Ószövetségi vs Újszövetségi törvény?

A zsidó-keresztény kinyilatkoztatás szerinti újszövetségi korszakban élő hívőként a törvényt következőképpen kell értelmeznie az ige alapján. Pál Apostol a Róma és Galata leveleiben rendkívül mélyen tagolja hogy a Mózesi törvényhez való viszonyulás nem egyszerű ügy, mert ez egy 613 parancsolatból álló rendszer. Jakab pedig arról beszél hogy nem lehet ezek közül kedvünkre válogatni, kiragadni belőle mert a 613 parancsolat egy összefüggő egységes rendszert képez. Amelyben a parancsok össze vannak szerkesztve és függésben állnak egymástól. Pál 1Timóteus 1-ben arról beszél hogy vannak akik törvény tanítók akarnak lenni, de nem értik amiről beszélnek. Aki a törvényről akar tanítani annak ezt az egészet át kell látnia, mind az ó és mind az újszövetség látását ismernie kell, mert különben elkerülhetetlen a félreértése és félremagyarázása. Ez történt a történelmi egyházaknál is, ezeket a félreértéseket beépítették az egyház erkölcsi törvényeibe, majd ezeket ráhelyezték az emberek lelkiismeretére, és ezáltal az emberek szellemét bilincsbe verték. De visszatérve a törvény értelmezéséhez.

Az újszövetségi törvény értelmezés alapigéje a Kolosse2,16,17:

"16Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: 17.Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.

Ez lényegében azt állítja hogy a törvénynek vannak olyan parancsolatai amelyek nem erkölcsi jellegűek, hanem szimbolikus parancsolatok amelyek képei a természetfeletti valóságnak, a mennynek a Krisztus valóságának. Ilyenek a zsidóknak előírt étkezési tilalmak, a templomi áldozatok stb. Természetesen a szombat az mindenki számára áldott mert a teremtéskor megszentelte az ISten, de ezt munkaszünettel kötelezően megtartani csak a zsidókra nézve kötelező.

De hogy jobban értsük az ószövetségi törvények 3 kategóriába sorolhatóak:

1. kategória az erkölcsi parancsolatok

(ezek a parancsok minden időben, minden helyzetben, minden emberre érvényesek)

2. kategória a szimbolikus jelképes parancsolatok

(Kizárólag a zsidó népre, és Izraelre érvényesek és azok is csak akkor ha azok megtarthatók. Mert jelen pillanatban pl. a templommal kapcsolatos szimbolikus parancsok politikai okokból nem megtarthatóak.)

3. kategória az államigazgatási parancsolatok

(Kizárólag a zsidó népre érvényesek, és csak akkor amikor saját állammal rendelkeznek a szent földön.)

A 2. és 3. kategóriába tartozó parancsok bennünket sok mindenre tanítanak, de nem vagyunk alárendelve a megtartásukra. Tehát, hogy ne kövessél el házasságtörést az erkölcsi parancs, és mindenkire vonatkozik. De azt hogy kövezzenek meg egy házasságtörőt, az már államigazgatási parancs, ami ránk nem, hanem csak a zsidókra, és csak bizonyos időben érvényesek, hogy egy teokratikus zsidó állam vezetését szabályozzák.

Az erkölcsi parancsoknál is vannak kisebb, és nagyobb parancsok, tehát ha ezek szembeállnak egymással akkor tudni kell melyik a nagyobb ami felülírja a kisebbet, és persze tudni kell szétválasztani hogy melyik kategóriába tartozó parancs, tehát mindez egy nagyon tisztánlátást és ismeretet feltételez. Mert pl a Tórában az is meg van írva hogy ne hazudj, de ha hozzád bekopog egy zsidó ember és azt kéri bújtasd el, majd jön a gestapo és megkérdezi hogy itt van-e egy zsidó? akkor neked erkölcsi kötelességed hazudni! Ugyanis a nagyobb parancs felülírja a kisebbet, és helyesen kell értelmezni hogy mi az Isten törvényének az igazi célja. Szóval az erkölcsi parancsolatokban is vannak feladványok, mert pl József is hosszan gondolkozott amikor Mária teherbe esett hogy mit csináljon, feljelentse, ne jelentse, de a végén olyan döntést hozott hogy titokban bocsátja el, hogy ne keverje gyalázatba. Az Úr angyala csak ez után jelent meg Józsefnek, és mondta neki hogy ne aggódjál mert a gyermek a Szentlélektől van. De Józsefről azt írja később hogy igaz ember volt, pedig látszólag a törvény ellen cselekedett. József ebben a rendkívül nehéz erkölcsi helyzetben amíg napokig gondolkodott, életszerűen alkalmazta a törvényt. Mert az egész törvény azért adatott hogy ÉLJ, ezt mondja magáról a törvény.

Az alapvető különbség az, hogy az Ószövetség idejében a megváltás még nem történt meg, az Újszövetség pedig már visszanéz a megváltásra. Mivel az Ószövetség idején még nem történt meg a megváltás, nem volt bűnök eltörlése, ezért az ember nem kaphatott új szellemet, azaz nem volt újjászületés, és nem töltekezhetett be az ember Szent Szellemmel. Az Újszövetségben már van újjászületés, mivel Jézus vére nem csupán eltakarja a bűnt, mint az ószövetségi áldozatok vére, hanem eltörli. Vagyis az Újszövetség már nem a betű- hanem a szellem szövetsége. Az ember nem egy törvényrendszernek való alárendeltsége alapján kapja Isten kegyelmét, hanem Jézus Krisztusban való hite által nyer kegyelmet, és ez teszi alkalmassá arra, hogy a szellemi törvénynek megfeleljen.

"Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem." (Zsd 8,10)

Ahogy Ezékiel is mondja: "És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek." (Ez 36,26-27)

"Mert mikor a pogányok, akiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök" (Rm 2,14)

Sokan tévesen arra következtetnek, hogy Pál azt állítja itt, hogy vannak olyan "pogányok", akiknek természettől fogva, azaz alanyi jogon be van írva a szívükbe Isten törvénye. Ez azonban nem így van. Isten törvénye akkor kerül bele az emberbe, amikor az új szellemet megkapja Istentől, azaz újjászületik. Ez az új természet, a krisztusi természet, amire Pál utal a "természet" kifejezéssel. Ez által az új természet által meg tudja tartani az ember Isten törvényét, noha nincs körülmetélkedve, mint ahogyan az ószövetségi zsidók. Erre utal Pál:

"Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ő körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki? És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvénynek megrontója vagy." (Rm 2,26-27)

Vagyis a lényeg nem külsőségekben van, hanem hanem abban, hogy az ember természetéből a jó jön-e ki, vagy a rossz. Jó azonban csak annak az embernek a természetéből jöhet ki, akinek a jó mag el lett vetve a szívében, és kikelt, ugyanis a növény határozza meg a gyümölcs természetét (Lk 6,43), a növény természetét pedig az a mag, amiből kikelt (Mt 13,24-26). Jó növény, ami a jó gyümölcsöt termi, a jó magból származik, amely az Isten Beszéde (Lk 8,11).

Szia!

Jézus nyilvánvalóvá teszi a hegyibeszédben, hogy nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem, hogy betöltse. Ugyanakkor arról is olvashatunk az evangéliumokban, hogy Jézus említ olyan rendelkezést, melyet Mózes a nép "szívének keménysége miatt" hozott (Mt. 19:8), "de kezdettől fogva nem így volt".

A Jeruzsálemi döntésről itt olvashatsz: Apcsel 15:1-21. A 21. vers nyilvánvalóvá teszi, hogy ezek a rendelkezések kezdeti rendelkezések voltak, mivel az újonnan megtérők minden szombaton részt vettek a zsinagógiai felolvasásokon, ahol megtanulhatták az Isten parancsolatait.

A korinthusi helyzet egészen más volt. A tartózkodás célja az volt, hogy ne vállaljanak közösséget a bálványáldozati rendszerrel. Nyilvánvalóan ebből sokan görcsös visszautsaítást csináltak, ami akadályozta az evangélium terjedését. Ez nem helyes.

Jézus helyretette a dolgokat. Az Isten törvényének célja a szeretet életrendjének gyakorlása volt. Ha ez átmegy görcsös farizeusi megfelelési vágyba az nyilvánvalóan nem egészséges. Ettől nem kell elvetni a törvényt, hanem krisztusi módon kell élni vele.

Üdv. Péter