép), SOHA nem fogunk Teremtőnktől, Alkotónktól, Istenünktől Jehovától elszaakadni. Mert még az életünktől is jobban szeretjük őt:)

Ehhez is ragaszkodunk(de másoknak nem kényszer):

Mikeás 4:5

"Mert minden nép a maga istenének nevében jár, mi pedig Jehovának, a mi Istenünknek nevében járunk időtlen időkig, sőt örökké."

Az, hogy most olvashatod ezeket a sorokat, Jehova kegyelmének köszönheted:)