Ha Jézus rókának nevezett egy (gonosz) politikai vezetőt (Lukács 13:32), akkor én nyugodt szívvel nevezhetem a Jehova tanúit kutyáknak, nem?

Hát meg kell írnom, kedves hozzászólók, hogy ezek a kutyus történetek csodásak. Némelyiket többször is elolvastam.

Ha nem untatlak vele titeket, leírok egy saját történetet.

A menyem még kicsi gyermek korában kapott egy kis kölyökkutyát. Azt hiszem a csau-csau és a farkaskutya keveréke volt. Csodaszép állat. A fiam és a menyem életét végigkisérte az udvarlásoktól a házasságig és a kisunokám megszületéséég. De sajnos ahogy múltak az évek megöregedett, súlyosan megbetegedett, már nem lehetett rajta segíteni, csak elaltani az orvosnál és elbúcsúzni töle. A menyemnek azt hittük megszakad a szíve szegénynek.

A fiam mindjárt el is intézte, hogy legyen uj kutyus, abban reménykedve, hogy a párocskája igy hamarabb megnyugszik. Az interneten talált valakiket, akik kutyatenyésztéssel foglalkoznak, de hát közbeszólt a természet, és a kutya másba szeretett :-D, úgyhogy minél hamarább meg akartak szabadulni a kutyusoktól, ingyen osztották öket szét, így hát a fiam két kiskutyát vitt haza.

Szép nagy kutyákká nöttek, gyermekbarát kutyusok. Amikor a kutya pubertában :-) voltak, az egyik elszaladt és elütötte az autó. Nem halt meg, de súlyosan sérült a lába. A menyemnek akkora könnyei potyogtak, mint egy elefánt. Az állatorvos ugyanis azt mondta nekik, hogy két lehetöség van csak: Vagy a mütét, ami rengeteg pénzbe került, vagy örökre elaltatni, hogy ne szenvedjen. A fiatalok éppen anyagilag szük helyzetben voltak, mert akkor javították a házat és rendezkedtek be, tehát nem volt pénzük a mütétre. Ezt látva, és még a fiam könnyes szép szemét, egymásra néztünk a férjemmel, egy volt a gondolatunk, és azt mondtuk, mi kifizetjük. Elöbb nem akarták, hogy nem akarnak nekünk anyagi gondokat csinálni, de kb. 2-3 hónap múlva volt a házassági évfordulójuk, és azt mondtuk, akkor tölünk ezt kapjátok ajándékba.

A kutyus szépen rendbejött, ha ellátogatunk hozzájuk és kiülünk a teraszra, oda jön hozzám, a mancsát ráteszi a térdemre, felemeli azt az arisztokrata fejét, és hagyja, hogy simogassam a nyakát..... és én is boldog vagyok

grkatynak:

Szép történet... Örülök, hogy vannak még a világon (nem is kevesen) olyan lelkiismeretes emberek, akik nem csak szavakban nyilvánítják ki a szeretetüket leghűségesebb társaink iránt, hanem tettekkel is bizonyítják nekik igaz baráti (és/vagy testvéri) érzéseiket...

Tisztelt kérdező!

Biztosíthatom önt, hogy ön egy igen primitív, faragatlan ember. Javaslom, hogy fogadjon korrepetálásra egy tanárt, aki majd tanít önnek etikát.