Mi a különböző tisztátalanságok között a különbség?

Amit a 22-esben írtam, az arra lenne válasz...

De ha nem elég konkrét vagy kielégítő, mondjad, mit hagytam ki.

Esetleg még a 'szolga'-kérdésre ez jutott eszembe:

""Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy SZOLGÁLJUNK a léleknek újságában és nem a betű óságában.""

""Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, a kik lélekben SZOLGÁLUNK az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk:""

""Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy SZOLGÁLJATOK az élő Istennek""

""Mint szabadok, és nem mint a kiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek SZOLGÁI.""

Talán ez a legutolsó a legvilágosabb: a mi szabadságunk abban áll, hogy Istennek szolgálhatunk. Ez nem negatív dolog, a szolgálat hasznos, és mindig a nagyobb szolgál a kisebbnek az Isten rendjében, így maga a Mindenható a leginkább szolga. Ebben Őhozzá hasonlítani szerintem szép dolog.

A Róma12-ben valóban általános jóakarati tanácsokat ad Pál, és pont ugyanazt mondja, mint én az előbb:

""mindenki józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.""

Vagyis csak annyira kell értelmezgetni, forgatni a leírottakat, amennyire éppen erőt és értelmet kaptam az Úrtól az Isten akaratából. Az Isten "tökéletes akarata" meg remélem kicsit több annál, hogy szeressük a testvéreket és az ellenséget. Én ebbe a fogalomba beleértem az egész teremtési és megváltási tervet, minden létező rendeléssel és parancsolattal együtt (hiszen azok az Isten természetének, milyenségének a leképezései a világban, egyeznek az Ő tisztaságával, szentségével, és nekünk is azért adta azokat, hogy mi is szentek legyünk).

Az valóban személyválogatás lenne, ha bárki bármit "megnyerhetne" az Istentől a saját cselekedetei által. Azonban szerencsére semmit sem mi harcolunk ki: sem a hit, sem az alkalmasság, sem az akarás, sem a véghezvitel nem tőlünk van, hanem Szellem által az Isten munkálja ki bennünk ezeket, és minden mást is. Így aztán, ahogy már írtam, az üdvösség elérése is kizárólag a mennyei Atyán múlik, nem rajtam.

Viszont az is igaz, hogy nem egyforma mértékben juttat el bennünket az igazságok ismeretére és gyakorlatára. Minden hívőben más és más az a hiba, vétek, megszokás, amit helyre kell állítani ahhoz, hogy engedni tudjon az Isten akaratának, ezért más és más az az állapot is, amire végül eljutunk. Nem más tanítás, félre ne érts, hanem ugyanannak a tudománynak, bölcsességnek különféle mélységei, és ennek megfelelően a tettek is van, akinél több mindent foglalnak magukban, van, akinél kevesebbet. Nem úgy van, hogy a földi élete végére minden egyes szent egyformán igaz és bűntelen lesz. Hiszen a teljességre, bevégzettségre csak a feltámadáskor, a romolhatatlan szellemi test felöltözésekor juttat el az Örökkévaló minket.

Továbbá, ha meg azt mondanám, hogy neked meggyőződésed ellenére is ugyanazt KELL csinálnod, mint amit már én megértettem és gyakorolok, akkor meg az lenne a baj :) Az Isten igazságos és irgalma bőséges, nem vár el tőlünk olyasmit, amire ne Ő adná meg a felismerést és az erőt. Kísértésből is épp annyit kapunk, amennyivel segít is megbírkózni, és Nála már elő van készítve a kimenekülés is.

Azt írtad, hogy aki a törvényt betartja, az szolga, és ezzel ellentétbe állítottad Jézus beszédét arról, hogy barátainak mond bennünket. Számomra ez azt sugallta, hogy a szolga állapot nem kívánatos. Ha félre értettelek, elnézést. Szerintem szolgálni sokmindennek és mindenkinek lehet, és mindegy, hogy melyik alakját használom a szónak: ha az Istennek szolgálok, akkor szolgaságban vagyok Őfelé, méghozzá a Krisztusban elnyert szabadságom következtében, és örömmel. De ez tényleg mellékszál.