Egy keresztény normálisan áll hozzá ezekhez vagy betegesen elutasítja?

Nem akarok baromságokat írni, csak a személyes tapasztalataimat osztanám meg.

Az én köreimben úgy vettem észre, azok akik kereszténynek vallják magukat, de káromkodnak, dohányoznak, szexelnek házasság előtt (tehát nem veszik véresen komolyan a dolgokat), azoknak semmi problémájuk nincs ezekkel. Azon ismerőseim, akik úgy próbálják meg megélni a keresztény hitüket, hogy mindenben a biblia szerint igyekeznek élni, mindenben a törvény nézik, és szinte csak ekörül forog az életük, na ők még azon is megbotránkoznak ha én hellt iszok.

Lucifer pizzériába nem biztos, hogy elmennék, de ez csak személyes averzió.

Soproni démon az egyik kedvenc söröm, és valszeg a hell energiaitallal sem lenne semmi bajom, de egyáltalán nem iszom energiaitalt.

27/F/fundamentalista református

Ami engem illet, nem helyeslem, hogy a gyártók ilyen módon játszanak a Sátán dolgaival. Ezek mögött a nevek mögött olyasfajta marketingüzenet áll, hogy "fogyaszd a termékünket, és ezzel bizonyítsd be, hogy modern, trendi vagy, és fölötte állsz az ócska babonáknak."

Namost, én nem állok az ócska babonák fölött, visszautasítom ezt a marketing-üzenetet, és ezért el szoktam kerülni ezeknek a termékeknek a fogyasztását. De nem botránkozom azon, ha ezt valaki nem gondolja ennyire tudatosan végig, és fogyaszt, mert amúgy ízlik neki a termék. "Pizza diavolo"-t pl. ettem már, mert szeretem az erőspaprikát, de ezt a terméknevet sem helyeslem.