Kedves hívők! Mi az (igaz) hit lényege és mire jó? Mi belőle a hasznom? Miben különbözik a többi hittől?

Szerintem meglehetne oldani, Jézus is elszárította a fügefát.

A gond ott kezdődik, hogy jobb is, hogy nem vagyunk rá képesek. Képzeld el, ha megtudnánk csinálni, már nem lenne hegy a földön, mert ide-oda rakosgatnák a hívők!:-)

A sok ideges hívő nagyobb bajt csinálna, mint hasznot. Ezért is azt gondolom, hogy Jézus átvitt értelemben gondolta az egészet.

Szóval hasznosabb a szeretet.

Szia Silver barátom.

a Jézus által szemléltetett hegy nem a szó szerinti fizikai hegyről szól.

Hanem az emberek életében felmerült hegy szerű akadályok leküzdéséről.

akinek erős stabil hite van, azt nem lehet megingatni csak úgy, és még a legnagyobb próbák, nehézségek ellenére is tartja a keresztény egyéniségét, bár nem könnyű.

s megoldja azokat amiket meglehet oldani, amiket pedig az egyén hatás körén kívül esik, azt rábízza a teremtőjére,

s ahhoz, hogy ilyen hit alakuljon ki, azt rendszeresen táplálni erősíteni kell, ami aktivitást igényel és tetteket.

Erről szól a Biblia vers, a teremtőbe vetett bizalomról.

(Zsoltárok 55:22) 22 Vesd a terhed Jehovára, És ő fenntart téged. Sosem engedi, hogy ingadozzon az igazságos.

Pál apostolnál már nem erről van szó.

Itt a szeretet kap hangsúlyt, az egész fejezet erről szól:

Bármit teszek is még ha olyan nagyon fontos, vagy jó dolog, és nem könnyű, de szeretet nélkül akkor semmi haszon nem származik belőle, mert a Teremtő nem fogadja el a kényszerűségből tett dolgokat.

. Pál felhasználta a szent titkok különleges megértését, hogy segítsen másoknak, és az ismeret adománya képessé tette őt arra, hogy előre megmondja egy hajótörés kárvallottjainak az életben maradását (Cselekedetek 27:20–44; 1Korinthus 4:1, 2). Mégis, hiába rendelkezett volna ’minden ismerettel és minden hittel’, ha nem lett lett volna benne szeretet, semmi se lett volna Jehova szemében.

Igen, ha az ismeret megszerzésére és a hitben való növekedésre tett erőfeszítéseink önző célból történnek, nem hoznak semmi hasznot nekünk Isten részéről. Hasonlóképpen, Jézus is rámutatott arra, hogy némelyek ’prófétálnak majd az ő nevében, démonokat űznek ki az ő nevében, és sok hatalmas tettet visznek véghez az ő nevében’, ő mégsem ismeri el őket (Máté 7:22, 23).

Penu

„Mi az (igaz) hit lényege ...?”

Szerintem a biztos tudat, hogy úgy van, vagy úgy lesz, ahogy kívánjuk és vagy elképzeljük, anélkül hogy bizonyítani lehetne, vagy akár a legszilárdabb érvek és tények ellenére. Tudjuk tehát, hogy valami lehetetlen, de ez alkalommal, akár a természeti törvények ellenére úgy lesz vagy már úgy is van ahogy hisszük – ez a hitünk teremtő ereje.

„… mire jó?” Mi belőle a hasznom.”

Semmi, azaz egyelőre semmi. Mi hasznod lehetne abból hogy a Gellérthegyet odébb tennéd? Ha már elérted a tudatnak azt a színvonalát, melyen e dolgok kívánságodra végbemennek, akkor nem fogsz haszonra gondolni, de tudni fogod hogy mire jó.

Mikor Jézus a vizet borrá változtatta, vagy lecsendesítette a vihart, vagy néhány kenyérből és halból egy egész sereget ellátott eledellel, vagy mikor a tó felszínén sétált nem arra gondolt, hogy mi haszna lesz belőle. Neki csak az állt szeme előtt hogy egy olyan ember hatalmát mutassa be, aki isteni kilétére ébredve a Krisztust hozta kifejezésre. Ő ugyanis az ember öntudatának felemelését tekintette feladatának.

„Szerintetek is lehetne 5 centivel arréb a Gellért-hegy?”

Igen, nem csak 5 centivel, hanem akár mérföldekkel odébb lehet tenni, nem csak a Gellérthegyet, hanem akár a Himalája hegységet is. De vajon ki köztünk az, aki elhiszi hogy ezt megtudja tenni? Azok azonban akik megtudnák tenni, nem hajlandók erre.

Jézus, mint már említettem, az emberek, az emberiség öntudatán, dolgozott. Nem azt szorgalmazta, hogy az emberek higgyenek őbenne, vagy higgyenek Istenben, arra nem volt szükség, az ő korában, úgy mint ma is, majdnem mindenki hitt valamilyen Istenben. Ő főleg az ember helyes önbizalmára, öntudatára, a hitre az ember saját isteni kilétében helyezte a hangsúlyt.

Annak ellenére, hogy Jézus már 2000 évvel ezelőtt több nagyszerű példát adott a hit lehetőségére, és minden alkalommal, mikor valakit meggyógyított hangsúlyozta, hogy a beteg hite volt az, miáltal meggyógyult. Tudatunk mai állapotában ilyen dolgok csak véletlenszerűen történnek.

Kevésbé ismert az a tény, hogy létezik egy magasabb rendű természeti törvény, amely alkalomadtán minden más törvényt érvénytelenít, és egy ilyen alkalom az ember utasítása. Az ember azonban nem ismeri ezt a törvényt, ez a törvény következetesen csak véletlenszerűen érvényesül. Akkor, ha egy ilyen 'véletlen' nagyon szembetűnő, a hiszékeny emberek csodáról, isteni beavatkozásról beszélnek, a szkeptikusok pedig csűrik-csavarják a dolgot, csakhogy ne kelljen elismerni, hogy olyan dolog történt amit nem tudnak megmagyarázni. Ilyenkor ez a törvény az ember utasítására érvényesült, de az embernek erről nincs tudomása, mert nem ismeri a törvényt. Jézus ismerte ezt a törvényt (Istent) és képes volt tudatosan alkalmazni.

Tisztázandó, hogy mi az igaz hit, ugyanis senki sem követ olyan hitet, amit nem tart igaznak, legfeljebb egy gerinctelen opportunista törtető, ha érdekében áll. Kérdésedből leszűkíthető a kérdés a bibliai hit körére. A bibliai hit forrása maga a Biblia (Rm 10,17), de ez pontosításra szorul. A Biblia ugyanis azt mondja, hogy a betű öl, a szellem pedig megelevenít (2Kor 3,6). János evangéliuma így kezdődik. "Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága" (Jn 1,1-4) A Biblia úgy mutatja be az Igét, mint amiben benne van az élet, és fényt ad az embereknek. Ez az Ige nem lehet azonos a Biblia betűjével, mert akkor nem ölne meg a betű, hanem életet közvetítene. A Bibliába azonban nincs belecsomagolva az élet, következésképpen sem nem hordozója, sem nem közvetítője az életnek. A János 1,14 meg is mondja, azaz pontosítja azt, hogy kit nevez Igének, azaz Logosznak: " És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal." A Bibliából teljesen egyértelműen kiderül, hogy a Logosz azonos a Krisztussal, hiszen Ő az, Aki letette az Istenségét és semmivé alacsonyította magát, amikor öntudatlan csecsemőként megszületett Betlehemben Jézusként (Fil 2,5-11). A görög nyelvben a logosz azt jelenti, hogy szó, beszéd. (Régen az ige is ezt jelentette magyarul.) János evangéliuma Krisztussal azonosítja a Logoszt, azaz Isten Szavát. A Biblia nem maga a Logosz, hanem annak a lenyomata, következésképpen nem az Írások szolgáltatják a hit alapanyagát, hanem maga a Logosz, azaz Krisztus kinyilatkoztatása. Ezért Pál a Róma 10,17-ben nem azt mondja, hogy az Írásokból jön a hallás, a hallásból pedig a hit, hanem azt, hogy a Rémából, azaz a Logosz kijelentéséből jön a hit. Ez pedig úgy történik, hogy amikor olvassuk, hallgatjuk a Biblia szavait, akkor közösségbe kerülünk a Logosszal, Ő pedig kijelenti magát. Ekkor kerülünk helyzetbe, egészen eddig lehetetlen hinni bibliai értelemben. Jézus mondta, hogy aki ismeri, azaz szívében birtokolja az Ő végzéseit, parancsait, ami tágabb értelemben az Írásokra vonatkozik, és azt megőrzi a szívében, annak ki fogja magát jelenteni. Azaz a kijelentés megnyeréséhez meg kell ismernünk az Írásokat, és azt meg kell őriznünk a szívünkben. Természetesen ez nem mind a kb. 1200 oldalra vonatkozik, de vannak kulcsfontosságú állításai a Bibliának, ez pedig az Evangélium üzenete: Jézus Krisztus lemondott istenségéről, emberré lett, emberként élt, emberként győzte le Isten ellenségét, meghalt minden ember bűnéért, majd fel is támadt a halálból, hogy megigazulhassunk, visszavette magára korábbi dicsőségét és hatalmát, továbbá mindaz, aki elfogadja Őt Megváltójának és Urának, az örök életet kap az Atyaistentől. Természetesen ezen kívül van sok más lényeges dolog is, de ez jelenti az ajtót, ami nélkül a többi elérhetetlen.

Mire jó a hit? Általa nyer az ember életet, és mindazt megkaphatja, amit Isten megígért a Bibliában. A hit nem hoz létre új dolgokat, nem teremt. A hit a már most meglévő mennyei dolgokat fogja meg és hozza be a földi létbe és teszi kézzelfoghatóvá (Zsd 11,1-2). Ezeket a már meglevő szellemi valóságokat, amit a hit képes átvenni Istentől a Biblia mutatja be. A kérdésedben szereplő idézetben említett hegy nem domborzati értelembe vett hegyet jelent első sorban, hanem olyan szellemi akadályokat, amelyek hit nélkül képesek az embert elbuktatni. A példád előzménye az volt, hogy Jézus tanítványai nem tudtak kiűzni egy démont egy fiúból, noha Jézus korábban hatalmat adott nekik erre (Mt 10,1). Vagyis az ő esetükben egy démon jelentette a hegyet, de más szituációban más akadály jelentheti. Természetesen a hit még arra is képes, hogy domborzati átalakulásokat okozzon, de a bibliai hit célja soha nem öncélú erőfitogtatás.

Szia!

A "hegymozgatás" értelemszerűen nem szó szerint értendő, ez egy képies beszéd. A hit az ember legszebb, legnemesebb képessége, illetve cselekvése. Amikor valakit igaznak, vagy valamit igazságnak, erkölcsileg mindenekfelett értékesnek talál, akkor mindent odaad, mindent vállal érte, még büszke, önző énje megtagadását is. Sokkal nagyobb dolog az önmegtagadás, mint egy hegy elmozdítása.

A hit lelki magatartásának megőrzése esetén az ember életében kibontakozhat az Istennel kötött szövetség minden áldása. Ez mindenekelőtt abban nyilatkozik meg, hogy a megtéréskor elfogadott életelveket és életcélt győzelemre tudja juttatni az életében, öröklött, ösztönös természete és korábbi szokásai ellenére is. Kialakul és megszilárdul benne az igazság törvényének megfelelő jellem. Ezt a folyamatot – amely a megtéréstől fogva élethossziglan tart – nevezi a Biblia megszentelődésnek. Az Istennel kötött hitszövetség által az ember Isten bölcsességével, szeretetével és erejével kerül állandó, szoros kapcsolatba. Ezáltal a fejlődés határtalan távlatai nyílnak meg előtte mind a személyes életében, mind pedig a másokért végzett szolgálatában. Ezt jelenti valójában a "hegymozgatás"...

Üdv. Péter

Én bizony szó szerint értelmezem Jézusnak ezt a kijelentését. Saját tapasztalatból tudom hogy ez pontosan úgy van ahogy ő mondta. Szó szerint igaz az, hogy a megfelelő hit segítségével akár a Gellérthegyet is odébb tehetjük. Ahhoz azonban, hogy megfelelő hitünk legyen több kell minthogy egyszerűen elfogadjuk ezt a kijelentést.

Jézusról tudjuk, hogy ő már kora ifjúságától kezdve „az Atya dolgaiban” szorgoskodott. Mondhatjuk úgy, hogy egy életre szóló lelkigyakorlatra vállalkozott, ami meghozta neki annak a magasabb rendű természeti törvénynek ismeretét és a lehetőséget azt tudatosan alkalmazni, melyet előző válaszomban már említettem.

Jézus tanításában természetesen vannak dolgok, mint például a példabeszédek, vagy a megkísértése a sátán által a sivatagi tartózkodása folyamán, melyeket nem szó, szerint hanem jelképesen kell értelmezni.

A lenyege az ismeret.

A hasznod folyamatos,a csucspontja armageddonkor lessz.

Egy hit van,a tobbi hiszekenyseg,vagyis nem pontos ismeret alapjan van.Te is latod ebbol van boven.

A hegyet arrebb rakni most jelkepes,nem lehet tokeletes hitunk,mert meg tokeletlenek vagyunk,ez a jovoben valtozni fog.