Ha a Jehova egy kitalált név, akkor miért azt terjesztik?

Jehova Tanúi eddigi tapasztalataim szerint nincsenek tisztában (vagy nem akarnak tisztában lenni) azokkal a kutatási adatokkal, amelyek a Jehova név lehetséges keletkezét illeti. Mai tudásunk szerint biztos, hogy a középkor előtt nem volt ismert, hiszen híre hamva sincs, sem az ókori, sem a korai középkori irodalomban. A 16. században környékén bukkant fel először, amikor a teológusok még nem tudták, hogyan kell olvasni a maszoréta szöveget és - tévedésből - összeolvasták a Tetragrammaton mássalhangzóit az "Adonáj" (Uram) magánhangzóival. Ezért van az, hogy a középkori fordításokban (Pl az eredeti Károli) bent van ez a név. De ez is csak az Ótestamentumra jellemző. A feldolgozott kb 5000 görög újszövetségi kézirat között egy fecni sincs, amely tartalmazta volna ezt a nevet, helyet "Küriosz" illetve "Tehosz" van, és a Tanúk által terjesztett eltüntetésre sincs sem pogány, sem pedig ókori forrás, pusztán feltételezés az egész.

A Tanúk persze próbálnak hivatkozni bizonyos érvekre, pl az LXX-re,vagy a Hexapla-ra, azonban ezek az érvek semmit sem bizonyítanak, és könnyen megdönthetőek.

Kedves kérdezö, a Jehova neve nem kitalált név.

Csak valahogy ezen az oldalon nagyon elterjedt nézet, egyik ember a másikat igyekszik meggyözni.

A régi kéziratok, kódexek, régiségek, archeológiai leletek mást bizonyítanak. Bizonyítják, hogy a Biblia Istene Jehova.

Mi egyszer emlékszem egy katólikus pappal beszélgettünk. Barátságos férfi volt, turistának öltözve. Emlékszem, hogy bevallotta nekünk, hogy tudja hogy Isten neve Jehova.

A próbléma az, hogy egyesek Jézust teszik Jehova fölé, mivel másként nem tudnának megmagyarázni a háromságtant.

Katy

A LXX a Septuaginta rövidítése, vagyis az első görög nyelvű fordítás neve.

A Hexapla egy Ószövetség-kiadásnak a neve, melyet Órigenész adott ki.

1. válaszoló vagyok, az LXX-el és a Hexaplával kapcsolatban a következő a helyet:

Az LXX az Ószövetség ősi görög fordítása, amelyet az i.e. III. században kezdtek el fordítani, Septuagintának is nevezik. Van olyan másolat, amelyben bent volt a Tetragrammaton. Így feltételezik, hogy akkor a görög újszövetségben is bent volt. Evvel azonban a következő a probléma, idézem:

"A LXX eleve a diaszpórában élő, a hébert már csak liturgikus nyelvként ismerő és használó zsidóknak készült. Ők maguk, amikor a JHVH szóhoz értek a görög szövegben, minden bizonnyal küriosz-t vagy theosz-t mondtak. A LXX a Héber Iratok (az Ószövetség) ógörög fordítása, és a Keresztény Görög Iratok (az Újszövetség) nem tartoznak bele. Az, hogy a LXX egyes verziói tartalmazták a Nevet, semmit sem bizonyít a Keresztény Görög Iratokról! Valóban nagyszerű, hogy a Szeptuaginta néhány fennmaradt példánya tartalmazza Isten Nevét, és ha az Újszövetség írói az Ószövetségből vett idézetekben is ezt tették volna, senkinek sem lenne ez ellen kifogása. Mégsem tették, és erre okuk volt. A Társulat viszont 155 esetben oda is Isten nevét írja be a Keresztény Görög Iratokba, ahol nem is idéz a Héber Iratokból!"

Jehova Tanúi továbá hivatkoznak még George Howard professzoraa ebben a témában. A tudós azonban jelezte már, hogy került bajba Jehova Tanúi miatt. Idézem a professzor levelét:

"The University of Georgia

January 9, 1990

Steven Butt

P.O. Portland, ME 04104

Kedves Mr. Butt!

Köszönöm az 1990. január 3-án küldött levelét. Néhányszor már bajba jutottam amiatt, hogy Jehova Tanúi használják a publikációimat. A kutatásom nem támogatja a Krisztus istenségét tagadó tanításaikat. Arra próbáltam rámutatni, hogy bizonyíték van arra, hogy a Septuaginta bibliák, amelyeket az Újszövetség írói használtak tartalmazták a héber Tetragrammatont. Azt állítottam, hogy ésszerű feltételezni, hogy az Újszövetség írói amikor idéztek a Septuaginta-ból, megtarthatták a Tetragrammatont ezekben az idézetekben. Ez nem támogatja azt, hogy Jehova Tanúi beillesztik a “Jehova” nevet mindenhova, ahová szeretnék. Ezzel eltávolítják az Újszövetséget az eredeti “teológiai környezetéből”. Véleményem szerint az Új világ fordítás (korlátozott expozíció alapján) elég furcsa. Gyanítom, hogy ennek a fordításnak az a célja, hogy támogassa Jehova Tanúi teológiáját. Végül, az elméletem a Tetragrammatonról nem több, csupán egy elmélet. Néhány kollégám nem ért velem egyet (például Albert Pietersma). Az enyémhez hasonló elméleteket azért fontos felállítani, hogy mások megvizsgálhassák azok valószínűségét és vonatkozásait. Amíg nincsenek bebizonyítva (és az enyém még nem került bizonyításra) nem szabadna őket hitkérdések alátámasztására használni.

Üdvözlettel,

George Howard Professor

A Hexaplát arra használják a Tanúk, hogy igazolják, a Tetragrammaton bent volt az Újszövetségben. Erre a következő kritikát lehet mutatni:

"Az Őrtorony 2001. július 15.-i száma egy új „bizonyítékkal" állt elő, melyről hamar kiderül, hogy enyhén szólva is félrevezetés. A 29. oldaltól kezdődő cikk Órigenésszel foglalkozik. A 31. oldalon egy kép látható, mely Órigenész Hexapla c. művének egy részletét ábrázolja, bekarikázva JHVH görög átiratát. Az ábra mellett lévő magyarázó szöveg a következő: Órigenész Hexapla című műve azt bizonyítja, hogy a Keresztény Görög Iratokban használták Isten nevét." A cikkben már nem állítják ezt, csupán annyit, hogy a Hexapla tartalmazza Isten nevét és ez a bizonyíték arra, hogy a Jehova nevet használták a keresztények. Egy kutató szellemű Tanú talán ennyivel beéri és megnyugszik, hogy valami mégiscsak igazolja a Vezető Testület álláspontját. Valóban így van ez? Maga a folyóirat adja meg a választ a 30. oldalon, ahol becsületesen elismeri mi is a Hexapla. Azt írja, hogy a „Hexapla a Héber Iratok nagy terjedelmű ötven kötetes kiadása." Vagyis ez egy ÓSZÖVETSÉG!"

Tegyük azonban hozzá, hogy ha Jehova Tanúi a teolgiai szemléletük középpontjába akarják tenni a "Jehova" nevet, akkor tegyék. Jómagam is tiszteletben tartom a hitüket, viszont nekik is tiszteletben kell tartani, hogy mások bizonyíték hiányában nem azonosulnak a nézeteikkel.

A négybetűs istennevet (tetragrammaton): JHVH nem volt szabad kiejteni. Vagyis JHVH-nak írták, de tilos volt kiejteni és az Uram jelentésű Adonaj-nak kellett olvasni. A héber nyelvben hiányoztak a magánhangzók és amikor a magánhangzó jelölés (a héber pontozás) gyakorlatba jött, a maszoréta szöveg-pontozók, amikor a JHVH-t kellett kipontozni, ezt nem merték megtenni és a megengedett Adonaj szó magánhangzóit pontozták oda, mintegy emlékeztetőül (hogy így kell kiolvasni). Aki ezt nem ismerte (nem-zsidó fordító), az egybeolvasta az egyik szó mássalhangzóit a másik szó pontozásaival, így jött létre az értelmetlen Jahve vagy Jehova név.

(Ez olyan, mintha az Isten szó mássalhangzóit az Uram szó magánhangzóival olvasná valaki össze - az értelmetlen SUTAN lesz belőle: iSTeN + UrAm)

"régi kéziratok, kódexek, régiségek, archeológiai leletek mást bizonyítanak. Bizonyítják, hogy a Biblia Istene Jehova."

Akkor mutass kérlek egyetlen régi kéziratot, kódexet, régiséget, archeológiai leletet. Csak egyet! (Az LXX-re és a Hexaplára való hivatkozást fentebb már kiveséztem, így azt kihagyhatod)

[link]

Itt van a Jehova neve... sok régi kézirat is tartalmazza. Például a Holt-tengeri tekercsek.

Nekem nem az a fontos, milyen titulos valaki mit ír, :), az a fontos mit tartalmaznak a régi fordítású Bibliák.

Például én személy szerint többre értékelem Tyndale-t a híres Biblia fordítót, mint egy egyetemi profeszort. Többre értékelem Károli Gáspár forditó bölcsességét is.

Katy

Ez az én nézetem

Tisztelt Katy!

Köszönöm, hogy megosztottad velem nézeteidet. Ha nem bánod, reagálnék ezekre.

A Holt-tengeri tekercsekben nincs bent a "Jehova" név, csupán a JHVH Tetragrammaton, az meg nem ugyanaz. Ezt magad is megnézheted:

[link]

Kattints a képre, és végigolvashatod Ésaiás könyve mind a a 66 fejezetét. Ami a Hexaplát illeti, az egy ószövetségi kiadás, amint fentebb már elmondtuk. A 12:44-es kommemtenben idézett kritikából is kitűnik, a Tanúk azt arra használták fel, hogy kimutassák, az Újszövetségben is bent volt a Tetragrammaton. A Hexaplával azonban nem lehet bizonyítani, mivel az egy Ószövetség.

A régi fordításokról az 1. válaszban beszéltem. Elmondtam, hogy abban a középkorban a teológusok még nem ismerték a maszoréta szöveg helyes olvasatát, ezért a Tetragrammatont az Adonáj (Uram) magánhangzóival tévesen összeolvasták a 16. században. Addig - mármint a 16. századig - a Jehova szó nem is volt ismert. Sem a korai középkori, sem pedig az ókori irodalomban nincs nyoma. Ez természetesen nem összekeverendő a Tetragrammatonnal, aminek a Jehova szó a kutatások szerint egy téves olvasata, amint azt kifejtettem.

Természetesen azonban maximálisan tiszteletben tartom a hitedet, csak én nem értek vele egyet.