Jehova tanúi, ha választanotok kellene, akkor ki előtt hajtanátok térdet? Jehova vagy Jézus előtt?

Még ennyit szeretnék leírni ehhez a vershez, amit az elöttem ío írt, hogy igen a Jézus nevére minden térdnek meg kell hajolni. )

De nem írja, hogy imádani kell Öt.

Ez nagy különbség a tisztelet és az imádat között.

Imádani, maga Jézus is megmondta, ahogy valaki elöttem leírta, hogy még a sátánnak is azt mondta Jézus, hogy nem Öt,hanem Istent kell imádani.

Sokszor kifejtette, hogy csak Jehovát, az Atyját szabad imádani. Maga beismerte, hogy az Atyja nagyobb mint Ö.

Söt a halála elötti imában is arra kérte Atyját, amikor arra kérte, hogy távozzon el töle ez a pohár, hogy "ne az én akaratom legyen meg, hanem a TIÉD Atyám"......

Kedves Tanúk!

Elnézéseteket kérem, de szeretném, ha elolvasnátok a 4-es válaszomat. Az ott leírt írásom összefoglalásaként ismételten megkérdezném, hogy mi az, hogy imádat?

Szia.

Akkor lássuk mi az imádat, a szótár szerint

Az Ógörög—magyar szótár szerint az „imádni” formában visszaadott görög pro·szkü·ne′ó szó jelentése: „leborul és a földet csókolja; leborulva hódol, térdreborulva tisztel, imád, üdvözöl” (Budapest, 1984, Soltész Ferenc, Szinyei Endre, 571. o.). Ezt a szót találjuk a Máté 14:33-ban, amely leírja, hogyan viselkedtek Jézussal a tanítványai; a Héberek 1:6-ban, amely azt mutatja meg, mit tesznek Jézus irányába az angyalok; a görög Septuaginta fordításban az 1Mózes 22:5-ben annak leírásaként, hogyan viselkedett Ábrahám Jehova előtt; az 1Mózes 23:7-ben annak leírásaként, hogy mit tett Ábrahám, midőn a kor szokása szerint üzletfelekhez illően tárgyalt emberekkel; és az 1Királyok 1:23-ban a Septuaginta szerint annak leírásként, hogyan járult Nátán próféta Dávid király elé.

A Máté 4:10-ben (ÚRB) Jézus ezt mondta: „ Az Urat, a te Istenedet imádd [a pro·szkü·ne′ó szóból ered], és csak neki szolgálj!” (Jézus itt nyilvánvalóan az 5Mózes 6:13-at idézte, és ebben a versben Isten neve, a tetragram olvasható.) Ezzel összhangban meg kell értenünk, hogy a pro·szkü·ne′ó itt olyan szívállapottal és gondolkodással párosul, amit csak Isten felé nyilváníthatunk ki.

A Biblia nem támogatja azt a modern nézetet, hogy Istent többféleképpen lehet elfogadható módon imádni. Hiszen „e g y Úr, e g y hit” van — írja az Efézus 4:5. Jézus kijelentette: „szűk az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják. Nem mindenki fog bemenni az egek királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram«, hanem az, aki cselekszi égi Atyám akaratát” (Máté 7:13, 14, 21; lásd még: 1Korintusz 1:10).

Ha mindegy volna, akkor ezek a versek hitelüket vesztenék.

Jézus nyíltan megmondta kora vallási vezetőinek, hogy miért nem fogadta el Isten az imádatukat: „Találóan prófétált rólatok Ézsaiás, ti képmutatók, ahogy meg van írva: »Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve messze eltávolodott tőlem . . .«” (Márk 7:6). Ám az őszinteség önmagában nem elég.

Jézus rámutatott, mi volt a legfőbb hiba abban, ahogyan a vallási vezetők és követőik Istent imádták. Rájuk alkalmazta Isten szavait. Ezt mondta: „Hiába imádnak engem, mert tanokként emberek parancsait tanítják” (Márk 7:7). Azért volt hiábavaló az imádatuk, mert a vallási hagyományaikat fontosabbnak tartották, mint Isten parancsolatait.

Egyszer Jézus ezt mondta követőinek: „Eljön az óra, amikor bárki, aki megöl titeket, azt képzeli, hogy szent szolgálatot végez Istennek” (János 16:2). Lehetséges, hogy a keresztényeknek ezek a gyilkosai őszintén azt hitték, hogy ezzel Istent szolgálják, de nyilvánvalóan tévedtek. Isten nem helyeselte eljárásukat.

Pál apostol mielőtt kereszténnyé lett, közreműködött István meggyilkolásában. Később pedig módot keresett más keresztények megölésére is (Cselekedetek 8:1; 9:1, 2). Maga Pál így nyilatkozott erről: „Könyörtelenül üldöztem és pusztítottam az Isten gyülekezetét, és nagyobb előrehaladást tettem a júdaizmusban fajtámbeli sok kortársamnál, mert szerfölött rajongtam atyáim hagyományaiért” (Galata 1:13, 14). Igen, Pál őszinte volt, de az őszintesége nem tette igazzá a vallását.