Miért hittek az emberek az istenben/istenekben? Vagy miért nem?

Leginkább a neveltetésük, olyan környezetben nőttek fel, ami a vallást az évszakok váltakozásához hasonlóan természetessé tette a szemükben. Otthon, iskolában, templomban, utcán ugyanazt hallották. Ez sok országban ma is így van.

Akik nem hittek, azok leginkább azok voltak, akik felvilágosultabbá váltak (tudományos ismereteket szereztek, vagy éppen olyan pszichikus élményeik voltak, amelyeket az adott vallás elítélt). Ők gyakran nem mertek megnyilvánulni, az eretnekeket a középkorban a keresztény vallás nevében üldözték is, de más vallásoknál sem nézték/nézik jó szemmel a hitüket megtagadókat. (Minél fundamentalistább egy közösség, annál kevésbé.) Továbbá a "másfajta hittel" is baj van, lásd felekezetek közti egyet nem értés. Kultúráltabb helyeken csak viták vannak, de Észak-Írországban pl. már kővel, petárdával dobálják egymást, Irak területén viszont bombával robbantják, Afrikában sok helyen pedig fegyverrel irtják egymást.

Ezért sokszor a neveltetés vagy a félelem az indítéka a vallásos hitnek, meg a közösséghez tartozás. Természetesen nagyon sok ember van, aki teljes meggyőződéssel tér meg, akár felnőttként is, de szerintem a vallást később megtalálók aránya a legkisebb a Földön.

Ma már Európa legtöbb országában az ateizmus az általánosan elterjedt nézet, a kiindulópont.

Azért, bőven volt, ami magyarázatra szorult, amit nem értettek a régi emberek.A vallás ugyanis ősi dolog, és rengeteg szerepet töltött be.

Ugye az első és legfontosabb szerepe az, hogy válaszokat ad.

Még ha nem is a valódi és pontos válaszokat, a lényeg, hogy a vallás által olyan dolgokra tudtak választ adni, amikről valójában halvány fogalmuk sem volt.Példának okáért:

-Honnan jött az ember?-Biztosan egy Isten megteremtette

-Honnan vannak a folyók?-A szivárványkígyó végigcsúszott a földön, aztán vízzé változott.

-Hogyan fogan a gyermek?-A férfi és nő toteme küzd egymással, és ha a nőé elesik, akkor a véréből egy új élet születik.

-Miért vannak az évszakok, a Nap és a Hold, vagy akármi más?

-Mi van a halál után(ugye az egyik legégetőbb kérdés, amit csak feltehetnek)?

Különböző vallások válaszát írtam különféle kérdésekre, és bár a valóságot egy sem közelíti meg, azért megnyugvást ad.Mert az ember fél attól, amit nem ismer, vagy amire nem tudja a választ.

Tehát a vallás eloszlatta a félelmet a nem ismert dolgok és válaszok körül, hogy az emberek megnyugvást találjanak.

Második szerepe, hogy betartatja a szabályokat.

Például az iszlám azért tiltja a disznóhús-, és az alkoholfogyasztást, mert mindkettő rengeteg vizet von el a szervezetből, az iszlám vallás hívői, a különböző arab törzsek pedig sivatagos helyen éltek.Amire ebből ők az akkori tudásukkal rájöttek, hogy a disznóhústól és az alkoholtól szomjas leszel, víz pedig így is kevés van.

A konklúzió:be kell tiltani mindkettőt, mert a víz még mindig érték és hiánycikk a sivatagban.És hogy máshogy tiltasz meg valamit az embereknek, mint úgy, hogy megfélemlíted őket?Hatásos módszer és kevesen mernek ellenszegülni.És minél súlyosabb és megfoghatatlanabb a büntetés, annál jobb, mert így már senki sem mer kételkedni.Mert ha azt mondom, hogy ne tedd, mert kapsz a főnöktől 10 korbácsütést, az egy idő után megkopik és jelentőségét veszti, mert azt még csak túléli az ember.

Tehát azt mondom, hogy Allah örök kárhozatra ítél, ha disznóhúst, vagy alkoholt fogyasztasz.Ugye Allah mindenható, tőle jobb, ha félsz.Az örök kárhozat is olyasmi, ami nem hangzik túlzottan enyhe vezeklési formának.Merne bárki is ellenszegülni a tilalomnak?Ugyan már.

Ez csak egy példa, de jól szemlélteti, hogy a vallás hogyan tartatja be a világi szabályokat, hogy azok ne csak üres levegőbe beszélésnek tűnjenek.A vallás ezeknek hosszú időre szóló és erőteljes nyomatékot ad.

Még fontos a kulturális életben, összehozza az embereket és eggyé kovácsolja az azonos vallás híveit.

Úgy nagyjából ennyi jutott az eszembe.

Szia!

Josephus Flavius, ókori történetíró az Antiquitates Iudaicae (Zsidók története) című műve 11. könyve első fejezetében elmondd egy történetet. Flavius közlése szerint a perzsa Círusz király (más néven "Kürosz) a babiloni fogságba hurcolt zsidóknak engedélyt adott arra, hogy hazatérjenek, és felépítsék a városukat. Ezt a rendeletet megtalálod az Ótestamentumban a (2Krónika 36,23)-ban is. Ami azonban az érdekes, hogy Flavius közlése szerint Círusz ezt annak hatására tette, mert elolvasta Ésaiás próféta jövendölését, aki névszerint jövendölt róla a születése előtt 210 évvel korábban. Nem idézem az egészet, csak egy kis részletet:

"Én vagyok, aki azt mondja Círuszról: „Pásztorom ő”, és véghezviszi minden szándékomat, amikor ezt mondja Jeruzsálemről: „Épüljön föl”, és a templomról: „Rakják le alapjait! Így szól az ÚR fölkentjéhez, Círuszhoz, akinek megfogtam a jobb kezét, hogy népeket hódoltassak meg előtte, és a királyok derekának övét megoldjam, hogy ajtók nyíljanak meg előtte, és ne zárulhassanak be a kapuk. Előtted megyek, és az egyenetleneket kiegyenesítem, az ércajtókat összetöröm, és a vaszárakat leütöm. Neked adom a sötétség kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudd: én vagyok az ÚR, Izráel Istene, aki téged neveden hívtalak. Szolgámért, Jákóbért és választottamért, Izráelért neveden szólítottalak, nevet adok neked, noha nem ismersz..." (Ésa 44,28; 45,1-3).

Flavius azt írja, hogy amikor ezt Círusz elolvasta, csodálta az isteni bölcsességet, és nagy buzgalom, és lelkesedés töltötte el, hogy végrehajtsa azt, ami meg van írva. Ez esetben tehát azt láthatjuk, hogy Círusz a próféciának köszönhetően cselekedett.

@20:01

Az, hogy bizonyos emberek a próféciák hatására kezdtek el Isten közeledni. Círuszt is ez indította arra, hogy cselekedje a Mindenható akaratát, mivel meggyőződött a végtelen bölcsességéről.