Valamit nem értek a keresztéységben. Ha Isten teremtette az embert, akkor a lázadó hajlam és a szabadakaratot is ő teremtette. Akkor ő a felelős azért, ha az meber - Isten hibájából - elkárhozik?

Foglalkoztat ez a gondolat, ez jó hír. Én is így kezdtem. Kerestem a választ és nem találtam, de az Úr szépen lassan egyengette az utam és végül otthonra leltem, szabad lettem. :) Az első válaszoló pedig csak a tudatlanságát bizonyította, sok emberrel pacsizhatna, szánom őket.

A kérdésedre: szabad akarat van. Nem engedetlenség van, van az engedelmesség hiánya. Ahogy sötét sem létezik, hanem csak a világosság hiányáról beszélhetünk, ahogy a halál is az élet hiányából fakad. Mielőtt támadod ezt a véleményt, közlöm, hogy Einstein gondolata, így az egyik legokosabb embernek igyekeznél ellent mondani.

A te döntésed, hogy maradsz engedelmes és akkor áldásban maradsz, vagy úgy döntesz, hogy márpedig te megszeged a szabályokat, amik érted lettek meghozva, a te érdekedben.

Ha te szembeköpöd az apád, mert nem tetszik neked, hogy tiltja azt, hogy állandóan részeg legyél vagy otthon bulizz és ezért kipenderít otthonról, mondván majd ha normális leszel, akkor újra visszafogad és újra megkapod a kiváltságokat, pl. eltart, ad fedelet, ad kaját, na abban semmi kivetnivaló nincs. Az, hogy szembeköpted és fellázadtál ellene, az a te döntésed volt és ennek pedig lett egy következménye.

Mindennek van következménye. Én pl szánakozva felnevetek azon, aki mindennemű tudás és ismeret nélkül beleszól egy olyan témába, amiről semmit sem tud. Lásd egyeske. Az ő döntésének a következménye az én szánakozó mosolyom.

Azt tudni kell,hogy az elkárhozás,meg az,hogy eredendően bűnösök vagyunk,ez az egyház kitalációja,ez pedig nem összekeverendő Isten tiszta szavával.Megfélemlítő funkcióval jött létre,hátsó szándékból.A bűntudattal élő,és megfélemlített embereket sokkal könnyebb irányítani,hiszen meghúzzák magukat,nem mernek eléggé nyitottak lenni,kérdezni,önállósodni,hiszen akkor az Istenben kételkednének-mármint ezt a dumát nevelte beléjük az egyház.

Isten nem hibáztatható,mert ő tudta,hogy az életben mindkét oldalra szükség van,hiszen csak akkor választhatjuk az egyiket,ha van másik.Éppen ezért nem is bünteti az embert a döntéseiért,nem küldi kárhozatra,hiszen akkor önmagát köpné szembe.Az igaz ugyan,hogy az ember juthat a pokol állapotába a sorozatos rossz döntései miatt,igen,felelősek vagyunk önmagunkért.De a pokol,vagy kárhozat nem örökké tartó állapot,nem olyan,mint ahogy azt az egyház beállítja.

A szabad akarat kényes dolog. Ha valamire nem teremtjük meg a lehetőséget se, az egyfelől nem szabadság, másfelől bizalmatlanságról árulkodik. Isten az embernek megelőlegezte a bizalmat. A szeretethez hozzátartozik a bizalom. A világnak így van értelme. Nincs szeretet szabadság nélkül.

Vitathatjuk az ember felelősségét a saját és környezete sorsára nézve, de a tapasztalat azt mutatja, hogy egy felelősségtudatban leélt élet értékesebb, mint egy anélküli.

A keresztény ember pedig már itt a Földön békességre lelhet, nem a Mennyország az egyetlen célja.

1."Ha Isten teremtette az embert, akkor a lázadó hajlam és a szabadakaratot is ő teremtette. "

Igen. A lázadó hajlam is bennefoglaltatik a szabadakaratba.

Komolyan nekem az az érzésem, hogy a Jumaji film áll legközelebb mint példa erre.

Egy kiválasztó játék különböző tehetségekkel képességekkel vagyunk megáldva és az éli túl aki helyesen döntött.

2. "Akkor ő a felelős azért, ha az ember - Isten hibájából - elkárhozik?"

Azt kérlek felejtsd el, hogy Isten hibájából. Ilyen kategória nem létezik, csak a görög mitológia tartalmazott emberi gyarlóságokkal felruházott antropomorf Isteneket.

Meg vagyunk próbálva. Kisértések közelítenek, és az ember dönti el a szabadakaratával, belemegy vagy távoltartja.

De ugyanígy a jó dolgok is közelítenek, azt viszont kevésbé látjuk, mert természetesnek tartjuk.

Lényeg az, hogy az ember saját magát ítéli tettei által, ebben ugyanannyi jog van a jó cselekedetek végrehajtására, mint a rosszakra, és ebbe Isten nem szól bele, mert akkor az már nem lenne az ember szabadakarata.