Nem hiszem hogy van isten, valaki el tudná magyaráznai miért lenne jó, ha mégis létezne?

Isten nem egy valaki, nem egy személy. Közelebb állunk a valósághoz ha úgy képzeljük el mintha egy ihlet lenne, az Eredeti önfejlesztő Ihlet, melyből minden kifejlődött. Vagy mint egy Mindenható természeti törvény, a Vezérlő Alapelv mindenben, amely minden más törvényt felülír. Vagy mint egy Hatalom Bölcsesség és Szeretet kimeríthetetlen forrása bennünk és körülöttünk mindenütt, melynek kiáradásához az Eredeti Ihlet minden fejleménye szükségleteihez és képességeihez mérten hozzáférhetőséggel rendelkezik.

Isten nem teremtett semmit, Isten mindenné fejlődött, jelen van mindenben, bennünk is, mi Isten fejleményei vagyunk, nem teremtményei.

Igen, hasonlóképpen mint egy fa levele, de nem az egész fa, annak csak egy parányi része, vagy mint az óceán vízéből egy csepp, hatalmas mint az óceán, addig míg nincs elkülönítve az óceánból, elkülönítve jelentéktelen.

Az ember nagy tévedése az, hogy Istentől elkülönítve látja magát.

A biblia, főleg az ószövetség könyvei sok tanmesét, hitregét tartalmaz, melyek jelképesen szilárd tényeket ábrázolnak. Egy ilyen hitrege az első emberpár, Ádám és Éva bűnbeesése. Ez nem valós történet, az éden kertje a tiltott fával soha nem létezett, se az első emberpár mint Ádám és Éva.

Ez az elbeszélés az ember (ön-)tudathoz jutását ábrázolja jelképesen. A fejlődésnek azt a szakaszát, mikor az ember az „én és a többiek”, az „én és a másik”, az „én és a te” fogalmakat kezdte megismerni. Mikor látni kezdte az összefüggést tettei és azok következményei között. Bizonyos cselekedetek következményei jótékonyan hatottak rá, a jó cselekedetek, míg másféle tettek kellemetlen, fájdalmas, hátrányos következményekkel jártak, azok lettek a rossz cselekedetek, a bűnök. Az ember „evett” a jó és a rossz gyümölcséből.

Ezeknek a tanmeséknek van tudományos alapja, de a vallások sokkal régebbiek mint a tudomány, az őskorban nem volt tudomány mivel ezeket úgy meglehetett volna magyarázni hogy az akkori ember megérthesse. A biblia szerzői tanmesékhez folyamodtak.

A pokol és a mennyország nem földrajzi helyek, hanem a tudat állapota, nem úgy van tehát, hogy ha Isten akarata szerint élsz akkor a mennybe kerülsz, de ha nem, akkor a pokolba. De az ember elérheti a tudatnak azt az állapotát amit a vallások mennyországnak neveznek, vagy a lehető legszánalmasabbat a poklot. E dolgokat, mivel ezek a tudat állapotai, az ember már a jelen élete folyamán elérheti, kóstolót kapunk belőle jócskán.