Kedves Római Katolikus Hívők! Mik azok a dogmák, szabályok, amiket nem fogadok el, nem tartjátok be igazán, annak ellenére, hogy a római katolikusságot mégis vállaljátok?

Az összes szentséget (hét szentség) vagy tagadom vagy máshogyan értelmezem, ahogy a katolikus egyház.

Nem fogadom el a szenteket, az eucharisztiát, és a rituálék jelentőségét. Szerintem nincs szükség harmadik személyre a bűnök bocsánatára. A szenteltvíztől kiráz a hideg. A templomba járás hanyagolása nem bűn, a közösség lényege a tanítás és egymás segítése + keresztény programok.

Ereklyék és szobrok nekem csak dísztárgyak.

Nem hiszek sem a szent helyekben, sem a Mária jelenésekben, sem a stigmákban, sem az ördögűzésben.

A szexualitással kapcsolatos dolgokat önmagában nem tartom vallási témának és bűnnek, amíg nem árt senkinek.

Minden szabad, de nem minden használ. Ezt vallom.

Gondolatban és művészetben nincs bűn, csak szándékban és tettekben.

Más most nem nagyon ju eszembe.

Igazából a keresztény és a katolikus kifejezés is félreérthető. Így inkább megpróbálom körül írni, hogy miben hiszek.

De katolikus misére szoktam járni és nem gyűlölöm a katolikusokat (mert sok mindent szépen értelmeznek és nem szektásodnak el). Nem érzem őket károsnak a társadalomra nézve. És örülök, hogy sokan katolikusok. Inkább exkatolikusnak mondom magam, de ha kérdezik és választani kell, akkor katolikust mondok.

Egyébként is jók azok a filmek, amikben katolikus papok vannak. A pedofilság területén is megvédem őket, mert engem soha nem bántottak. Csak néha borul ez az agyam, amikor a "szent tisztaságnak" hívott izé és egyéb erők átjárnak. De nem az nem a valóság.

kicsit fogalomzavar van.

A dogma nem szabály, amit be kell tartani, hanem olyan hittétel, amit hitbeli együttműködéssel fogadunk. Ez azt jelenti, hogy először is ismerni kell őket és lehetőségeinkhez mérten a legjobban meg kell érteni, hogy szükség esetén hirdetni tudjuk.

Ha valaki tudva és akarva, úgy, hogy ismeri a dogmát, de elutasítja, akkor az hittagadást követ el, tehát onnantól kezdve nincs közösségben az Egyházzal.

"Tehát az, hogy valaki pl. római katolikus, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a római katolikus dogmákkal és szabályokkal 100% egyetért, azokat 100%-ban be is tartja."

erre mondok egy példát, kicsit gagyi, de talán megteszi. Van jogosítványom és szoktam is autót vezetni, viszont vannak szabályok, amikkel 100%-ig nem értek egyet és nem is tartom be. Helyes, hogy így vezetek?

A szabályok fontosak az ember életében és nem arra valók, hogy szelektáljuk, hogy mi tetszik és mi nem. A szabályok nem az ember ellenségei, hanem segítségek, hogy normálisan tudjuk élni közösségben is. Az Egyház is közösség, nem egyéni vallásgyakorlat. Mindenki eldöntheti, hogy szeretne-e ehhez a közösséghez csatlakozni vagy sem.

Gyerekkoromban katolikus hittanra jártam, akkor nagyon megérintett, 20 éves koromig katolikusnak tartottam magam. Aztán a kereszténység más irányzata felé fordult az érdeklődésem.

Amit a speciálisan katolikus dogmák/szokások közül nem kérdőjeleztem meg, az a tisztítótűz és a csecsemőkeresztség.

Mária és a szentek nem érdekeltek egyáltalán. Ha megkérdezik, valószínűleg azt válaszoltam volna, hogy hiszek bennük, de mindig Istenhez imádkoztam közvetlenül, eszembe sem jutott bármilyen szentet közbenjárónak hívni. Az Oltáriszentséget (hogy valóban átváltozik Jézus testévé) kicsit érthetetlennek találtam, de mivel gyerekkoromban áldoztam utoljára, ez sem foglalkoztatott különösebben.

A szexualitással és a fogamzásgátlással kapcsolatban nem értettem egyet az egyházzal, de ez egyértelműen a divat miatt volt, nem menő ma ezekkel egyetérteni.

Igen, nincs tökéletes ember, ez az egyház álláspontja is.

A dogmák közül mindent elfogadok 100%ban, a dogmák nélküli kereszténység olyan mint halotton a púder: szebbé teheti, de sokat nem segít. A dogma határt szab: ez még a hitünk, amaz már nem. De a magasság és a mélység végtelen.

Aki ezeket a dogmákat nem fogadja el, vagy a misében nem találkozik Jézussal, az nem katolikus, még ha annak is vallja magát.

Vannak persze egyéb fakultatív szabályok, vagy ájtatosságok amiket nem gyakorlok, mert nem vonzanak, ez szívem joga.

Mik azok a dogmák vagy szabályok amiket nem fogadsz el?

Olvastam itt föntebb hogy vannak akik ex-katolikusok de azért katolikusnak vallják magukat... Miért?? A protestánsok és a világ ezért vet meg bennünket, mert rengeteg az ilyen félig-meddig hívő katolikus.

# 2.

Minden tiszteletem a Tied,

hogy nem sajnáltál időt, fáradságot és TÜRELMET, hogy ezeket összegyűjtsd.

Elolvasva a DEPOSITUMOT (katolikus dogmák gyűjteménye) én még jócskán kiegészítettem volna. Elképesztőnél elképesztőbb állítások vannak benne!

#6.

"A dogma nem szabály, amit be kell tartani, hanem olyan hittétel, amit hitbeli együttműködéssel fogadunk."

Fején találtad a szöget! (Inkább szarva közt a tőgyét...)

Gondoljunk bele (te inkább ne!), ha ezekkel kezdenék a hittan oktatását, hány hívő maradna meg a végén! Arról nem is beszélve, a társadalom és az "anyaszentegyház" mihez kezdene az ilyen kiművelt lángelmékkel...

"Jogosítványos" hasonlatod erősen sántít! Az egyik kategória a HITre épül, a másik a mindennapi GYAKORLATRA! Tényleg nem érzed, hogy a kettő között van némi(!!!) különbség!?

Hosszú évek gyötrődése, töprengése vezetett el engem a katolikus vallástól az agnosztikus gondolkodásig. A fent említett művet viszont csak pár hónapja tanulmányoztam(?). Ha korábban kezembe kerül, számos vívódástól megkímélt volna!