A Jehova Tanúi szerint Jézus Krisztust nem illeti meg az imádat, igaz? Ha ez így van akkor, a dicsőség sem jár neki? Kié a DICSŐSÉG?

Ma Jehova Tanúi azt állítják, hogy imádni csak

Jehovát szabad. Ez azonban nem mindig volt így.

Hosszú évtizedekig a Társulat azt tanította, hogy

Jézus Krisztust is megilleti az imádat. Az alábbi

idézetek magukért beszélnek:

“Az ő helyzete van szembeállítva az emberek és

angyalok helyzetével, mivel mindegyiknek Uraként az

övé ‘minden hatalom mennyen és földön’. Ezért

mondja: ‘És imádja őt Isten minden

angyala’ (aminek magába kell foglalnia Mihály

főangyalt, mivel Mihály nem az Isten Fia), és ennek

az az oka, hogy ‘különb Nevet örökölt

amazoknál.’” [1] “Egy hamis Krisztust imádni

valóban bűn lenne, de Krisztust imádni bármilyen

formában nem lehet rossz, mert amikor behozza az

ő elsőszülöttét a világba, így szól: ‘És imádják őt az

Istennek minden angyalai.’” [2] “Igen, mi hisszük,

hogy amíg a mi Urunk Jézus a földön volt, valóban

imádták, méghozzá helyesen . Bár nem volt az Isten,

Jehova, egy Isten volt.” [3] “A Logosz mindig

tisztelte Atyját, megvédve jó nevét és hírét, és

önként ment át a gyalázatos halálon, hogy

bevégezze Atyja akaratát; és az Atya gondoskodik

arról, hogy az egész teremtés imádja a Fiút .” [4]

“(Miért jött létre az Őrtorony Társulat?) …keresztény

misszionáriusok, tanítók, és Bibliát, illetve bibliai

irodalmat tanítók felkészítésére, támogatására,

eltartására és kiküldésére a világ különböző részére,

és a Mindenható Isten és Krisztus Jézus nyilvános

keresztény imádatára .” [5]

Az idézetekből világos, hogy még 1953-ban is azt

tanította a Társulat, hogy Jézusnak kijár az imádat:

“Krisztus dicsőséges szellemként imádandó.” [6]

Azonban az is kiderül belőle, hogy őt nem az igaz

Istennek tartották, hanem csak “egy Istennek”, vagy

mostanában “istennek”, “isteni lénynek”.

Az Érveljünk könyv helyesen állapítja meg (pp.

209-210.), hogy az imádat csak Istent illeti meg.

Miután a Társulat arra a következtetésre jutott

(bibliai szemmel nézve helytelenül), hogy Jézus

teremtett lény, de még továbbra is fenntartotta

álláspontját, hogy őt imádni kell, bálványimádásra

szólította fel a tagjait. Az Új világ fordítás első,

1950-es kiadása még így fordítja a Zsid 1:6-ot:

“Mikor pedig ismét elhozza Elsőszülöttjét a lakott

földre, ezt mondja: És imádja őt [angol: "worship

him"] Isten összes angyala.” A későbbi, 1984-es

kiadás már megváltoztatta a verset, és így hangzik:

“Mikor pedig ismét elhozza Elsőszülöttjét a lakott

földre, ezt mondja: És hódoljon előtte [angol:

"obeisance to him"] Isten minden angyala.” Az itt

használt görög kifejezés a proszküneó, amelyet az

ÚVF az összes többi előfordulási helyén helyesen

fordít (imádni). Itt azonban eltérve a saját maguk

által támasztott, szószerintiségre való törekvés

elvétől, ismét átírják a szöveget, hogy egyezzen

teológiai elképzelésükkel.

Ezzel szemben érdemes figyelembe venni azt is,

amit a Biblia és az egyháztörténelem mond el

nekünk Jézus imádatával kapcsolatban. A következő

versek talán segítenek tisztán látni: “Mert láttuk az

ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk

[gr. proszküneó ] őt” (Mt 2:1-11). “A kik pedig a

hajócskában valának, eljövének, és imdák [gr.

proszküneó] őt, mondván: Bizonyára, Isten Fia

vagy!” (Mt 14:33). “És íme Jézus előjök jöve,

mondván: Üdv nektek! Azok pedig hozzá járulának,

és átfogák lábait, és imádák [gr. proszküneó]

őt” (Mt 28:9). “Erre az ember így szólt: ‘Hiszek,

Uram.’ És leborulva imádta [gr. proszküneó ] őt” (Jn

9:38). “…a négy élőlény és a huszonnégy vén

leborult a Bárány előtt” (Jel 5:8). Két alkalommal

fordult elő, hogy egy angyalt imádni próbáltak (Jel

19:10, 22:8-9). Az angyal azonban visszautasította

az imádatot, hiszen az neki nem járt ki. Egy

alkalommal Pétert is imádni próbálták (ApCsel

10:25), de ő is visszautasította az imádatot. Jézus

azonban soha nem tette, mindig elfogadta, ezzel

jelezve a felé irányuló imádat helyénvaló voltát.

Ez nem csak az Újszövetségben volt teljesen

természetes, hanem a korai egyházban is. A

keresztények istentiszteletéről korabeli források így

számolnak be: “…bizonyos meghatározott napon

hajnalhasadta előtt összegyülekeznek, és váltakozva

karban énekelnek az istennek hitt Krisztus

tiszteletére, és esküvel kötelezik magukat, nem ám

valami gaztettre, hanem arra, hogy nem lopnak, nem

rabolnak, nem követnek el házasságtörést…” (ifj.

Plinius). “A keresztények, mint tudod, a mai napig

egy embert imádnak … És megtagadják Görögország

isteneit, és a keresztre feszített bölcset

imádják” (Szamoszlai Lükianosz).

Talán helyénvaló lenne mindenkinek

engedelmeskedni Jehovának, amikor ezt mondja:

“Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba,

ismét így szól: ‘ Imádja őt az Isten minden

angyala’” (Zsid 1:6). Tőlünk sem vár el kevesebbet.

[1] Zion’s Watch Tower , 1879. p. 48. [2] Zion’s

Watch Tower , 1880. pp. 3-4. [3] Zion’s Watch

Tower , 1898. p. 216. [4] Az Őrtorony , 1941/08/15.

p. 252. [5] Allegheny County Pennsylvania Charter

Book Vol. 70. , p. 172. [6] Make Sure of All Thing