Ki a közvetítő Isten és az emberek között? Jézus, vagy mária?

1. Szűz Mária szerepe a megváltás gyümölcseinek kiosztásában

Máriának az üdvösség gyümölcseinek kiosztásában betöltött szerepérôl két tételt szoktak tanítani a hittudósok:

1. Elsô tételünk: Szűz Mária kiemelkedô módon közvetítôje üdvösségünknek.

a) A Szent Szűznek a kegyelmek kiosztásában vitt szerepe könnyen kiolvasható a Biblia Mária-képébôl. Hiszen a Biblia szerint egész életét a Megváltó és a megváltás szolgálatában töltötte. Fiának azért Jézus a neve, mert Ô szabadít meg a bűnöktôl (Mt 1,21). Ebben a feladatban állt Szent Fia mellett egész földi életében.

Halála után méginkább betöltheti azt a szerepet, amelyet életében gyakorolt Jézus mellett az emberek üdvözítésének érdekében. Mennybevétele következtében ugyanis még közelebb került Jézushoz, mint itt a földön. Hiszen az üdvözültek Jézuson keresztül részesei a megváltottság betetôzésének; Mária tehát testének megdicsôülése folytán még inkább krisztusivá vált, mint annakelôtte volt. Egész lelkivilága állandóan Fiára s annak testvéreire és nôvéreire irányul. Amije csak van, Krisztusnak köszönheti, és amit tesz, mind Krisztusért, Krisztus művének beteljesedéséért teszi, természetesen nem önállóan, hanem Krisztuson keresztül. ,,Krisztus közvetítôi szerepén alapul, teljesen tôle függ, és minden hatékonyságát belôle meríti'' (E 60). Ugyanakkor ,,a hívôknek Krisztussal való egyesülését pedig egyáltalán nem akadályozza, hanem éppen elômozdítja'' (uo).

Ilyen értelemben kell fogadnunk azokat a patrisztikai kijelentéseket, amelyek Máriát ,,üdvösségünk okozójának'' (causa nostrae salutis, Irenaeus), ,,az élôk anyjának'' (Epiphanius) nevezik, vagy így írnak: ,,Éva által a halál, Mária által az élet'' (Hieronymus, Augustinus Chrysostomus, Cyrillus Hierosolymitanus, Damascenus etc.).

b) Amikor Mária közvetítô szerepérôl beszélünk, a mediatrix kifejezést éppoly óvatosan kell használni, mint a corredemptrix kifejezést, nehogy elhomályosítsa az egyedüli közvetítô, Krisztus (1Tim 2,5) szerepét. Krisztushoz képest Mária csak analóg értelemben közvetítô: a megváltásra rászoruló emberiségnek mint morális vagy inkább korporatív személyiségnek képviselôje; aki önmaga is rászorul a kegyelemre, kapja a kegyelmet, de ugyanakkor -- kiválóságai miatt -- sokkal inkább forrása is a kegyelemnek mások számára, mint a kegyelemmel megajándékozott többi teremtmény. A tételben szerelô ,,kiemelkedô módon'' kifejezés azt jelenti, hogy sokkal inkább kegyelem-közvetítô, mint a kegyelemben élôk bármelyike.

c) A fenti tétel nem dogma, de az Egyház megnyilatkozásai olyan sokszor használják, hogy teológiailag biztos tételnek mondható.

2. Második tételünk: Szűz Mária megdicsôült állapotában minden kegyelem közvetítôje.

a) Ezzel a gondolattal már régi szövegekben is találkozunk, de tételként csak az újkorban vetették föl egyes hittudósok, sôt századunkban néhány pápai körlevél is hangsúlyozta. A II. vatikáni zsinat azonban szándékosan kerülte ezt az egyes hittudósok által egyenesen definibilis-nek (dogmaként kimondhatónak) tartott kifejezést: ,,Mária egyetemes kegyelemközvetítô''. Tételünk azt jelentené, hogy minden kegyelemben, amit bármely keresztény vagy nem-keresztény kap, Máriának is van közvetítôi szerepe. A Lumen Gentium 62. szövege ennek a kijelentésnek szellemében készült, de a kifejezést kerüli, és határozottan hangsúlyozza Krisztusnak mint egyetlen közvetítônek méltóságát és hatóerejét.

,,Mert teremtményt sohasem lehet egy sorba helyezni a megtestesült Igével, a Megváltóval. Amint azonban Krisztus papságában másképpen részesednek a fölszentelt szolgák, mint a hívô nép, és amint az Isten egyetlen jósága a valóságban különféleképpen árad szét a teremtményekben: úgy a Megváltó egyedülálló közvetítôi tevékenysége sem rekeszti ki, hanem éppen serkenti a teremtményekben az egy forrásból eredô változatos együttmunkálkodást. Szűz Mária betölt ilyen alárendelt feladatot: ezt az Egyház meggyôzôdéssel vallja, ennek gyümölcsét szüntelenül élvezi...'' (uo).

b) Többször volt már szó arról, hogy a Biblia egyik alapvetô tanítása az emberek szolidaritása. Az emberek az üdvösségben nem egymástól elszigetelt egyének módjára részesülnek, hanem mint egy közösség tagjai. Aki megkapja az üdvösséget, az mások üdvözítésének is kiinduló pontjává válik. Mária egyetemes kegyelem-közvetítése, amit egyes hittudósok már a 8. században is fölvetettek, és amit népájtatosságok és legújabbkori pápák is emlegetnek, csakis az üdvösségre rászoruló összes emberek szolidaritásán épülhet. Mivel pedig ô maga is egyike ezeknek az üdvösségre szorulóknak, azért kegyelemközvetítése teljesen más jellegű, mint Krisztusé, akinek tehát nem lehet versenytársa, hanem csak eszköze.

Az egyetemes kegyelemközvetítés ilyen szemlélete közvetlen összefüggésben van elôbbi tételünkkel, ahol arról volt szó, hogy amint földi életében egészen átadta magát Fia személyének és művének, úgy mennybevétele után is folytatja, sôt nagyobb intenzitással szolgálja a megváltás művét.

c) Méginkább világossá és elfogadhatóvá válik tételünk, ha ezt a kegyelemközvetítést nem antropomorf módon képzeljük. Krisztusról azt olvassuk a Bibliában, hogy a mennyben közbenjár értünk (Róm 8,34; 1Jn 2,1; Zsid 7,25 stb.). Nem szabad ezt úgy képzelnünk, mintha állandóan átvenné s az Atyához továbbítaná kisebb-nagyobb kéréseinket, hanem arra kell gondolnunk, hogy hittel és bizalommal hozzá intézett kéréseink belekapcsolnak bennünket az Ô érdemeibe, és részt juttatnak az általa szerzett üdvösség gyümölcseibôl. Sôt a kérés nélkül kapott kegyelmek is az Ô érdemeire való tekintettel, tehát az Ô ,,közbenjárására'' jutnak el minden emberhez. Mivel pedig Mária mennyei léte -- mint többször hangoztattuk -- egészen Krisztus üdvözítô művének szolgálatában áll, ezért nyugodtan állíthatjuk, hogy neki is része van a számunkra folyósított kegyelmekben. ,,Osztogatja'' a kegyelmeket Szent Fiával együtt és hozzá hasonló módon. Nem mintha Krisztus segítôtársra szorulna, hanem azért, mert Isten titokzatos örök rendelkezése értelmében Mária a mennyben is az emberiséget képviseli, az emberek nevében ott is állandóan a szeretet ,,igen''-jét mondja a megváltásban nekünk juttatott, irántunk megnyilvánult isteni szeretetre.

3. A szentségek olyan külsô jelek, amelyek egyrészt jelzik a kegyelem jelenlétét, másrészt pedig közvetítik a kegyelmet. Szűkebb értelemben csak hét szentségrôl beszélhetünk. Újabban azonban Krisztust és az ô művét is szentségi jellegűnek kezdik mondani. Hiszen az Isten-ember minden kegyelem forrása, ezért jelzi is, folyósítja is a kegyelmeket, tehát joggal sorolható a szentségek közé, Ô a legalapvetôbb a szentségek között, ôs-szentség (Ursakrament). Több hittudós tovább megy, és azt mondja, hogy Krisztus mennybemenetele óta a kegyelem látható forrása az Egyház, ezért az Egyházat alapvetô szentségnek kell mondani. Mások még tovább jutottak: felvetették a kérdést, hogy mivel a mennybe felvett Szűzanya egyrészt a megváltás gyümölcseit azok eszkatológiai teljességében élvezôk elôképe (prototípusa), másrészt kegyelemközvetítô is, elmondható-e róla, hogy kegyelemközvetítése nem közbenjáró jellegű, mint a szenteké, hanem szakramentális, szentségi jellegű? Erre a kérdésre azt kell válaszolnunk, hogy ha a kegyelemközvetítô közbenjárást nem antropomorf, hanem az elôbbi pontban leírt módon képzeljük, akkor Mária ugyanúgy jár közbe, mint a szentek. Mária és a szentek közvetítése és jelszerűsége közt nincs lényegi különbség, hanem csak fokozati. Mária megdicsôült teste ugyanis nem lényegesen ad hozzá jelszerűségéhez, csak annyit, hogy így inkább jele az eszkatológiai állapotnak, mint a megdicsôült test nélküli üdvözültek.

4. Szintén jelentéktelennek tűnik az a régebbi kérdésfeltevés, hogy mi a része Máriának az ,,objektív'' és a ,,szubjektív'' megváltásban. Az objektív elnevezés ugyanis azt a látszatot kelti, mintha Krisztus műve bizonyos emberi közreműködés nélkül jött volna létre. Ha azonban tekintetbe vesszük Máriának ,,cooperatio redemptiva'' szerepét, akkor azt kell mondanunk, hogy az ô igen-je emberi közreműködést képviselt. De a művet még így sem állíthatjuk szembe a többi ember által teljesített ,,szubjektív'' ténnyel, mert a közreműködô Mária maga is megváltásra szoruló valaki, tehát az ún. objektív műlétrejöttében már valamiképpen benne van a szubjektív tényezô is.

2. Szűz Mária és az Egyház

1) Kifejezetten csak Ambrosius tanítja, de jóval korábban fel-felbukkan a gondolat, hogy Mária az Egyház elôképe, és az Egyház Mária antitípusa, azaz utóképe, képmása. A hasonlóság mindkettônek anyai termékenységében (Isten számára szülnek) és sértetlen szüzességében mutatkozik [7].

2. Máriának és az Egyháznak anyai hasonlatosságából Augustinus óta többet is láthatunk, mert azóta Máriát az Egyházban egyesült összes hívôk lelki anyjának is tekintjük. A Lumen Gentium [53] mindkét gondolatot (az Egyház elôképe és tagjainak anyja) említi.

3. Egy sokáig Szent Ambrusnak tulajdonított, de valójában a 11. századi Berengarius tollából származó irat szerint egyrészt az Egyházban egyesült híveknek, másfelôl pedig magának az Egyháznak is lelki anyja Mária.

4. A 13. század elejérôl származik egy irat, amelynek szerzôje ismeretlen. Ez a Berengárius-féle gondolatot újabb mozzanattal bôvíti, amennyiben Mária és az Egyház anyai-gyermeki viszonyát kettôsnek mondja: a Szűzanya bizonyos szempontból nézve az Egyház anyja, más szempontból tekintve azonban az Egyház mondható Mária anyjának.

5. A II. vatikáni zsinat szándékosan mellôzte az Egyház anyja kifejezést, csak ennyit mondott: ,,a katolikus Egyház ... szeretô szívű édesanyaképp tiszteli ôt'' (E 53). VI. Pál pápa -- a zsinati kisebbség megnyugtatására záróbeszédében mégis az Egyház anyjának nevezte Máriát, hiszen ezt az elnevezést helyesen is lehet értelmezni [8].

6. Hogyan értelmezi a mai teológia ezt a könnyen félreérthetô, és sok protestáns által félreérteti elnevezést?

a) Elsôsorban úgy, hogy itt inkább képpel, szimbólummal van dolgunk, messzemenô következtetéseket nem szabad tehát levonnunk belôle.

b) Másodszor: az Egyház-szót kétféle értelemben vehetjük, ha ilyen összefüggésben használjuk.

ba) Az Egyház Krisztus által alapított intézmény. Olyan közösség, amely igehirdetése és szentségei által mintegy megszüli a lelkekben Isten Fiát, ahogy a középkori misztika szerette kifejezni. Ennek az intézmény-jellegű közösségnek részben típusa, részben anyja Mária. Típusa, hiszen az Egyház Máriához hasonlóan szüli Isten Fiát a lelkekben, amikor a Krisztusban megvalósult messiási üdvösségrôl eszmélôdik, azt magáévá teszi és hirdeti, továbbá szentségeiben közvetíti. Az így értelmezett közösség anyjának Mária csak annyiban mondható, amennyiben ô szülte a közösség létét megalapozó és a közösséget életben tartó Fôt, és amennyiben a közösség életét az idôk végéig elkíséri az ô termékeny közbenjárása. Ennyire tág értelemben a protestánsok is elfogadhatják, hogy Mária a krisztusi Egyház anyja.

bb) Az Egyházat úgy is tekinthetjük, mint egyes hívôk összességét. Az ilyen értelemben vett Egyháznak azért anyja Mária, mert anyja az így egyesült hívôk mindegyikének, amint az Szent Ágoston óta tudatosult Egyházunkban. Anyja, hiszen az egyesek üdvösségérôl gondoskodó szeretete minden egyes hívôre kivétel nélkül ráirányul, anyai szeretettel szeret mindenkit, aki Krisztust szereti. Aki a protestánsok közül Mária közbenjárásának tényét el tudja fogadni, ezt a második fajta anyaságot még inkább elfogadhatja, mint az elôbbit.

Jézus tanításai olyan egyszerűek voltak, hogy a tanítványai se értették meg a példázatait, meg kellett nekik magaráznia

ennyit erről az újabb jehovás maszatolásról...

a keresztény hitnek sosem csak a Biblia volt az alapja, ezt nem kellett "elismerni", ezt nem tagadta soha senki a reformációig

[link] Mária és a szentek

[link] A szentek és képeik tisztelete

tehát mindenki megértette Jézus példabeszédeit (mert hogy a kérdező szerint olyan egyszerűen tanított, hogy az egyszerű emberek is megértsék), de azért biztos ami biztos, mégis csak megkérték, hogy magyarázza el nekik...

logikus

Vajon a tanítványok megértették Jézus szavait?

Mt 13,36

Akkor elbocsátotta a népet, s bement a házba. Odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédedet!”

Mt 15,15

Péter megkérte: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!”

Mk 7,17

Amikor a tömeg elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme.

Jn 16,17

A tanítványok közül néhányan elkezdtek tanakodni: „Mit akarhat ezzel mondani: Rövid idő, s már nem láttok, ismét rövid idő, és viszontláttok? És hogy: az Atyához megyek?”

Jn 16,18

Így töprengtek: „Mi az, hogy rövid idő? Nem értjük, mit akar vele mondani.”

Mt 13,10-11

Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz nekik példabeszédekben?” „Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait - felelte -, de nekik nem.

Lk 24,44-45

Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak. >Ekkor< megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat...

Péld 3,5-6

Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz. Minden utadon próbáld fölismerni, akkor egyenessé teszi ösvényedet.

2Pét 3,15-16

Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek, ahogy szeretett testvérünk, Pál írta nektek ajándékul kapott bölcsességében minden olyan levélben, amelyben ezekről a dolgokról beszél. Vannak bennük nehezen érthető dolgok, ezeket a tanulatlan és állhatatlan emberek kicsavarják a saját vesztükre, akárcsak a többi Írást is.