Hallani fogtok háborúkról, éhinségről, földrengésről, de ez még nem a vég. Mikor jön el a vég?

előbb fogja az USA

látom, némelyeknél jól halad az agymosás

Mt 24,1 - Mt 24,2

(Vö.: Mk 13,1-2; Lk 21,5-7.) Jézus e beszédben, amely az ötödik Máté evangéliumában, két dologról szól: Jeruzsálem pusztulásáról és a világ végéről. Ez a két jövendölés sokszor egybeolvad, s mintegy egy síkba vetítve látjuk az eseményeket. Ezt nevezik prófétai látomásnak, ahol a közeli és távoli jövő eseményei nem választhatók szét egymástól. Sőt azt is állíthatjuk, hogy Jeruzsálem pusztulása előképe a világ végének, mert ekkor szűnt meg hivatalosan az Ószövetség szerepe az üdvtörténetben. Ezt pedig az Ószövetség prófétái erős, kozmikus színezetű képekben jövendölték meg. Ez volt "Jahve napja". Ezt a prófétai stílust használja Jézus Jeruzsálem pusztulásának és a világ végének a jellemzésére. Irodalmi szempontból csodálatos alkotás ez a beszéd, melynek előterében áll a templom pusztulása, míg mögötte látható a világítélet.

A templom, amelyet Nagy Heródes tervei alapján már 50 éve építenek, a zsidók csodálatának volt a tárgya. Az apostolok nem mulasztják el, hogy felhívják az Úr figyelmét azokra a hatalmas kövekre, amelyekből épült szinte az örökkévalóságot jelképezte az apostolok szemében. Ilyen kövekből épültek fel a szíriai Baalbek (Heliopolis) templomai, ahol még ma is látni lehet 10×6×4 m méretű köveket. Hihetetlennek tűnik fel az apostolok előtt Jézus jövendölése, hogy kő kövön nem marad. Ez szó szerint beteljesedett Kr. u. 70-ben, Jeruzsálem pusztulásakor.

Mt 24,3 - Mt 24,14

(Vö.: Mk 13,5-13; Lk 21,8-19.) Az Olajfák hegyéről gyönyörű kilátás nyílt az alatta fekvő templom aranytetős fehér épületére. Az Olajfák hegye K-re volt a templomhegytől, 800 m-re emelkedett ésa Kedron-völgy választotta el tőle. Az apostolok érdeklődnek Jézus eljövetele iránt. Ennek a szónak a görög megfelelője: paruzia jelentette a királynak hivatalos és ünnepélyes megjelenését valamilyen helyen. A keresztények ezt a szót Krisztus dicsőséges eljövetelére alkalmazták. Az apostolok kérik, hogy Jézus adja meg eljövetelének, valamint a világ végének előjeleit. Jézus válaszában először Jeruzsálem pusztulásáról szól. Ennek előjelei: hamis Messiások fellépése háborúk, éhínség, földrengés és ragályos betegségek. Az I. sz. közepe táján a római birodalomban mindenféle háborúk voltak számos földrengés pusztított Kis-Ázsiában és a görög szigeteken Rómában a pestis 30000 áldozatot követelt Palesztinában 45 körül éhínség volt (ApCsel 11,28). A keresztényeket üldözni fogják, de az evangéliumot már az egész világon, vagyis a görög-római világban hirdetni fogják, s szent Pál működésével szinte maradék nélkül megvalósul ez. Bizonyságul fog szolgálni Jeruzsálem pusztulása, miképpen jár az, aki Isten igéjét nem fogadja be. A tanítványok azt hitték, hogy Jeruzsálem pusztulásával a jelen világnak is vége lesz, s a Messiás megkezdi dicsőséges uralmát. Jeruzsálem pusztulása valóban kezdete volt a Messiás történeti büntető ítéletének, s előképe az utolsó ítéletnek. Jézus általános vonásokban szólt mindkettőről, a nélkül hogy az időt közelebbről megjelölné; óvatosságra, hűségre és állhatatosságra inti övéit minden kísértés és megpróbáltatás közt. Jeruzsálem pusztulásakor az evangéliumot már az egész római birodalomban hirdették, a végső Úrjövetkor pedig az egész földön hirdetni fogják.

Mt 24,15 - Mt 24,22

(Vö.: Mk 13,14-20; Lk 21,20-24.) A pusztulás iszonyatossága hasonló lesz ahhoz, melyről Dániel próféta jövendölt (9,27; 11,31; 12,11), amikor Antiochus Epifánesz Kr. e. 168-ban Zeusz szobrát felállította a jeruzsálemi templomban. Ehhez hasonlítja Jézus majd az ostrom alatt a templomban kiontott vért, a templom elfoglalását a rómaiak által, hisz Titusz volt az utolsó ember, aki a szentek szentjében járt. Aki olvassa Jézus e jövendölését, meneküljön. A keresztények tényleg elhagyták Jeruzsálemet az ostrom előtt, s Pellába, a Tízváros egyikébe menekültek. A menekülés ne legyen télen, amikor esőzés van, ne szomaton, amikor nem volt szabad 1 km-nél nagyobb távolságot megtenni. A gyalázatos pusztulás (Dán. 9,27; Dán. 12,11) a templom megszentségtelenítése, melyet az ostrom idején a zélóták vérengzése okozott. Jeruzsálem pusztulásáig a zsidó-keresztények is megtartották a szombatot.

Mt 24,23 - Mt 24,28

(Vö.: Mk 13,21-23; Lk 17,23-24,37.) Hamis próféták, álkrisztusok jelennek meg, és sok látszólagos csodát tesznek. A néphit vallotta, hogy Krisztus előbb rejtekhelyen, a pusztában jelenik meg. Krisztus megjelenése hirtelen és mindenkitől láthatóan fog bekövetkezni, mint a villámlás. Ahol a holttest... közmondás, amely Jézus nyílt megjelenésére utal - a keselyűk elől nem marad elrejtve az állati hulla -, de érthető Jeruzsálemre is, melyet a rómaiak fognak elpusztítani. Jézus itt az utolsó időkről kezd beszélni, és óvja övéit a csodatévő hamis krisztusoktól, az antikrisztus képviselőitől. Mikor a világ megérett az itéletre, Krisztus, az örök bíró, olyan hirtelen jön el, mint ahogy a ragadozó madár lecsap zsákmányára.

Mt 24,29 - Mt 24,31

(Vö.: Mk 13,24-27; Lk 21,25-27.) Az álkrisztusok fellépte után megjelenik az Emberfia jele, ez az egyházatyák egyhangú felfogása szerint a kereszt. A prófétáknál és az apokaliptikában a kozmikus események hozzátartoznak a világvég leírásához: a nap elsötétedik... Az Emberfiának eljövetele az ég felhőin jelzi istenségét, mert az Ószövetség istenjelenéseiben a felhő mindig szerepet játszik. Jézus még egyszer szól erről az eljövetelről (Mt 26,64) a főtanács előtt. Az angyalok összegyűjtik a választottakat a szétszórtságból, valamint a pogányokat, akik üdvözülni fognak.

Mt 24,32 - Mt 24,35

(Vö.: Mk 13,28-32; Lk 21,29-33.) A világ végének, de elsősorban Jeruzsálem pusztulásának lesznek előjelei. Amint a fügefa jelzi a nyarat, úgy ezek az előjelek, a bekövetkezendő eseményeket.

Mt 24,36 - Mt 24,44

(Vö.: Lk 17,26-27.34-35; 12,39-40.) A világ végének az idejét csak Isten tudja. Az emberek Jeruzsálem pusztulásáig és a világ végéig élik megszokott életüket, mert az előjelek ellenére is meglepetésszerűen éri őket. Ezért olvasható a Talmudban: "Három dolog jelenik meg akkor, amikor nem is sejtik: A Messiás, a földbe rejtett kincs és a skorpió". Ketten lesznek... azt akarja kifejezni, hogy az egyik elveszti életét Jeruzsálem ostrománál, a másik pedig megmenekül. A tanítványok a 3. versben kettős kérdést intéztek. Első kérdésükre Jézus azt feleli, hogy Jeruzsálem pusztulása közel van, (lásd 33.vers). Ez a nemzedék Jézus kortársait jelenti, akik megélik Jeruzsálem pusztulását. A második kérdésre Jézus válasza az, hogy az utolsó ítélet napját csak Isten ismeri (lásd 36. vers).

Mt 24,45 - Mt 24,51

(Vö.: 12,42-46). Jézus váratlan megjelenésével kapcsolatban Máté három példabeszédet hoz, mindegyik az ember végső céljára mutat rá. Az első a hű és okos szolga példabeszéde. A szolga ura távollétében mindent ura meghagyása szerint csinál, azért jutalma nem marad el. Míg a hitvány szolga urától büntetést kap, megfenyíti, eredetiben: kettévágja érthető a szó eredeti értelmében, hisz az ókorban, sőt még a Szentírásban is előforduló büntetés volt de érthető átvitt értelemben valamilyen szigorú büntetésre vonatkoztatva. A szolga jelenti az Egyház szolgáit, elsősorban az apostolokat, amit valószínűsít, hogy Péter kérdése adott alkalmat a példabeszéd elmondására (Lk 12,41).

Máté evangéliumának 24. fejezetének elemzése

1. vers: az olajfák hegye felé, hogy éjszakára Bethániába, Lázár házához menjen, miután egész nap tanított.

... hogy figyelmeztessék őt annak nagyságára, szépségére és erősségére, alkalmat vévén Máté 23,38.-ből, hol Jézus a templom pusztúlását megjövendölte. A templom valóban az épitészet csodaműve volt.

3. vers: honnan legszebb kilátás volt Jerusalemre és a templomra Márk 13,3. szerint Péter, Jakab, János és András, a legmeghittebbek. A tanítványok azt hitték, hogy Jerusalem pusztúlása és a templomé az Úr eljövetével utolsó itéletre a világ végezetén ugyanegy időpontra fog esni. E hiedelemre maga az Úr adhatott alkalmat, a mennyiben e két eseményt gyakran állította egymás mellé (Máté 16,27.28. 22,7.8. 23,38.39.). Miért ezt? lásd a követk. jegyzetet.

4. vers: Krisztus itt következő feleletében fölvilágosítást ad mind a két eseményről, mint ezt a sz. atyák egyértelműleg állítják, habár egyes körülményeknek egyik vagy másik eseményre való elkülönzésében nem egyformán vélekednek. Némelyek azt állítják, hogy a beszéd első része a 32. versig, Jerusalem pusztúlásáról szól, a többi pedig a világ végezetéről. Mások azon véleményben vannak, hogy Krisztus az ő isteni szemléletében, mely előtt ezer év annyi, mint egy nap (Zsolt. 89,4.), mind a két eseményt összefoglalva és egymásba szőve adja elő. Ez utóbbi nézet, úgy látszik, a nevezett események természetének és a jövendölés betűjének inkább megfelel. Mind a két esemény, Jerusalem pusztúlása és a világvégezet, részei egy isteni ténynek, Isten itéletének az emberek fölött; miután a prófétai látomásokban ilyen, idő jártával fokonkint bekövetkező eseménynek, melyek összevéve csak egy isteni tényt képeznek, egy szempont alatt, egymásba szőve, gyakran adatnak elő (vesd össze: Izai. 24,26. s követk.), a dolog természetével igen megegyez, hogy Krisztus ez eseményeket úgy hirdeti, hogy egyik a másik által, egyik a másikban közöltessék. Azoknak e benső összefüggését a betűszerinti értelem is megerősíti. A 29. 30. 31. v. a világvégezetnek látnoki szempontja határozottan és világosan előtünik, és mégis a 34. v. az mondatik, hogy mindezen megjövendölt dolgokat az akkori nemzedék még megéri. Mind a kettőt csak úgy lehet megegyeztetni, ha fölteszszük, hogy ugyanazon szavak által mind a két esemény előadatik, de mégis úgy, hogy majd az egyik, majd a másik lép egyenes, betűszerinti, tökéletes értelemben, előtérbe, míg a másik ugyanazon szavak alatt csak tágabb, nem tulajdon, és tökéletlen értelemben rejlik. Némely ujabbak azon véleményével, hogy Krisztus egyedűl Jerusalem pusztúlásáról jövendölt, nemcsak az egész őshagyomány, hanem a jövendölés betűje is ellenkezik.

5. vers: Tulajdonképen hamis Messiások Jerusalem pusztúlása előtt nem léptek föl; mert Teodás (Ap.cs. 5,36.) és az egyiptomi (Ap.cs. 21,38.), lázítók voltak, Simon a mágus (Ap.cs. 8,10.) pedig hamis próféta volt. Hanem ez esemény után időnkint léptek fel olyanok, kik magokat Krisztusnak mondták, mint a régibb időkben Chochba, Hadrián császár alatt, az ujabb időben a 17-ik században Sabbatai Zebhi, ki utóbb mohammedánus lett, a hamis bölcsészek, kik tanaikat az üdvösség tudományának helyére tették, és az antikrisztus előkövetei (Dániel 7.). Ez maga lép föl az utolsó időben a kereszténység megsemmisítésére, s azt fogja hirdetni, hogy minden üdv tőle van (Ján. 5,43. Tessz. II. 2,1. s követk.). E szavak egyenesen és tökéletes értelemben a világvégezet előzményeiről szólnak. Krisztus a hamis Messiásokat mind összefoglalja, mivel az örökkévaló nézletben minden egyben összpontosúl, s a különféle hamis Messiások összevéve csak egyet képeznek, ki végre az antikrisztusban legfőbb fokozatban fog fellépni. Csak távolabbi, tökéletlen értelemben vonatkoznak ez igék a Jerusalem pusztúlása előtti hamis prófétákra.

7. vers: Ez is csak tökéletlenűl illik ama csatákra és szorongatásokra, melyek a zsidó háborúban Jerusalemnek a romaiak által véghezvitt pusztítását megelőzték; ez tökéletes teljesedését az idők végezetével fogja nyerni (lásd Krón. II. 14,1. s követk. Jel. 19,20.).

8. vers: ez csak érzéki gyötrelem, de a nagyobb, az erkölcsi nyomor azután következik, mint le van írva alább.

9. vers: titeket, és bennetek a szentet, igazat és jogosat fogják akarni elpusztítani énérettem, az én tanításomért, a kereszténységért. Lásd Máté 10,22.

10. vers: megütköznek a kereszténységnek látszólagos erőtlenségén, és elpártolnak.

11. vers: kik magokat Istentől ihletetteknek, Isten eszközeinek, isteni követeknek fogják mondani, s az igaz tanítást megvetvén, kedvök szerint változtatni.

13. vers: A 9–13. v. szintén csak tökéletlenűl vonatkozhatik ama kevés keresztény üldözésekre és hamis prófétákra Jerusalem elpusztúlása előtt; tökéletes értelemben a keresztény időszak alatti üldözésekre és eretnekségekre vonatkoznak, melyek ismét együvé foglaltatnak, habár az idők végezetével fognak különösen dühös és romboló módon fellépni. Lásd 7-ik jegyz. vesd össze: Máté 10,22.

14. vers: Lásd Máté 10,18. Miután az evangéliom minden népnek az egész világon hirdettetett, s abban az isteni szeretet és bölcseség bizonyságát vették, azután jön a világ vége és annak itélete. Vesd össze: Izai. 49,6. 51,5. 56,7. 60,1. 66,19. Izai. 19,21. s követk. Zakar. 2,11. Csak tökéletlen értelemben vonatkozhatik e végezet Jerusalem pusztúlására, a mennyiben a sz. apostolok, különösen Pál, Krisztus tanítását a romai birodalom minden tartományaiban még amaz esemény előtt elterjesztették.

15. vers: Ha látjátok az iszonyatosságokat, melyek Jerusalemen, a szent városon, és a templomon véghezvitetnek, mint Dániel próféta megjövendölte, – akkor stb. Lásd 16. v. Ezen iszonyatosságok a város ostroma a pogány ellenségek által, a romai sasok és bálványképek fölállítása, és egyéb pusztítások, melyeket az ostrom alatt magok a zsidók véghezvittek a templomban.

15. vers: Némelyek szerint, ez a sz. evangélista észrevétele, mely által figyelmeztette az akkori keresztényeket, hogy ezen iszonyú dolgok mármár kezdenek bekövetkezni.

16. vers: hogy azok barlangjaiban az üldöző ellenség elől menedéket találjanak. A keresztények Jerusalem ostromakor csakugyan elfutottak Pellába, a bérczes Gálaádba és más hegyi vidékekre.

17. vers: hanem hamar szaladjon onnét, hogy időt ne veszítsen; vagy fusson a szomszédházak tetején át az országútra. – A keletiek házain egyik lapos födélről a másikra lehet menni, s kivülről közönségesen vannak lépcsők a fel- és lejárásra, a nélkül, hogy a házba be kellene menni.

19. vers: az ijedelem és futásra alkalmatlan állapotuk miatt.

20. vers: rossz időben, hogy a rossz út oly nagy akadály a futásban. Szombat napon a zsidók csak ezer nagy lépésnyi utat tehettek. Krisztus halála által ugyan az egész mózesi szertartási törvény meg lőn szűntetve, de valameddig a keresztények zsidók között laktak Palesztinában, s a pogányok még nem léptek be az anyaszentegyházba, Mózes és a törvény iránti tiszteletből jó volt megtartaniok a zsidók szokásait. De miután a pogányok is beléptek, az evangéliomi szabadság és fölmentés a szertartási törvénytől átalános egyházi határozat által (Ap.cs. 15,28. s követk.) elrendeltetett (ar. sz. Ján. Teofil). A 15–20. v. egyenesen és tulajdonképen a Jerusalem pusztúlása előtti és utáni szorongatásokról szólnak; távolabbi és nem saját értelemben egyszersmind amaz iszonyúságokra és szorongatásokra is vonatkozhatnak, melyeket az antikrisztus az idők végezetével fog előidézni; mert ugyanazon Dániel próféta szól ezen iszonyúságokról (Dániel 12,11.) és erőszakoskodásokról is, melyektől az egykori keresztények, a mennyire lehet, gyors futással menekűlni igyekezzenek.

21. vers: Miután oly szorongatásról van szó, mely, míg a világ tart, legnagyobb lesz, itt tehát egyenesen és sajátlag nem érthető ama szorongatás, melyet a romaiak Jerusalemre hoztak, mert ilyen volt több is, nagyobb is; itt az utolsó, az itéletet megelőző antikrisztusi iszonyú korszak értendő; s így a 21. 22. v. csak távolabbi és nem tulajdon értelemben alkalmazhatók Jerusalem pusztúlásának idejére.

22. vers: ...testileg és lelkileg. A csábítás az antikrisztus idejében oly nagy lesz, hogy senki nem üdvözűlne, ha Isten annak uralmát meg nem rövidítené; valamint senki nem maradna életben a keresztények között, ha Isten közbe nem lépne. Választottakért - az akkor élő kevés szentekért, hogy ezek, magok, és általok mások megtartassanak.

24. vers: a sátán által. Sz. Pál (Tessz. II. 2,9.) és János (Jel. 13.12.) ugyanazt mondják az antikrisztusról, e ezt részletesebben előadják.

26. vers: Ha majd akkor mondják nektek: Az igaz Messiás a mezőn van hadseregével, vagy pedig itt s amott van, hogy titkos összejöveteleket tartson, ne higyétek, hogy az a Messiás, és ne csatlakozzatok hozzája.

27. vers: Ne hagyjátok magatokat elámíttatni; mert hirtelen, és mint az ég egyik szélétől a másikig feltünő villám, mindenki által látható lesz az én második és utolsó eljövetelem. Ezen eljövetel nem vonatkozhatik tulajdon értelemben a Jerusalem fölött tartott itéletben láthatlanúl működő Istenre.

28. vers: Értelme ez: Valamint a sasok a hulla körűl összegyülnek, úgy fog majd jőni, midőn az antikrisztus véghezvitte iszonyúságait, az ember fia büntető itéletben a megromlott emberiségre. Átvitt értelemben, Krisztusnak azon láthatlan eljövete is érthető, mely a romai sasok büntető itéletében a megromlott zsidó nemzetre szállott.

29. vers: melyet az antikrisztus és Gog és Magog idéztek elő (Jel. 20,7.). ...elvesznek, eltünnek. ...az ég serege, mind a csillagok. Ama szorongatás után keményen megrendül az egész csillagos ég, melyen az Úr jele láthatólag fog feltűnni (30. v.), és mindent sürű sötétség borít el. Vesd össze: Izai. 13,10. Ezekiel 32,7.8. A csillagos ég a földdel együtt teremtetett (Móz. I. 1.), s igy vele egy egészet tesz, azért vesz az is részt az itéletekben, melyek erre szállnak.

30. vers: A sz. atyák magyarázata szerint, ez a jel a kereszt; igy énekli ezt az anyaszentegyház is az ő zsolozsmájában. Ez volt jele az ő megaláztatásának, tehát ez lesz jele az ő megdicsőülésének és uralmának is; mert az által vivta ki uralmát (Filipp. 2,8–9.). A föld nemzetségei itt az istentelenek, kik meglátván a keresztet, siratják, de már későn siratják bűneiket (Ágost.). Annak érzése fogja őket gyötreni, hogy az Urat keresztre feszítették (Ar. sz. Ján.). ...fényes felhőktől körülvéve. ...hogy az istentelenek uralmának a földön véget vessen.

31. vers: az egyetemes föltámadásra hivandó. A harsona itt hatalmas hang helyett van. ...a négy világrészről. Mindnyájan, az igazak úgy, mint az istentelenek testeikben megjelennek (Jel. 20,12. s követk.). Magáról az itéletről nem szól itt az Úr, mert a tanítványok csak az itéletet megelőzendő jelekről tettek kérdést (3. v.); de alább (25,31.) sz. Máté erről is előadja az Úr kijelentését. A 29–31. v. egyszersmind, bár nem saját értelemben, a Jerusalem fölötti itéletre is vonatkoznak; e szerint, az égi jelek elsötétedése alatt a zsidókra borulandó erkölcsi homály, az ember fiának jele alatt a győzedelmes kereszténység, a föld siránkozó nemzetségei alatt, a zsidóknak városuk sorsán kesergő tizenkét nemzetsége, az angyalok alatt az apostolok értendők, kik a földkerekség minden tájairól gyüjtenek híveket az anyaszentegyházba.

32. vers: A fügefáról vehettek hasonlatosságot.

33. vers: az Isten túlvilági országa; sajátlan értelemben, az anyaszentegyház, mely diadalmasan emelkedik a zsidóság fölött. Lásd Luk. 21,31.

34. vers: E nemzedék alatt, saját értelemben, a fönebbi fölvilágosító helyek szerint (23,36. 16,28.), az akkor élt zsidók értendők; sajátlan és távolabbi értelemben az emberiség átalán. Az akkori zsidókra nézve az egész jövendölés teljesedett, a mennyiben Jerusalem pusztúlását megérték, mely, részint saját, részint sajátlan értelemben, abban előre megmondatott; az összes emberiségre nézve pedig annyiból megyen vagy fog menni teljesedésbe, a mennyiben abban a világ végezete, részint saját, részint sajátlan értelemben, ábrázoltatik.

35. vers: föloszlanak, megváltoznak, más (jobb) állapotba mennek át (Pét. II. 3,13. Izai. 65,17.). Az én szavam változhatlan, és pontosan beteljesedik.

36. vers: Márk 13,32. hozzáteszi: még a Fiú sem, a mennyiben ember; de igen is tudja, a mennyiben Isten, és az ő emberisége Istenségével egy személyben egyesűl. Mikor következik be az itélet Jerusalemre és a világra, azt csak Isten tudja.

37. vers: midőn itéletre jő az antikrisztus ellen. 27. v.

39. vers: Valamint Noé idejében csak kevesen maradtak hívek az Istenhez, s majd mindnyájan csak a földi mulandóságba merűltek: úgy lesz ez világ végezetekor is, midőn az antikrisztus majdnem az egész emberi nemet elcsábítja; és valamint akkor az Úr közeledő itéletét nem vették észre, úgy azután sem fogják. S megjegyzésre méltó, hogy az Úr nem szól nagy gonosztettekről, hanem csupán a földi érzéki életről. A nagy gonoszságot maga a természeti ember is kárhoztatja, de a belérzést átváltoztató szeretetről, az elmét felülhaladó isteni bölcseségről fogalma sincs. Ő inkább a tisztán természetszerűt, a tisztán emberit, mint az az eredeti bűn állapotában mutatkozik, tartja egyedül igaznak és jónak, s ebben véli magát megigazúltnak. Az ily, csupán természeti erény és bölcseség, az ily, csupán természeti élet tévelyíti el az emberiséget az idők végezetén, és elfordítja Krisztustól, hogy elvakúlva képzelt igaz voltában, az Úr közeledő jövetelét nem sejti, s attól nem is fél.

40. vers: Mikor majd az Úr itéletre jő (27. v.), akkor az emberiségnek egyik része testestül lelkestül el fog veszni.

41. vers: A zsidók közönségesen kézi malmokon őrlötték terményeiket, mihez rendszerint nőcselédeket alkalmaztak. A 37–41. v. egyszersmind, bár nem saját értelemben, Krisztus azon eljövetére is vonatkozik, midőn a Jerusalem fölötti itélet tartatott, hogy az emberiségnek csak egy része lépett be az anyaszentegyházba, másika megmaradt pogány szokásaiban, és elhagyatott.

42. vers: De az Úr, figyelmeztetésűl eljövetére, a fönebbi jeleket adta, t. i. a hamis Messiásokat, a zendűlést a népek között stb. (4. 5. 14. v.); mirevaló tehát a mindennapi éber vigyázat? Épen arravaló, hogy ezen jeleket várjuk és fölismerjük; azután legfőképen arravaló, hogy a halál, mely hirtelen jöhet, ne találjon készűletlen. Az átalános itélet, melyről itt az Úr egyenesen szól, minden emberre nézve, mint különös itélet, már halálakor bekövetkezik, t. i. az ő lelkére nézve, mely még a test föltámadása előtt megitéltetik. Minthogy ezen különös itéletben csak az a végzés mondatik ki, melyet Isten egykor a közitéleten fog kimondani, tehát az itt egyenesen értett közitélettel együtt a különitélet is összefoglaltatik, s a tanítványok valamint egyikre úgy másikra nézve is vigyázatra intetnek; azért mondja sz. Jeromos: A mi közitéletkor mindenekre vár, az a halál napján minden egyesre nézve teljesedik.

44. vers: Ez nem csak a halál órájáról, hanem az Úrnak leendő második eljövetéről is szól. Ennek ugyan meg vannak bizonyos jelei, de mivel a világon semmi sem tűnik föl hirtelen, hanem előre készűl, utat tör, támad, fejlik, fejlődésében előhalad és teljesedik: úgy tűnnek föl ezen jelek is fejlődve az egész történelmen át, s időről időre mintegy fokozatosan mutatkoznak, míg az idő lefolytával teljesednek s a véget előidézik. Az antikrisztus tehát nem csupán az idő végezetével jő, hanem az idő folytán előköveteiben és előképeiben mutatkozik, s azért gyakorta előidézi a vele együtt járó jeleket (vesd össze: Ján. I. 2,18.22.) habár nem is egyenlő mértékben. Gyakran így jelenik meg az Úr itélete is, midőn időről időre isteni dicsőségben látható mennyei erővel itél ellenségei fölött, és ügyének diadalt szerez. Épen ezért minden századok hívei folytonosan éber őrködésre kötelesek az Úr utolsó eljövetének tekintetéből; mert habár tudják, hogy a világ vége akkor lesz, mikor ezen jelek fejlődésök végső fokára jutottak, de azt nem tudják, mikor következik be e fejlődés végső pontja, mivel ennek tudását az Atya magának tartotta fen (36. v.), azért soha sem is lehetnek biztosak, vajjon e végső pont nem fog-e az ő idejökben bekövetkezni.

45. vers: Vajjon ki a hűséges és urának javára ügyelő szolga, kire háznépe gondját bízta? Az-e, ki minden időben teljesíti kötelességét, mivel ura minden időben eljöhet és őt számra veheti? vagy pedig az, ki azt gondolja, nincs még itt uram eljövetének ideje, s azért kötelességei teljesítését halasztja? Az Úr e kérdést apostolaihoz intézi, s igy a folytonos éberségről, mint az egyházi előljárók különös kötelességéről szól (Hilár).

47. vers: Az Úr részeltetni fogja őt egykor uralmában.

50. vers: Ha pedig az ily egyházi elöljáró vagy bármely följebbvaló az Úr eljövetelét az itéletre távol lenni vélvén, a földi jólétbe, lakmározásba merűl, alattvalóival pedig keményen és igazságtalanúl bánik, akkor az Úr őt oly órában szólítja halál által itéletre, midőn nem is gondolta. Vesd össze: Péter I. 5,2. s követk.

51. vers: a szentek társaságából. ... örökre elkárhoztatja, mint a képutatókat. Lásd Máté 23. r. 1-ső jegyz. Lásd Máté 8,12.

Miért lövöldözne atommal Irán? Mert a ZUSA aszongya'?

Édes Istenem.

Máté evangéliuma 24. fejezet.

Jeruzsálem pusztulásának és a világ végének megjövendölése. Márk 13. fej. Lukács 21, 5—36. (V. ö. Luk. 12, 37—48; 17, 20—37 ; 19, 43. sk. ; vesd össze továbbá : a Jelenések könyvének egyes helyeit.)

Jeruzsálem pusztulása a világ végének történeti előképe (típusa). A próféták a jövendőt rendesen látomásokban szemlélik, melyekben néha a közelebbi és távolabbi események, a történelmi előképek és azok teljesedése a próféta szeme előtt összefolynak, mint a távoli hegyek körvonalai. (Ez az úgynevezett prófétai távlat.) Sokszor épen a legfontosabb jövendölések kapcsolódnak ily módon egymásba. Pl. a prófétáknál a szenvedő és diadalmas Messiás képe; a babiloni fogságból való visszatérés és a bűn rabságából való szabadulás a Messiás által. Az újszövetségi szentkönyvekben és kivált az evangéliumokban a Messiás többszörös eljövetele és országának különböző alakjai összeolvadnak (1. alább 24, 34. jegyz.) ; az újszövetségi antikrisztusban egyesítve vannak Krisztus különféle történelmi ellenfelei és a világ végére jövendölt nagy hamis messiás ; máshol Krisztus különböző győzelme a zsidóság, pogányság s általában az ördög országa felett stb. A jelen jövendölés két része elég jól megkülönböztethető, bár lehet, hogy azokban is vannak egyes mozzanatok, melyek úgy a város pusztulására, mint a világ végére, vagy nem világos, melyikre vonatkoznak. Az egész jövendölésben az alábbi hat szakaszt lehet megkülönböztetni.

A) 24. 1—3. Jeruzsálem pusztulásának megjövendölése általaban. (Márk 13, 1—4. Luk. 21, 5—7.)

1. Tovább megy vala az Olajfák hegye felé, Betánia községbe tartván, mint alább kitűnik. Mutogaták neki, nemzeti büszkeséggel, de Krisztus előbbi baljóslatú szavaira (23, 38.) emlékezve aggodalommal. A Nagy Heródestől megújított templom a maga nagy méreteivel és fényével a világ egyik csodája volt. — 2. Nem marad itt kő kövön. Ez szószerint beteljesedett Kr. u. 70-ben Jeruzsálem pusztulásakor Titus alatt, amiről Josephus Flavius, az egykorú zsidó történetíró, ki maga is tevékeny részt vett a zsidó háborúban, egész könyvet írt. (De bello Judaico.) Hitehagyott Julián császár ugyan megpróbálta háromszáz év múlva a templomot felépíteni, hogy Krisztus jövendölését megcáfolja ; de földrengés, sőt a földből előtörő lángok akadályozták meg az építést és forgatták fel a templom megmaradt alapjait, mint arról ismét egy pogány történetíró (Ammianus Marcellinus) értesít.— 3. Az Olajfák hegye Jeruzsálemtől keletre feküdt, melytől csak a Kedronvölgye választotta el. Onnan jól át lehetett tekinteni a templomot és a várost. Hozzá ménének a tanítványok, Márk szerint Péter, Jakab, János és András. Mikor lesznek ezek, mi lesz a jele? A hagyományos zsidó tanok szerint a jelen világ végén, a messiási ország végleges megalapítása előtt nagy gyötrelmek, csapások és előjelek lesznek, mintegy a világ szülési fájdalmai, melyekre a próféták egyes helyeiből következtettek. Még akkor, a jövendölések teljesedése előtt az apostolok sem különböztették meg eléggé Krisztus első, testi és utolsó, dicsőséges eljövetelét, látható és láthatatlan, földi és mennyei országát. Azt hitték, hogy Jeruzsálem bűnhődésével és a templom pusztulásával a jelen világnak is vége lesz s arra közvetlenül következik Krisztus dicsőséges eljövetele, földi országa és uralkodása, melyben ők maguk is részt vesznek. (V. ö. Máté 20, 20. skk. Csel. 1, 6. stb.) Azért kíváncsiak az időre és az előjelekre.

B) 24. 4—14. Jeruzsálem pusztulásának előjelei. (Márk 13, 5—13. Luk. 21, 8—19.)

Mivel Jeruzsálem pusztulása valóban kezdete volt a Messiás történeti büntető ítéletének és előképe az utolsó idők világítéletének, s Jézus prófétai szemléletében a kettő némileg összefoly : lehetséges, hogy a város romlásának itt leírt előjeleibe csakugyan levegyülnek az utolsó idők eseményeinek egyes vonásai. — 5. Sokan fognak jönni, mondván : Én vagyok a Krisztus. Az Apostolok cselekedetei (Csel. 5, 36. sk. 21, 38.) és Josephus Flavius szerint Jeruzsálem pusztulása előtt Palesztinában nagy számmal léptek fel hamis messiások, kik lázadásokat támasztottak. Hadrián császár idejében Bar-Kokba támasztott nagy messiási forradalmat a rómaiak ellen. — 6—8. Hallani fogtok háborúkat stb. A város pusztulását megelőző évtizedekben az egész római birodalom és maga Palesztina is számos kül- és belháború, lázadás és forrongás színhelye volt, kivált Kr. u. 66. évtől, mikor a zsidók négyéves szabadságharca a rómaiak ellen megkezdődött. (Ezekről többi közt Tacitus és Josephus történetírók tanúskodnak.) Meg ne rémüljetek ; Krisztus országát ez nem fenyegeti. Meg kell lenni, Isten rendelése és büntető ítélete szerint. Dögvész, éhség, földindulás. Az Apostolok Csel. (11, 28.) és az egykorú történetírók több ilyen csapásról tesznek említést. Ez még nem a vég, nem a gyötrelmek és Jeruzsálem vége, csak a vég kezdete. — 9. Szorongatás alá vetnek. (V. ö. Máté 10, 17—22. sk? stb. Ján. 16, 2.) Ez az apostolok és szentek életében sokszor teljesedett. — 10. Megbotránkoznak, meginognak, elpártolnak Krisztustól és egyházától. —

11. Sok hamis próféta, általában hamis tanító támad. Erről is tanúskodik az apostoli kor története. (Csel. 5, 36. 21, 38.) —

12. Meghűl a szeretet; megnövekszik a gonoszságba görögben törvénytelenség, igazságtalanság, ami a szeretetet is kiirtja. A zsidó háború alatt Palesztinában hallatlan elvadulás kapott lábra. — 13. Aki állhatatos marad, aki nem hagyja magát elámítani. Mindvégig, azaz a szorongattatás végéig és Krisztus dicsőséges eljöveteléig. (V. ö. Máté 10, 22.) — 14. Az egész világon, minden ismert világrészben és országban, ha nem is épen minden városban. Ε kifejezés általában a pogány világot jelentette, ellentétben Zsidóországgal. Hirdetni fogják; de nem mondja Krisztus, hogy már mindenütt el is fogadják. Az ország evangéliumát, az Isten országának eljöveteléről szóló tanítást. Bizonyságul minden nemzetnek, hogy minden nép tudomást szerezhessen Krisztusról, legalább idővel. Tehát a minden népnek szánt prédikálás már megkezdődik. Akkor jön el a vég, t. i. Jeruzsálem, illetőleg a világ vége. Valóban már Jeruzsálem pusztulása idején az evangéliumot a római birodalom minden részében prédikálták ; tehát az egész számottevő világon hallottak róla. (V. ö. Máté 10, 23. 16, 28. Róm. 1, 8.) Azóta az evangélium folyton terjed, s mire a világ vége elérkezik, már mindenütt ismeretes lesz, ha nem is fogadják el és tartják meg azt mindenütt.

C) 24. 15—22. Jeruzsálem és a templom pusztulása. (Márk 13, 14—20. Luk. 21, 20—24.)

Hogy itt erről van szó, az világos Lukácsból, aki e részt így kezdi: «Mikor pedig látni fogjátok, hogy hadseregek veszik körül Jeruzsalemet», és folytatólag a város taposásáról, lakóinak elhullásáról és fogságba viteléről beszél. Erre mutat a szakasz egész tartalma is. Némelyek azonban e részt is, legalább előképes értelemben a világ végére vonatkoztatják. — 15. Jeruzsálem pusztulásának előjelei lesznek a pusztulás utálatossága (Máté, Márk) és a város ostromának kezdete (Lukács). A pusztulás utálatossága vagy iszonyatossága, szörnyűsége, Dániel próféta könyvéből kölcsönzött kifejezés (Dán. 9, 27; 11, 31; 12, 11.), mely tulajdonképen annyit tesz, mint utálatos, szörnyű pusztulás ; Dánielnél közvetlenül jelenti Jupiter oltárát .és bálványát, melyet Aritiochus király a jeruzsálemi templomban felállított. (Mak. I. 1, 57.) Krisztus itt kétségkívül azt a szentségtörést érti, melyet Jeruzsálem ostroma előtt a zsidó fanatikusok (zeloták) és szövetségéseik, az idumeusok elkövettek, midőn nemcsak a várost, hanem a templomot is harcok és gyilkosságok színhelyévé tették. (Kr. u. 67—68. telén.) — 16—18. A templom megbecstelenítése jel lesz a menekülésre a hegyekbe, és pedig sürgősen. (V. ö. Luk. 17, 30. sk.) Mikor a pusztulás gyalázata valóban bekövetkezett, a jeruzsálemi keresztények megemlékezve az Úr ezen jövendöléséről, Pellába, a Jordánon túlra menekültek, mint Eusebius történetíró értesít. (Hist. Eccl. III. 5.) — 19—20. Jaj akkor azoknak, kiket állapotuk, csecsemőjük, a téli idő vagy a szombati utazás tilalma gátol a menekülésben. (A zsidóknak nem volt szabad szombaton utazni Móz. II. 16, 29. szerint; a törvénytudók is csak 2000 lépésnyi utat engedtek meg. (V. ö. Csel. 1, 12.) Jeruzsálem pusztulásáig a zsidókeresztények is megtartották a szombatot. — 21. Nem volt és nem is lészen. (V. ö. Dán. 12, 1.) Valóban páratlanul áll a történetben Jeruzsálem ostromának és a városban dúló harcoknak iszonyatossága, melyet szintén a szemtanú Josephus Flavius örökített meg. — 22. Ha meg nem rövidíttetnének ama napok, tudniillik Isten tervében és irgalmából. Egy élő lény (a görögben egy test) sem szabadulna meg, sem zsidó, sem keresztény. A választottakért, a keresztényekért és azon zsidókért, kik maguk vagy utódaik meg fognak térni.

D) 24. 23—28. A hamis krisztusok. (Márk 13, 21—23. V. ö. Luk. 17, 23. 21, 8.)

A prófétai távollátás itt átmegy az utolsó időre, a csodatevő hamis krisztusok, vagyis az antikrisztus korára. Sőt az itt említett vagy hasonló tünemények tulajdonképpen az egész történet folyamában állandóan fel-fellépnek, de az idők végén felszabadul az ördög és kidühöngi magát rövid ideig. — 24. Támadnak hamis krisztusok. (Hasonlókép más alkalommal Luk. 17, 23.) Talán a hamis messiásokra céloz Krisztus Szt. János evangéliumában is. (5, 43.) Már a Krisztus előtti zsidó hagyományban és régi könyvekben is szó van a Messiás ellenfeléről, egy nagy hamis prófétáról és kegyetlen zsarnokról, ki az ördög megtestesülése vagy különös eszköze lesz, s héberül Belláinak neveztetik. Szt. Pál szerint a világ végén, «az Úr napja» előtt, a nagy «hithiany» idején megjelenik a földön «a bűn embere», a «karhozat fia», «a gonoszság titka», ki a templomban fogja imádtatni magát Isten gyanánt, és ördögi segítséggel csodákat tesz, kit azonban az ítéletre jövő Krisztus meg fog ölni «szájának leheletével. » (Tessz. II. 2, 3—10.) Az őskereszténység a Jelenések könyvének (13. fej.) két vadállatában az antikrisztust és annak hamis prófétáját vélte felismerhetni. Az antikrisztust némely egyházatyák zsidónak, mások a visszatérő vagy az ördögtől feltámasztott Nérónak gondolták ; mások a kettőt összekötve két antikrisztust vártak. Szt. János apostol azonban általában Krisztus tagadóit és ellenségeit nevezi antikrisztusoknak. (Ján. I. 2, 18. 22; 4, 3. II. 7.) Hamis próféták, miként Jeruzsálem pusztulása előtt, úgy a világ végén is lesznek ilyenek, kik igyekeznek az embereket Krisztustól eltéríteni, hit-hagyásra és bűnre csábítani. Sőt már az egyháztörténet folyamában is ilyen hamis próféták az eretnekségek szerzői, a hitetlen bölcselők, korunkban az anyagelviség és szociáldemokrácia apostolai stb. Nagy jeleket és csodákat tesznek, bámulatos dolgokat, természetesen csak látszólag, szemfényvesztéssel vagy ördögi segítséggel, ha Isten engedi. (V. ö.Tessz. II. 2, 9. Jel. 13, 12. skk.) Különben a jel általános feltűnést keltő rendkívüli tünemény, pl. üstökös, mintegy Isten figyelmeztetése, de nem mindig természetfeletti csoda. — 26. A pusztában. A zsidó háború idején az álpróféták a pusztába csalták a népet. így lesz az utolsó időkben is, A rejtekhelyeken, vagyis titokban lappangva. — 27. Valamint a villámlás látszik napnyugatig stb. Akkor majd nem kell Krisztust keresni, mert megjelenése, mint az égbolton végig cikázó villám, mindenütt rögtön és egyszerre feltűnő lesz, nem úgy, mint földi születése idején. (V. ö. Luk. 17, 24.) — 28. Ahol a holttest vagyon, oda gyűlnek a sasok is. A holttest valószínűleg az elvénhedt világ, a megromlott, erkölcsileg rothadt emberiség ; a sas Krisztus és angyalai, kik az ítéletre jönnek. Krisztus már előbb is használta e képet, mely úgy látszik közmondás volt. (Luk. 17, 37.) Tehát Krisztus akkor jön el, amikor az emberiség már megért az ítéletre, erkölcsileg hulla lesz. Több egyházatya és újabb magyarázó szerint a holttest Krisztus, a sasok a hívek vagy általában az emberek; mások szerint a holttest a romlott világ, a sasok a hamis krisztusok és próféták. (Nem a római légiók, mert itt már főleg a világ végéről van szó.) A sasok, melyek hullát nem esznek, jelenthetnek keselyűt is.

E) 24. 29-—41. A világ vége és Krisztus eljövetele az ítéletre. (Márk 13, 24—32. Luk. 21, 25—33.)

29. Mindjárt ama napok szorongattatása után, tehát a hamis krisztusok és próféták, különösen az antikrisztus csalása és dühöngése után. Némelyek szerint e vers a város pusztulásával járó gyötrelmekre céloz (Máté 24, 21. sk.), melyek Isten szemében, ki előtt nincs idő (Zsolt. 89, 4. Pét. II. 3, 8.), közvetlenül az utolsó időkhöz kapcsolódnak. A nap és hold elsötétedése, a csillagok lehullása és más hasonló csapások már a prófétáknál és később is gyakran előfordulnak s a jelképes jövendölések szokásos nyelvéhez tartoznak. Az ilyen világpusztulások a régiek természettudományi fogalmai szerint, merész költői képekben, szónoki nagyítással vannak leírva s tulajdonképpen nagy természeti és történelmi csapásokat jelentenek, a világ összeomlását. (V. ö. Iz. 13 10, 13. 24, 18. skk. 34, 4. Ez. 32, 7. sk. Joel 2, 2. 10. 31; 3, 15. sk. Ag. 2, 22. sk. Jel. 6, 13 ; 8, 7. skk. 9, 3. skk. stb.) A nap és hold elsötétedése is jelenthet nagy fogyatkozásokat; a csillagok lehullása, azok bármiféle eltűnését stb. Az égitestek a csapások után még megmaradnak, csak ideiglenesen tűnnek el: «jelek lesznek», mint Szt. Lukács mondja. (21, 25.) Ha a csillagok betűszerint lehullanának, elégne a föld is, a következő ítélet színhelye. Krisztus szavainak értelme tehát az, hogy az ő utolsó eljövetelét a természet világában is nagy rázkódások, mintegy a természet vonaglásai fogják megelőzni. Az egek erői megrendülnek, tudniillik a mindenséget összetartó erők. Az egek erői ugyan a Szentírásban néha a csillagokat vagy az angyalokat jelentik (pl. Zsolt. 102, 21. Dán. 3, 61. 4, 32. és Szt. Pálnál is többször) ; de itt ez az értelem nem felel meg. — 30. Az Emberfiának jele az egyház ősi hagyománya szerint a kereszt. A népek jajveszékelni fognak a természet romlásának láttára és a küszöbön álló ítélettől való félelmükben ; természetesen főleg a gonoszok. Az ég felhőiben nagy fönséggel. (V. ö. Dán. 7, 13. Máté 16, 27 ; 25, 31. Tessz. I. 4, 16. Jel. 1,7;

14, 14.) — 31. Nagy harsonaszóval, (V. ö. Kor. I. 15, 52. Tessz. I. 4, 15.) A négy szél felől, a négy világtájról. Csak a választottak összegyűjtéséről van szó, mert ez még nem az ítélet. Az ítéletre már jók és rosszak összegyűjtetnek. (Máté 25,32. skk. Jel. 20,12.) — 33. Közel van az ajtóban Krisztus eljövetele és az ítélet; Lukács szerint (21, 31.) az Isten országa. — 34. El nem múlik e nemzedék, mígnem mindezek meglesznek. (V. ö. Máté 10, 23 ; 16, 28 ; 24, 14.) Ez a hely közelebbi (előképes) értelemben Jeruzsálem pusztulására, távolabbi értelemben a világ végére vonatkozik. Valóban a város pusztulását negyven év múlva még a kortársak egy része megérte ; a világ végét pedig atyáinak érdemeiért meg fogja érni a zsidó nép, melynek e hely és Szt. Pál tanítása szerint (Róm. 11, 25. skk.) a világ végéig fenn kell maradnia és akkor megtérni. A Messiásnak és országának többféle eljövetelét kell megkülönböztetni: testi születését, lelki eljövetelét az egyes népekhez és egyénekhez, büntető eljövetelét a zsidóság és pogányság megdöntésére, és dicsőséges eljövetelét az utolsó ítéletkor. Már a zsidók is összezavarták ezeket, sőt azok eleinte az őskereszténység felfogásában is többé-kevésbbé összefolytak, míg a fokozatos teljesedés azokat külön nem választotta. Ebből az összezavarásból eredt az első keresztényeknél Krisztus ezeréves boldog földi országának várása (a chiliasmus). Kedvezni látszott annak a Jelenések könyve is. (20, 2. skk.) Azért az első keresztények közül sokan valóban várták Krisztus dicsőséges eljövetelét és földi országát még a saját életükben. (Tessz. I. 4, 14. skk. II. 2, 2.) Mivel Krisztus világvégi eljövetelének idejét kinyilatkoztatni nem akarta (1. alább 24, 36. és párh.), sőt folytonos éberséget sürgetett (alább 24, 42. skk.), aminthogy az egyénekre a világ és a történet vége s az ítélet valóban már a halálban bekövetkezik ; amellett az állandó készenlétnek kimondhatatlan erkölcsi nevelő hatása van : azért az apostolok sem mertek a közeli ítélettel biztatni. De az Úr közeli eljövetelét nem tanították, sem az őskereszténység azt általánosan nem hitte ; sőt az előbbiek messze jövőre szóló intézkedéseket tettek. S mikor pl. Tesszalonikában az úrjövet idejéről félreértések támadtak, akkor már Szt. Pál megmagyarázta, hogy «az Úr napjáig», vagyis az ítéletnapig még sok mindennek kell történnie. (Tessz. II. 2, 3. skk.) Az ezeréves ország konok híveit pedig az egyház később kárhoztatta. — 35. Ég és föld elmúlnak, amik legszilárdabbnak és állandóbbnak látszanak, legalább jelen alakjukban elmúlnak vagy megújulnak (v. ö. Iz. 65, 17 ; 66, 22. Kor. I. 7, 31. Pét. II. 2, 13. Jel. 21, 1.) ; de az én igéim el nem múlnak, azaz igazságukat nem vesztik, bizonyosan teljesednek. — 36. A. napot senki sem tudja, még az angyalok sem ; Márknál (és Máté némely kódexeiben itt is) az Üdvözítő hozzáteszi: még a Fiú sem (Márk 13, 32.), tudniillik mint ember, közölhető tudással. De megmondta úgy ő, mint Szt. Pál az előjeleket. Nem is volna hasznos, sőt káros volna a világ végét és általában a jövőt előre tudni. Bölcsen tette Isten, hogy a jövőt üdvös homályba burkolta. — 37—39. Miként a vízözön idején az emberek nem törődtek az előjelekkel, hanem éltek a megszokott módon, mígcsak ez az istenítélet meg nem lepte őket, úgy lesz a világ végén is. (V. ö. Luk. 17, 26—30. Lukács Lót példáját is hozzáadja.) — 40—41. Egyik fölvétetik SLZ angyalok által a választottak közé (1. fentebb 31. v.) ; másik elhagyatik a büntető ítélet számára. Lukács hozzáteszi : ketten lesznek egy ágyban. (Luk. 17, 34. sk.) Tehát az együtt élők közül is egyik üdvözül, másik elkárhozik.

F) 24. 42—51. Intelem éberségre. (Márk 13, 33—37. Luk. 21, 34—36.)

42. Ébren legyetek, készen legyetek. Mely órában, máshol mely napon. — 43—44. (V. ö. Luk. 12, 38. skk. Tessz. I. 5, 2. 4. Pét. II. 3, 10. Jel. 3 ; 3.16,15.) A világra nézve tehát lesznek az Úr eljövetelének előjelei. De az egyes emberekre már a halál az úr jövetnek és a külön ítéletnek napja, melyen az ember sorsa örökre eldől; így hát a vég valóban bizonytalan, melyre mindig készen kell lenni. — 45—51. Krisztus a dolgot egy példázatszerű elbeszéléssel világítja meg, melyet más alkalommal Lukács is bővebben elmond. (Luk. 12, 37—48.) — 45. Háznépe fölé rendelt ; tehát a szolgák felügyelőjévé, udvarmesterévé. (V. ö. Luk. 12, 42.) — 46. így cselekedve, azaz kötelessége teljesítésében és ura jövetelére készen talál. —47 ז. Minden vagyona fölé rendeli, jószágigazgatóvá lépteti elő. – 51. Elszakítja magától, elválasztja, elküldi. A görög szerint kettévágja, valami kegyetlen büntetéssel sújtja. (A Vulgatában elosztja ; de ennek nincs értelme.) Túlvilági osztályrészét a képmutatókkal adja ki, azok sorsával bünteti, a sírás és fogcsikorgatás helyére veti, a kárhozatba. (V. ö. Máté 8, 12; 13, 42. 50 : 22, 13; 25, 30.) A hű és hűtlen szolga minden embert jelent, aki Krisztust jó cselekedetekkel várja, illetőleg aki késő jövetelére számítva magát bűnre adja.

már csak egy prófécia beteljesedésére várunk. az összes, fent is említett már mind beteljesedett: nemzetek támadnak egymásra, járványok, éhínségek, Isten Szavának hirdetése világszerte.

az utolsó, ami nemsokára beteljesedik: 1.Tesszalonikai levél 5:3 "Amikor azt mondják: 'Béke és biztonság!' , akkor hirtelen pusztulás jön rájuk egy szempillantás alatt, mint ahogy a gyötrő fájás a várandós asszonyra; és semmiképpen sem fognak megmenekülni."

bizonyára sokan tudjuk, hogyha egy szülés megindul, az anya nem mondhatja azt, hogy most nincs kedvem szülni, majd két hét múlva. igaz? ha megindul, nincs mese, be kell menni a kórházba, és addig tartanak a fájások, míg a gyermek világra nem jön. ehhez hasonlóan, ha valakik-talán politikusok, vagy valamilyen vallásvezető, pontosan nem jelzi a Biblia- azt állítja, emberek, mostantól kezdve béke és biztonság lesz ezen a bolygón, paradox módon pont akkor kitör egy olyan nyomorúság, amilyen soha nem volt a földön, Máté 24:21 "mert akkor nagy nyomorúság lesz, olyan amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig; nem, és nem is lesz többé"

szóval a vég ekkor fog eljönni, természetesen akkor, amikor Isten elhatározta. nem kötötte az orrunkra, mikor, nehogy előtte két héttel kezdjünk el jók lenni, hanem hogy hitet és kitartást fejlesszünk ki addig magunkban