Ha ilyen vagyok, mert isten ilyennek teremtett, akkor miért kell nekem isten ellen, leküzdenem, legyőznöm önmagam?

Kérdezd meg a 2-3 éves /elsö pubertás/ vagy a tizenéves pubertástól, amikor dacol veled... ráhagyod mert "ilyennek van teremtve".... vagy igyekezel azért egy kis emberségre nevelni? :-D

hisz szabad akaratuk van a gyerköcöknek is.

Vagy megkérdezheted a hatóságokat a rendöröket, ha egyszer rendetlenkedel az utcán, hát milyen jogon bírságolnak téged? Hiszen szabad akaratod van.

Vagy ha majd az utcán szembejövet csak úgy valaki orrbavág, és azzal védekezik, hogy ideges, szabadakaratából kiindulva igy vezetei le a fölösleges stresszt :-D

Katy

hát ilyen embert a földkerekségén nem találsz.

Még aki ateista is tulajdonképpen betartja a Bibliai törvényeket, ha rendes becsületes ember, anélkül, hogy erröl volna valami sejtelme.

hallottál már valamikor a Tíz Parancsolatról?

Nézd az a nézet van az igazi inteligens müvelt emberek között elterjedve, hogy az alap inteligenciához tartozik ismerni egyes klasszikusokat, ezek közé sorolják a Bibliát is. A Bibliában van a Tízparancsolat. Elolvashatod a 2.Mózes 20 részében, azt hiszem nagyon meg leszel lepödve.

Katy

Ez egy hamis dilemma. Isten Ádámot teremtette, te pedig Ádám leszármazottja vagy. A Biblia azt tanítja, hogy az első emberpár óta - mivel ők bűnbe estek - minden ember bűnben fogant, és bűnre hajlamos természettel jött világra.

Tehát a bűn sajnos része a (testi) természetünknek, de azt nem Isten teremtette oda, hanem Ádám bűne miatt mi már így jöttünk világra. Ennek következménye, hogy még ha jóra is törekszünk a "belső emberünkben", a bűn ellenkezik vele és folyamatosan olyan vágyakat, kívánságokat akar bennünk gerjeszteni, amelyek által Isten elleni lázadásba kerülünk.

A probléma ott van, hogy a bűnös természetet nem lehet halott szellemmel legyőzni, mert nincs meg benne az ehhez szükséges erő. Ezért van szükségünk Isten kegyelmére, hogy "legyőzhessük önmagunkat". Mert Ő viszont Jézusban, az Ő Fiában olyan szövetséget kötött az egész emberiséggel, hogy aki Őbenne hisz, és kéri a vérében lévő kegyelmet, annak Isten új lelket és új szívet ad, amely romlatlan és a bűn nem tud hozzáférni. Ezután is képes lesz - sajnos - az ember bűnt cselekedni, de a vágyai, a kívánságai már nem a bűnre irányulnak, és Isten Szellemének ereje által képes a testi természetében még mindig benne lévő bűnös vágyakat uralni. Hogy ezzel végül milyen mértékig él, az elsősorban a hitén, állhatatosságán múlik, de ha ezek megvannak, akkor egyre kevésbé lesz esendő a bűnnel szemben, mert immár az új, szellemi természete uralkodik benne, nem az ó, a testi.

Így írja le Pál apostol a hívő emberben a testi és a szellemi természet vívódásait:

[megj.: itt minden helyen, ahol Károli a "lélek" szót használja, az eredetiben "szellem" szerepel]

Róm 7:14 Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.

Róm 7:15 Mert amit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt művelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekeszem.

Róm 7:16 Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.

Róm 7:17 Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.

Róm 7:18 Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.

Róm 7:19 Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.

Róm 7:20 Ha pedig én azt cselekeszem, amit nem akarok, nem én művelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.

Róm 7:21 Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.

Róm 7:22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;

Róm 7:23 De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ad a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.

Róm 7:24 Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?

Róm 7:25 Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.

Róm 8:1 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.

Róm 8:2 Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

Róm 8:3 Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.

Róm 8:4 Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.

Róm 8:5 Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.

Róm 8:6 Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.

Róm 8:7 Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.

Róm 8:8 Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.

Róm 8:9 De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.

Róm 8:10 Hogyha pedig Krisztus tibennetek [van], jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.

Róm 8:11 De ha Annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő tibennetek lakozó Lelke által.

Róm 8:12 Annak okáért atyámfiai, NEM VAGYUNK ADÓSOK A TESTNEK, hogy test szerint éljünk:

Róm 8:13 Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de HA A TEST CSELEKEDETEIT A LÉLEKKEL MEGÖLDÖKÖLITEK, ÉLTEK.

Világosan megmondja Pál, hogy ezt egyedül Isten Szelleme által tudjuk megtenni. Isten tehát nem várja el tőlünk, hogy a saját erőnkből győzzük le önmagunkat, mert tudja, hogy nem vagyunk rá képesek. De adott egy utat, az Ő Fiában, Krisztusban, hogy az Ő erejét megkaphassuk és legyőzhessük a bűnös természetet bennünk.

Már írták előttem, hogy nem kell senkinek sem legyőzni önmagát, mert nem is tudja. Csak kegyelemből tud az ember uralmat venni a bűnös természete fölött, az ember szellemének az újjászületése által. Amíg ez nem történik meg, addíg csak kudarcra és vereségre van ítélve a bűnnel szembeni harcban, mert a bűn hatalmából csak Jézus keresztáldozatában és feltámadásában való hittel lehet megszabadulni. Jézus volt az asszony magja, aki a kígyó fejére taposott. Felvitte a testében a fára a bűneinket, hogy visszakapjuk a szabadságunkat. Ádám azért vesztette el a szabadságát, mert azt az egyetlen törvényt megszegte. Így került ő és a leszármazottai a bűn és ezáltal a halál hatalmába.

1Ján 3:4 Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.

Róm 6:23 Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.

Szia.

"Ádám ezt tette amit jónak látott"

Hogyan láthatta jónak azt amiről tudta, hogy halál jár érte?

A halálról pedig tudta milyen, mert az állatok nem lettek örök életre teremtve.

Sátán nagyon ravasz, az ott tekeredett kígyóról Éva azt hihette, hogy Ő beszél, pedig tudhatta volna, hogy az állatok nem beszélnek. Lehet hogy Azt gondolta, a Kígyó is evett a gyümölcsből és ezért tud beszélni.

Ennyi elég is volt....