Tegyem vagy ne? Tehetem vagy sem? Így változtathatnék magamon és az életemen?

Kedves Kérdező!

Most sajnos nincs időm, annyit azonban leszögezek, hogy a hitet értelmetlen dolog kérni, aztán pedig leülni és várni, hogy megérkezzen. Pál apostol szerint a hit hallás által jön, a hallás pedig Isten Beszédének a kijelentése által ( Rm 10,17 ), azaz a hiányzó hit pótolható. A rossz dolgokban való hit nem így működik, hanem úgy, hogy az ember mindenkinek meghallgatja a véleményét, minden gondolatát válogatás nélkül elhiszi, sokat gondolkodik a rossz dolgokon és mindezeket minél többször ki is mondja.

Van egy jól bevált trükk:

Tisztítsd meg a tükröt addig, amíg nem látsz olyat, amilyet akarsz.

Hajjaj! A Hit ajándék. Az ember csak úgy magától nem lessz képes rá. Azt Istentől kell kérni, és figyeld meg ha kéred akkor meg is fogja adni. :) Sok sikert!

szép estét, jó éjszakát: Elizabeth

Kedves Kérdező! Nem tudom hány éves és milyen nemű vagy, de azt látom, hogy nagyon mélyen vallásos. Én viszont nem. Megpróbálok segíteni neked, amennyi kitelik tőlem, így ismeretlenül.

Szögezzük le: Ha elégedetlen vagy az életeddel, boldogtalan vagy, aggódsz, félsz, szorongsz, csúnyának, butának, szerencsétlennek gondolod magad, pesszimista vagy, nem hiszel abban, hogy ez változhat, stb... akkor bizony nagyon kemény és hosszú munka elé nézel, hogy ezt mind megváltoztasd!

Nem akarlak megsérteni, tisztelem a hitedet, de tulajdonképpen te a végletekig bonyolítod ezt az egészet az okkultizmustól és Isten "haragjától" való félelmed miatt. Ha ezt félretennéd, még akkor is egy piszok kemény meló lenne megváltoznod, erre Te már az első lépés előtt ellehetetleníted a saját boldogságodat, mondván: Istennek nem tetsző dolgot művelnél.

Ha úgy gondolod, a fejedben sok minden nem stimmel, pl. nincs elég önbizalmad és nem működnek a dolgaid az életben, akkor akár még felkereshetnél egy pszichológust is. Vagy Isten azt se szereti?

Elég erőteljes vallásos nevelést kaphattál, amit őszintén sajnálok. Jó dolog a hit, de ha megakadályoz abban, hogy kiteljesedett életet élj, az már rég rossz. Pedig lehetsz jó erkölcsű, vallásos, igaz hitű ember úgy is, hogy közben nem meg tönkre az életed - elvégre az mégis kinek volna jó? Én egyetlen Istent se ismerek, aki örülne a te nyomorodnak.

Ne utolsó reményként tekints ezekre a dolgokra, az hiba lenne. Inkább úgy, mint egy lehetőségre. Mindössze az velük a baj, hogy ha komoly problémád van, akkor ezek a valódi változáshoz képest szerintem csak felszíni javulást fognak neked adni. Tudod, én is remek tapasztalatokat szereztem, de komoly bajból csak komoly munkával lehet kigyógyulni. Ha ebben a hited megakadályoz, akkor elég nagy bajban vagy.

Tudom, hogy ez egy vallásos témájú kérdés a Vallás kategóriában, és a válaszolók is segítőkész vallásos emberek, de nem hagyhatom szó nélkül ezt, mert így ismeretlenül is azt látom, hogy egy igazán nehéz helyzetből lehetetlent csinálsz - és még egyszer mondom, én nem ismerek olyan Istent, akinek ez kedves lenne.

Írhatsz privátban is nekem, ha szeretnél. Nem vagyok semmilyen guru, én is élem a küzdelmes életemet jóval és rosszal együtt, igyekszem jó ember lenni. Segítek, ha tudok.

Mint mondtam, nem vagyok igazán vallásos (legalábbis a keresztény-zsidó kultúrkör hitélete szerint), de ateista sem vagyok, még mielőtt valaki azt gondolná. Bár jártam templomba és hittanra is, de az már régen volt.

Mindenféle mágiával próbálkozni valóban nem volna okos dolog, de az, hogy akár az agykontroll, de még inkább az NLP a sátán műve lenne, ez a talajtól annyira elrugaszkodott, hogy racionális, de nem kő-materialista fiatalként erre nem is tudok mit mondani.

Sok sikert!

22/F

kedves Kérdező, jobban vagy? én az NLP ről keresek infót, és belebotlottam a kérdésedbe.

Sajnos a keresztény egyház nagy bűne az emberek bűntudat által való megnyomorítása. Biztos, hogy Isten nem boldogtalan, bűntudat által mardosott embereket szeretne itt látni a Földön.

Talán az Egyház így építette ki a hatalmát évszázadokon keresztül, hogy bűntudattal keltett félelmet, hiszen a félelemben élő ember sokkal engedelmesebb.

Én magam is katolikus vagyok, de az Egyházzal sokmindenben nem értek egyet. Engem nemrég egy egyházi személy alázott meg és bántott meg annyira, hogy úgy sírtam, zokogtam felnőtt létemre, mint egy elhagyott csecsemő.

Miért van erre szüksége az egyháznak, hogy megnyomorítsa az embereket lelkileg? Miért nem a kiteljesedett, boldog, szabad ember az eszménykép?

Kövesd azt a hangot, ami mély, belső, lelki megkönnyebbüléshez vezet. Ez az Isten hangja.